ÉLsportolók

Igen, amikor az ÉL épületről írok, a cím mindig szóvicc. Ez ezennel már hagyomány. :D Szóval nem hiszem, hogy bármelyik BME-snek újdonságként szolgálna, miszerint idén ősszel megnyílt a BME Sportközpont, amely a lehangoló, szocreál zombi ÉL épületből született újjá. Világszínvonalú berendezésekkel, modern forma- és színvilággal várja az órarendi kereteken belül, vagy csak szabadidejükben sportoló hallgatókat. Van multifunkciós pálya (kosár, röplabda, tollas, stb), 4 db squash pálya, mászófal az emeleten pedig kardio, spinning és konditerem. Szóval minden, amitől egy gym mainak számít. Négy fajta bérlettel lehet látogatni a komplexumot: A bérletet az kap, aki órarendi tesire jön, B bérletet az vált, akinek nincs tesije, de magánszorgalomból be akar járni, a C jegyek egyszeri alkalmakra szólnak, míg a D a dolgozóké. Én ma vettem át a B bérletemet 5000 forintért, ami 16 alkalomra szól, alkalmanként maximum két óra benntartózkodással. Mindenhez hülye vagyok, ami sport, de hozzáértők azt mondták, ez valóban jó ár (a Sportközpont eleve hallgatói kedvezményként hirdeti). Megkaptam a kártyát, amelyet le is csippantottak, illetve a "karórámat", amely belépőkártya és öltözőszekrénykulcs is egyben. Az öltöző elég tisztességes: :b 160 mgas fém szekrények, előttük paddal. A hallgató keres egy nyitott szekrényt, belerakja, amit bele kell, majd odatartja a szekrényen lévő fekete egységhez a karóráját, amely ennek hatására bezár, és megjegyzi a tulajdonost. Onnantól csak azzal a karórával nyitható a szekrény. A karóra egyébként tud még teljesítményt is mérni, bár arra még nem jöttem rá, hogyan.

És akkor most legyen szó rólam: nem rossz a mozgáskultúrám, és egy fiataltól elvárható erőnlétem is van, de soha nem voltam sportember. Bár a kötelező 4 félév tesiből én 6-ot csináltam, illetve szabadidőmben a bringát sem vetem meg, mégsem voltam soha kimondottan sportos... Érdekes kombináció, de ilyen vagyok. Hogy miért kezdtem most gymbe járni? Eddig sem rohantak utánam a csajok, tehát nem veszítek sokat azzal, ha elárulom, hogy az utóbbi évben, hosszú stagnálás után feljött rám 10 kiló, és ez eléggé zavar. Pont kapóra jött tehát, hogy megnyílt a Sportközpont, ráadásul a hagyományos gyurmázós kondi mellett az egyre népszerűbb kardio edzésformát is kínálják, amely nem badibildingezésre megy rá, hanem fittségre. És ezért mondtam el magamról mindezt, mert mindennek ellenére ott tapostam az elliptikus gépet, meg a bringát, és egyszerűen jó érzés volt csinálni is, meg látni is, hogy majdnem tele van a terem mérnök (és közgazdász-) hallgatókkal, és egyikük sem izompacsirta, de jöttek mozogni, és futnak, tekernek, eveznek, közös célért izzadnak. És ilyen célért én is szívesen izzadok.

Viszont iskolai környezetben az izzadás problémás, tehát a zuhanyzást sem úsztam meg. A zuhanyzó is modern, mint az épület összes többi része, bár papucs nélkül természetesen ide sem ajánlatos beállni. A víz viszont pár fokkal melegebb csak a gleccsereknél, úgyhogy a zuhanyrózsa alatt max gyors átfutás tűnt bölcsnek. Vajon mi lesz télen...

Végül a személyzetről: a veszélyes nevű TNT (Testnevelési tanszék) mindenestül átköltözött ide, és az új helyet megünneplendő új egyenpólókat is nyomattak. Bár nem sikerültek a legmodernebbre (istenem, ingyen is elvállalnám az ilyenek designolását), de mindegy. A portaszolgálaton pedig mindenki mosolygós, és segítőkész, de szükség is van rá: a többiek már belerázódtak, de én ma, az első alkalommal úgy éreztem magam, mint az ősember az űrkorban.

Ami pedig a sajtófotókat illeti: inkább tekintendők illusztrációnak, ugyanis egy korábbi látogatásomról valók. Most eleve nem vittem magammal a mobilt a fitnesszterembe, de gondolom, amúgy sem vették volna jónéven (főleg a csajok), ha elkezdek kattintgatni. :D

Közlekedési kisokos - Relék

A témát közlekedésinek nevezni kissé metonímia részemről (rész azonosítása az egésszel), ugyanis relét nagyon sok területen alkalmaznak. Mégis azért írok róla, mert ma HÉV-vel utaztam, és most először fürkésztem ki a járművön menet közben hallható folyamatos csattogás okát. Mindjárt el is magyarázom, mit hallottam.

