Volt egyszer egy fiú, akinek volt egy célja. Már fiatal korától tudta, hogy e célig hosszú, és nehéz út áll. Olyan út, melyet már szülei is jártak. Tartott ezért kicsit tőle, félt, tán nem lesz alkalmas. Nemrég rálépett erre az útra, szeme előtt végig a célja lebegett, de egyszer csak arra lett figyelmes, hogy feltartják. Úton, útfélen megállítják, és megkérik... nyomatékosan megkérik mindenfélére. "Fiam, kösd már meg ezt a csomót!" "Fiatalember, legyen már olyan kedves, kaszálja le ezt a mezőt nekem!" Eleinte csak idegesítette, aztán szépen lassan rájött, hogy ezek nem pusztán kérések. Addig nem engedik tovább a célja felé, amíg ezeket a mellékküldetéseket nem teljesíti. És nem elég elvégezni egyet, mert mindig jön egy újabb.Ha virágnyelven akarnék beszélni, valahogy így folytatnám a regét, de megspórolom nektek a kódfejtést. Tudjuk, hogy minden gyereknevelési/oktatási intézménynek van egy célja. Óvodában pl remekül meg lehet tanulni a lazaszerkezetű homoképítmények statikáját, továbbá az alapvető hadászati stratégiákat az adj király katonát c. gyakorlattal. Általánosban megalapozunk minden tudományt: zene, sport, reál, humán tanok. Gimnáziumban szofisztikáltabb betekintést nyerünk mindenbe, tulajdonképpen étlapot kapunk az Élethez, melyről az érettségiig választunk egy fogást. Ez az egyetem, egy fogás. Egy ételkölteményre egyáltalán nem lehet mondani, hogy egy ízű: ízek sokasága alakít ki egy harmóniát. Olyan fogást viszont még az életben nem láttam, amely egyszerre sós, édes, keserű, savanyú, és még umami is (aki nem tudja, mi az, nézzen utána). Elérkeztünk ahhoz a részhez, amit kifogásolok.
Nagyon nehéz a nagy bölcsekkel vitába szállni egy ügy érdekében. Egyrészt azért, mert az ember csak egy hang a sok jelentéktelen közül, másrészt pedig azért, mert remek ütőkártya az ő kezükben, ha egy 230 éves intézmény hírneve mögé bújhatnak. Ez a legkényelmesebb manőver, kétségtelen, de attól, hogy valami régóta úgy van, ahogy, még nem biztos, hogy az jó is.
Gyakran halljuk, hogy megy lefelé a színvonal, nem érünk semmit, bezzeg régen. A színvonal megy lefelé? Igen, kijelenthetjük: a középoktatási intézmények a gyengébb szelekció miatt nem tudnak olyan hatékonysággal tanítani, hogy aki bírna gyorsabb tempót is, az ebből hasznot is húzzon. De az egyetemi felhozatalt ez kevéssé érinti egyrészt, mert aki nem akar mérnök lenni, az úgysem jelentkezik mérnökképzésre, aki pedig csak azt hiszi, hogy mérnök akar lenni, úgysem húzza sokáig. Kapunk tehát alapanyagként sok fiatal potenciális mérnököt, akiknek nagy valószínűséggel megvan a hajlamuk, gondolkodásuk ahhoz, hogy a műszaki értelmiséget gyarapítsák.
Amikor valaki meg meri említeni a katedra másik oldalának, hogy nem biztos, hogy az adott tárgy nagyban hozzájárul az illető hallgató szakmai előremeneteléhez, szinte bizonyosan azt a választ kapja, hogy ez mérnöki alapműveltség. Amennyire én tudom, az alapműveltséget adó tárgyak már gimnáziumban sem az illető tudomány egzakt elsajátítását, inkább az ahhoz szükséges gondolkodás, megközelítés kialakítását szolgálták, itt sem lehet másképp. Onnantól viszont felmerülhet a kérdés: miért kell értelmetlen levezetéseket, kaotikus példákat tudni megoldani ahhoz, hogy az alapműveltségünk részének tudhassuk a tudományágat? Miért nem kell akkor a pékeknek virágkötészetből vizsgázniuk? Mert semmi értelme. Tudjunk róla? Ok. Mozogjunk otthonosan a témában? Persze. Legyünk a téma szakértői, és szenvedjünk hátrányt, ha mégsem sikerül? Nonszensz.
Állítom, hogy a mérnöki gondolkodásom a második félév végére, de legalábbis mostanra már teljes bizonysággal kialakult. Rövid idő alatt szignifikáns változás ment végbe a világszemléletemben, és szerintem majd mindenkiében, aki a karra jár. Innentől kezdve minden olyan tárgy, amely az egy adott szakirány felé tendálók szakmájából kiesik, csak fölösleges kör. És az ilyen fölösleges körök veszik el a hallgató életkedvét is, amikor már sokadszorra futnak neki eredmény nélkül. Így történhet meg az, hogy valaki soha nem húzhatja ki pékként a kemencéből a frissen sült kenyereket reggel, mert nem tudott virágot kötni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése