Évek óta játszadoztam a zeneelemzés gondolatával, hisz, ha foghatjuk írók, költők munkáit, és elemezhetjük, sőt, a középiskolában kötelezővé is teherjük, miért ne lehetne a zenét is elemezni? Számomra nagyon fontos a zene, benne élek, szerves részem. Ezért nem tudok úgy hallgatni bármit, hogy ne másznék be a szólamok közé, ne figyelném a hangszerelést, a harmóniákat. Most belevágok ebbe a sorozatba, hátha mást is érdekel.
Rögtön rendhagyó írással indítunk (igaz, mivel ez az első, nincs is rend, ami elhagyható lenne), mert ezúttal a számot a klipjével együtt elemzem. Azért teszek így, mert a videó nem követi a szokásos sémát, és a szám ezáltal teljesedik ki csak igazán. Na, nézzük:
A videó elején egy sötét csónakház hátuljában vagyunk, a magányos, visszhangos madárcsicsergés, és a hajóra rákúszó nap egyértelművé teszi, hogy napfelkelte tanúi vagyunk épp. Ahogy az árnyék lehúzódik a hajó orráról, olvasni lehet az elegáns Progress feliratot: az album nevét, amelyen a szám szerepel. Ez az egész összhatás illeszkedik a lassan bekúszó zenei kíséret reményteli várakozásához. Lép egy pár láb, aztán mindjárt öt, és a hajó már az evezősök vállán is van. Az első sor is passzol a reménykedéshez: "Standing on the edge of forever, at the start of whatever", tehát ebből mér bármi lehet. A "forever" részt itt még úgy is értelmezhetnénk, hogy a csapat később történelmet ír, de aztán meglátjuk, ez nem egészen így lesz. A csapat tagjai egyenként bontakoznak ki az árnyékból, ahogy vállukon a hajóval előjönnek a csónakházból, majd szépen koreografálva (de azért egy kicsit láthatóan bizonytalanul) a dokk peremére lépnek, és leeresztik a hajót. A lassítás, és az olyan monumentális perspektívák, mint az alulról mutatott hajó, ahogy felfordítva viszik a vízhez, az asztronauták űrsiklóba szállását idézi.
A hajó leeresztése után megjelenik az első víz kép, és az első csónakházban éneklő kép is, ezek gyakran előfordulnak majd később. Következőnek már a rajtnál ül az ötös csapat a hajóban, és először látjuk az ellenfelet egy pillanatra, a pirosakat. Feszült készülődés, vállveregetés, evezőmarkolás, a dallamban pedig a felfutó motívum jelzi, hogy mindjárt indul a futam. A szöveg a célokat tükrözi "we'll run so hard, we'll tear the ground away".
A rajtpisztoly vezeti be a következő fázist: óramechanika szerű zakatoló ütemmel kísért bizonytalan mollos hangzású rész jön. Megindul a futam, a csapat minden páratlan ütemre húz, és a banda egy tagja énekel, de mindenki arckifejezése a küszködést tükrözi. Az ellenfélre néha téved át a kamera, és akkor is olyan állásból, hogy ne legyen egyértelmű, ki áll nyerésre. A rövidke szakasz végén láthatunk egy felső nézetet, amelyből először látszik, hogy bizony a mi fiúink nem sokkal, de le vannak maradva.
A refrént egy impozáns kép vezeti be: a két csapat evezői szinte összeérnek, úgy húznak gyorsról lelassítva egymás alatt-fölött, ahogy fej fej mellett küzd a két csapat. A refrén alatti képeket a fröcsögő víz jellemzi. A fehér csapat még oda-oda pillant az ellenfélre, de a kontaktus már most is minimális, közben egy gyors képet is láthatunk a parton heverésző közönségről. A refrén maga erőteljes kíséretet, és hősies, dúros hangzást vonultat fel. Az első pár szó a dallam ütemére van megszaggatva, utána egybe szalad, később pedig hol elnyúlik, hol rövid, mégsem zavaró, az összhang, az egység megvan.
Megint "üresjárati" részhez ér a szám, és visszatér a csónakház ajtajában álló Robbie. A hajós képekben sincs erőlködést ábrázoló, a csapat berendezkedett a hosszútávra. Vízfröcsögésből is kevesebb van, a hajó is monotonon veti az orrhullámot. Az egyik csapattag lebukó feje csüggedtséget sugall. A parton szaladó integető, térdzoknis gyerekek egy régebbi kort idéznek (ugyanúgy, ahogy korábban a rajtindító viselete is).
A híd alá érve megkezdődik a második refrén elővezetése. Az alapkép a híd tartószerkezete mögül nagyon figyelemfelkeltő, emellé a szöveges részek közt a dallam lépcsőzéséhez mindig egy nyolcad erejéig dinamizmust ábrázoló vágókép társul. A távoli evezős képek közt egyszer látszik, ahogy a csapat nem teljesen szinkronban csapja az evezőt a vízbe, ez kicsit ront az összhangon.