Mi is az a relé?

A relé (angolul relay, vasutatok és nyelvművelők jelfogónak szokták hívni) egy egyszerű, és elég elmés, de mára már primitívnek számító elektrotechnikai elem. Egy olyan dolog, amelyet a BME-n eddig vagy 27 különböző tárgyból tanultunk (természetesen az alapjaitól kezdve), úgyhogy eléggé megy már a téma. Két fő részből áll: kapcsolóból, és tekercsből. A tekercsbe áramot vezetve az mágneses teret generál a vasmag körül, amely elmozdítja a kapcsolórészt. Aszerint, hogy a vasmag maga felé húzza, és ezzel zárja, vagy szakítja az áramkört, megkülönböztetünk munka- és nyugalmi relét. De egy relé tartalmazhat nyugalmi és munkakapcsolót is egyszerre, attól függ, mire van igény. A reléket több okból sem szeretik manapság: nagyok, lassúak (a kapcsolónak van "repülési ideje"), ívoltást igényelhetnek (amikor a kapcsoló old, a kontaktorok közt az elektromos ív még fennáll, azt el kell hessegetni onnan), beragadhatnak, besülhetnek, elrozsdálhatnak, kenést igényelnek, stb. Nem is beszélve arról, hogy helyettesíthetőek tranzisztorral, tirisztorral.

Na, de hogy jön ide a közlekedés?

Úgy, hogy a BKV flottájában nem egy jármű alkalmaz relét. A mai példánál maradva: a kelet-német HÉV szerelvények (legalábbis a Mark X-es, de szerintem a Mark IX-es is) relékkel, pontosabban kontaktorokkal (nagyfeszültségre, gyakori működésre készült relé) kapcsolgatják a különböző menetfokozatokat. (Ha tévednék, vasutasok, ne habozzatok kijavítani, bár ezt magatoktól is meg szoktátok tenni,) ha ugyanúgy működik, mint a szintén csattogó UV villamosok kontrollere, a vezető a karral egy fémhengert forgat el (ezen az imádnivalóan szocreál videón 5:00-nál látszik, ahogy a lakatos eltávolítja az előbb említett hengerről a borítást), amely kontaktorokon keresztül különféle kombinációkba kapcsolja a jármű ellenállásait, ezzel változtatva a motorokra jutó áramot. A HÉV is hasonló okból csattog eszeveszetten gyorsításkor: minden csattanás egy új kapcsolási kombináció beálltát jelzi. (Érdekesség, hogy a gyorsítás befejeztével, üresbe visszakapcsoláskor hallani, ahogy a kapcsolóhenger visszafordul alapállapotba). De középső vágányos metróállomásoknál a metró alján is látni nagyobb, fehér, szorobánra emlékeztető gyöngyöket, ezek is ellenállások. A metró is azokat kapcsolgatja, csak ott nem hallatszik a csattogás.

De nem csak járművekben, vasúti biztosítóberdezésekben, illetve közúti forgalomirányító szekrényekben is találhatók relék.

Biztonsági eszközök II - Az amcsik

Amerikából visszatérve stílszerű, hogy erről írok, hiszen annál bolondbiztosabb kultúra talán nem is létezik e kis, kék, kerek bolygón. De ottlétem alatt továbbgondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ez egy elég fura ördögi kör. De vesézzük akkor ki!

