Ott hagytuk abba, hogy a Grófot boldog tulajdonosaként tolom ki a Lyngby torv-ról. Utána következett egy kis szerencsétlenkedés, mivel egyrészt telefonról kellett lelesnem az útvonalat hazafelé (amelyet egészen addig csak busszal tettem meg). Másrészt pedig a bringát is meg kellett szokni (például a három fokozatú agyváltó kezelését, illetve visszaszokni a kontrafékhez). De hazaértem úgy 30-35 perc alatt, viszont záram csak az a fajta volt, amely a tolvajt 7 miliszekundum erejéig tartóztatja fel. Ádámtól kaptam jobbmintasemmi alapon, de az utcán nem mertem kinn hagyni szegény bringát, az alagsori, zárható bringatárolóhoz pedig még nem volt hozzáférésem. Így az első éjszaka velem aludt a szobában, az akkor még meg nem lévő bőr kanapé helyén.
Ádámtól elkértem a bringaszerszámait, hogy néhány dolgot megigazítsak, és a Gróffal ekkor vesztünk össze először. Illetve nem is összeveszés volt ez, inkább csak félreértettem: ugyanis amikor a sebességváltó vezérlőkarját helyeztem át a kormányrúdon, a bowden vége kiugrott a vezérlőkar kampójából, így üzemképtelenné vált az egész váltó (3. sebességben ragadt). Órákat töltöttem az interneten, míg végre rájöttem, hogyan is kell orvosolni a problémát (korábban soha nem volt dolgom nyitott mechanikájú agyváltóval, így nem tudtam pontosan a csavaros hosszkalibrálás menetét).
De mivel csak a bowden visszabújtatásáig jutottam, a fokozatok továbbra sem voltak a helyükön, plusz a szél is fújt másnap reggel, hétfőn még busszal mentem egyetemre. Az első reggelt kedden töltöttük együtt: 40 percbe telt, míg beértem az egyetemre, és még így is csatakosra izzadtam. Ekkor szegény Gróf még nem nézett ki a legelegánsabban: a fényszóróját leszereltem, az elülső fényvisszaverőt BKK-s csuklópánttal oldottam meg (a vázra tekerve), a hátsó csomagtartó pedig (a képen is látható módon) elállt, mivel a nemműködő kerékzárat is leszereltem (hogy senki se zárolhassa, mert fogalmam sem volt a kódról). A digitális sebességmérőt is felszereltem rá, melynek kábele körbetekerte a váz elejét, így szegény jármű inkább hasonlított hobóra mint uraságra.
Míg kedden délután volt órám, szerdán már reggel kellett mennem, ráadásul sikerült késve (pont 7:20-kor) indulnom, így tekertem, mint a veszett egér, hogy beérjek 8-ra. Az utat 35 perc alatt tettem meg, cserébe úgy leizzadtam, mintha egy medencéből másztam volna ki.
A hét közepén megvettem a jó minőségű (és egy véletlen folytán színben passzoló) zárat, illetve kértem hozzáférést a zárható bringaátrolóhoz. Ugyanennek a hétnek a végén néztem rá először mechanikailag a szerkezetre: leszedtem mindkét kereket, beállítottam a váltót rendesen, lemostam és megvizsgáltam az eredeti világítási rendszer állapotát. Nem sokkal később pedig kaptam egy telefonhívást a rendőrségtől, hogy én vagyok az egyik nyertese a közlekedésbiztonsági kvíznek, és jelenjek meg Lyngby egyik bringaboltjában az ünnepélyes átadóra. Habár az átadó nem volt anniyra ünnepélyes, nyertem egy fehér sisakot (ráadásul pont olyan kivitelűt, amilyet szerettem volna, a régimódibb kobak kinézetűt).
Teltek, múltak a hetek, és elkezdtem terveket kovácsolni a felújításra. Kerestem például pár pótalkatrészt a bringatemetőben (az a terület a nyílt téri bringatároló mellett, ahol a korábbi diákok által hátrahagyott, megcsonkított bringák fekszenek), illetve új eszközöket is vettem: hátsó kerékkülsőt, csomagtartókosarat.