A refrént megelőző mollos rész lázálomszerű hangzással festi alá, ahogy az egyik csapattag pupillájába zoom-olva láthatjuk, miként esik át a csapat a holtponton: az evezősök a világból kiemelve, nagy feketeségben fújtatnak, húznak, erőlködnek, és fröcsköl a víz.
Ahogy kirobban a második refrén, ismét láthatjuk egy pillanatra a hajó nevét, utána pedig első ízben a csónakházban ülő csapatot. Innentől a következő két téma váltogatja egymást: az öt evezős ül a csónakházban, szinte egy-egy pózban megmerevedve, csak lábbal dobolnak az ütemre, és énekelnek, illetve ahogy a két hajó befut a célba. Néhány váltás után felső totálból látható, ahogy az oldalsó csónakban álló bíró a fekete-fehér kockás zászlóval leinti a versenyt, amint a piros hajó jókora előnnyel befut. A pirosak örülnek, a hajó oldalát csapkodják, a célzászló leng, és már értjük, miért ül a csapat csüggedten a csónakházban. A refrén magyarázó, lemondó szövege is értelmet nyer: "there was more of them, than us, we were holding back the flood", tehát eleve reménytelen küldetés volt.
A csavar a refrén ismétlésénél mutatkozik meg először: a piros csapat már nem örül, értetlenül ül a hajóban, és néz hátra, mert a fehér csapat még mindig evez. Háromszor is, egyre távolabbról láthatjuk az értetlen piros csapatot, ahogy a fehér csapat, immár a világgal bármiféle kontaktust megtagadva evez tovább. És így lesz egy pillanat alatt mégis övék a győzelem: sosem a verseny volt a fontos, ez egy személyes cél, bármiféle futam csupán kicsinyes világiság, hadd örüljenek neki a pirosak.
A zenei hidat a "mollos rész" kezdi, ismét Robbie énekel a csónakház ajtajában, a hajó pedig a kitávolodó kép közepén ponttá zsugorodik, és látjuk, hogy már a Temze londoni szakasza felé evez. Hegedű vezeti fel a híd második részét, amely nem más, mint a refrén hangzatai kitartva, szöveg nélkül. A hajó először egy nagyon szép beállításban progresszíven evez el egy gyár mellett, majd egy, a sorból kicsit kilógó London Eye-ról elgyorsítás, és pár vágókép után következik a videó egyik legszerencsétlenebb snittje: szemből látjuk a hajót, balra mellette a Parlament, jobbra a London Eye. A kép is rendezetlen, és a szembőlnézet a hajónak sem tesz jót: kibukik, hogy az evezők nem egyforma magasra emelődnek, pedig a csapat legfontosabb attribútuma egész végig az óraműszerű működés. Ez után megint szép képek jönnek: felülről egyszerre mozgó lapátok, Parlament lentről, Big Ben, ismét London Eye, a csapat pedig kitartóan, most már szenvedés nélkül húz.
A harmadik refrént a csónakházban éneklő csapat képe vezeti be, közben a hajó több híd, köztük a Tower Bridge alatt is átevez. A refrén új, felfelé ívelő szólamokkal gazdagodik, ebből is halljuk, hogy nemsokára vége a számnak, hiszen a korábban sem szerény refrénekre rá kell kontrázni. Az első menet után azonban nem ismétlés jön: a korábbi hangzatokra támaszkodva a dallam levezetésre kerül, ahogy a hajó egy futurisztikus ezüst gátrendszer (?) egységei közé evez. A kíséretből mindenki visszavonul, csak a szintetizátor marad, a kamera távolít a gyülekező viharfelhők fölé emelkedik, a hajó pedig újra ponttá zsugorodik, végül pedig azt látjuk, ahogy az öt evezős hajójával a viharban tomboló nyílt óceán felé evez. Ez a videó másik legszerencsétlenebb snittje: a hajó a jobb képernyőfélről átlósan balra evez el (nem merőlegesen, mint a klasszikus ábrázolás szerint), a jobb felső sarokból V alakban repülő vadmadarak szelik át a képet, közben pedig animált eső esik, amely az egész eddigi videóhoz méltatlan. Ahogy a zene elhallgat, a távolban égdörgés hallatszik, és ismét a jobb felső sarokban egy magányos madarat láthatunk, utána pedig két esőcseppet a lencsére esni, azok sem jobb minőségben szerkesztve, mint a műeső, amelyből estek.
Ettől függetlenül a videó nagyon jó szerkesztésű, teljesen idomul a zenéhez, amely meg kiteljesedik tőle. Az éneklő részek is eltérnek a hagyományos struktúrától: a csónakházban, vereség után leverten, szolídan doboló felállás dinamizmusának hiánya, és a refrén erőteljességének kontrasztja jó együttest alkot Kimondható, hogy ezt a hangzás alapján nem a végsőkig eredeti számot a klip tette egyedivé.