Amikor először szereltem le a hátsó kereket, semmi gond nem volt a váltó újrakalibrálásával. Viszont amikor másodszor tettem ezt meg, az új külső felhelyezése céljából, két órát szívtam a művelettel, és még a végére is csak elfogadhatóan működött, nem tökéletesen. És ezt is csak csütörtökig: akkor ugyanis (útban a DTU felé) elkezdett kiugrálni sebességből, és csak annyira tudtam megszerelni, hogy 2. fokozatban maradva be tudjak érni. Ugyanígy mentem haza is. Pár nappal később, szintén menet közben befelé a kézifékszerkezet egyik fékpofája fékezés közben egyszerűen lerepült (valamikor korábban elveszíthettem róla az anyát). De korábban a kitámasztó lazult le olyannyira, hogy beleütközött a pedálba, így ezt is a város közepén kellett leszerelnem. Kezdtem kétségbe esni, hogy talán valóban rossz vétel volt a Gróf, ha egyszer szép, de megbízhatatlan. Szerencsére a pech-sorozat megfordult, amikor rájöttem, miért nem sikerült helyesen kalibrálnom a váltót. Ezzel az új tudással felvértezve már sikerült visszaállítani a tökéletes üzemet. Illetve kezdeti feltételezésem kezdett bebizonyosodni: mivel régi szerkezet, az elején sok időt kell ráfordítani az összes kis nyűgje kiismerésére, de ha egyszer minden csontváz kiesett a szekrényből, nagyon megbízható géppé válik. Újabb megoldandó probléma volt, hogy a hátsó kerék szép lassan előrekúszik a váz hornyában. Kértem ádámtól két záró alátétet, de ezek túl vékonyak voltak, nem oldották meg a problémát. Így vettem két rendeset, azok felszerelésére a mai napig nem jutott időm. A fékpofák kérdése megoldódott (szintén) záralátétek felhelyezésével, illetve az anyák rászorításával. És megszületett bennem az elhatározás: helyrehozom a kerékpár eredeti világítási rendszerét, de LED-es belső kialakítással. Apám segítségével megterveztem az áramköröket, majd Magyarországra hazalátogatva megvettem a komponenseket (itt minden alkatrész az otthoniak kilencszeresébe kerül). Fényforrásként melegfehér LED-ek szolgálnak (hogy a bringa kinézetéhez és korához illjen), áramforrásként megmarad az eredeti, remek állapotban lévő dinamó, a bringa megállása után pedig a fények még ~2 percig világítani fognak, erről kondenzátorok gondoskodnak majd.
Míg otthon jártam, vettem gumipók-hálót is a hátsó kosárra, hogy az iskolatáskát ne csak betegyem a kosárba, hanem biztonságban is tudjam.
Azóta már összeszokott csapat vagyunk: ő visz bevásárolni, bankba, városnézni. El is áztunk már együtt: egyik este az egyetemen ért az eső, így mire hazaértem, még a kabátom is majdnem átázott. Megvannak az egyetemen a szokásos parkolóhelyei (a képen például a 115-ös épület előtti fedett tanári parkoló látható, ahol a kormányrúdnál fogva lehet lógatni a bringákat). Ha sokáig vagyok az egyetemen, sötétben hangulatos zenét hallgatva (szó szerint) hazaszáguldani, reggelente pedig jó leelőzni a tömeget, ha sietek. Sosem gondoltam volna, hogy az első autóm egy bringa lesz!
U.i.: azóta kiderült, hogy a srác, aki a B terv bringámat vette meg (amelyik miatt elbizonytalanodtam a Grófot illetően) itt lakik a koliban. És a bringája még az elején ledobta a láncot. Míg az enyém még előrecsúszott kerékkel, a láncházat súroló lánccal is kitartóan gurult.
U.i.: azóta kiderült, hogy a srác, aki a B terv bringámat vette meg (amelyik miatt elbizonytalanodtam a Grófot illetően) itt lakik a koliban. És a bringája még az elején ledobta a láncot. Míg az enyém még előrecsúszott kerékkel, a láncházat súroló lánccal is kitartóan gurult.