Amerikában ez a "biztos, ami biztos" elv, amely a már oly sokszor emlegetett "olyan nincs, hogy nincs" elv mellé társulva talán a két legjobb szlogen az országra... nos, ez a legjobban a közlekedésben kristályosodik ki. Nem véletlen: egy ilyen veszélyes üzemet olyan hanyagul kezelve, mint a legtöbb amerikai, elég nagy a baleseti kockázat. A közlekedési táblák kihelyezése és szövegezése turistáknak gyakran mosolyra ad okot, tipikusan ilyen a kedvencem is (1. kép), a PREPARE TO STOP - készülj fel a megállásra. De a csomópontokban a sávok iránya is szinte már röhögségesen szájbarágós: a jelzőlámpa mellett, a burkolatok, és a csomópont előtt is tábla/felfestés hirdeti, hogy az adott sávból merre lehet tovább menni. Nem ritkán pl. a "Right lane MUST turn right" megfogalmazásban, amely láttán szintén nehéz komoly arcot vágni. De ezek mind preventív védelmi eszközök, passzívakból is bőven van (passzív: amikor már baj van, azt igyekszik mérsékelni). Például az autópályakijáratoknál a filmekből ismert, piramis alakban elrendezett vizeshordók nyelik az elszabadult autók impulzusát (míg nálunk csak egy kis zöld püspöksüveg törik szilánkosra, ha valaki nekimegy). Aztán ott van az útpályát a felezőkordontól és a leállósávtól elválasztó recézés, amely megrázza az autót, ha a sofőrje elaludt, és rá talált hajtani. Meg a sávelválasztó vonalakon a bütykök is ugyanezt a célt szolgálják. De például az útimunkát végző brigádokat is hatalmas, shock-absorberes lökhárítós teherautók védik (teljesen jogosan, nálunk is kezdik már ezt csinálni). Viszont ennek kapcsán meg kell jegyezni azt is, hogy ezt a rengeteg ideiglenes (rikító narancs) figyelmeztető táblát mindig jóval a munkálatok megkezdése előtt kihelyezik, és gyakran azok befejezése után is kinn hagyják, így az autósok hozzászoknak, és már oda sem figyelnek rájuk. Ekkor jönnek a stroboszkópos kivilágítású "utility truck"-ok, amelyet egyébként piszok nehéz lefordítani, de nagyjából a "mindenes teherautó" húzható rá: van rajta bója, lapát, seprű, meg minden egyéb, ami jó.

Aztán, ha nem az infrastruktúrát nézzük, hanem az azon közlekedőket, az amerikai biztofília legjobb jelképe az iskolabusz. Brutálisan szigorú szövetségi szabvályozás vonatkozik rájuk, egészen a színükög, a national glossy school bus yellow-ig. Vázuk megerősített, kihajtható védőkordonjaik és STOP tábláik vannak, ha a figyelmeztető fényeik villognak, tilos megelőzni őket, és még biztos egy csomó mindent megfigyeltetek velük kapcsolatban a filmekből. Némelyik államokban tolórudak vannak a hátsó kerekek előtt, hogy ha a gyerek beesik, ne menjen át rajta a kerék, továbbá mindegyikben van egy ún. "noise kill switch" (zajölő gomb), amelyet vasúti átjáró felé közeledve ha a sofőr megnyom (márpedig meg kell neki), kikapcsolja a ventillátort, a rádiót, és minden egyebet, ami zajt csap - kivéve a gyerekeket.

De nem csak a közlekedésben van jelen a biztonságmánia, hanem mindenhol, de MINDENHOL! Például a pékség oldalán a riasztó alatt nagy tábla hirdeti, hogy "A RIASZTÓ MEGSZÓLALÁSA ESETÉN ÉRTESÍTSE A 911-ET!", a kertihulladékos konténer fedelén pedig két nyelven szerepel, hogy ne húzzuk nyitott fedéllel, mert eleshetünk. Magyar embernek felmerül a kérdés, hogy muszáj ezt? Muszáj mindenkit életképtelennek feltételezni? Mert ez egy ördögi kör ám! Az emberek megszokják, hogy a feliratok gondolkodnak helyettük, és lassan már bekötött szemmel is elindulnak otthonról, mert úgyis vigyáz rájuk a világ. Ez egy öntápláló folyamat, minél többet gondolkodnak az emberek helyett, annál kevesebbet gondolkodnak maguktól.

Viszont ki dönti el, hogy mi az egészséges szint? Míg az USÁban, ha lezárnak egy járdát, a 2. képen látható csinnadrattával tudatják ezt, nehogy véletlen a munkagödörbe ess (amit egyébként acéllappal takartak le). Nálunk ez 2-3 gumitalpas műanyagoszlopból állna, azokba 45 fokban betűzött festett falécből, és esetleg a FCSM logójával ellátott táblából. Szomáliában pedig csak ott lenne a kráter, és kész. Szomáliai szemmel a mi megoldásunk túlzás, az amerikaiak pedig elszörnyednek a hanyagságunkon. Valószínűleg ezt egy nemzet vérmérséklete dönti el. Indiában sok helyen utaznak a vonat tetején, mert szerintük biztonságos. "Majd kapaszkodom, ha gyorsan megy". Nálunk ez egyszerűen elképzelhetetlen, mi viszont hónapokig hagyjuk kitörve a buszmegálló üvegét. Amerikában ez elképzelhetetlen.

De pár bekezdéssel ezelőtt feltettem a kérdést, hogy muszáj-e ezt. És igen, Amerikában muszáj. Mert amint valaki nyitott fedéllel húzza a kukát (mert nincs tisztában a fizika és az anatómia alapjaival), és elesik, már estében hívja az ügyvédjét, hogy perbe fogja a Waste Management társaságot. De senkinek nem kell bemutatnom a megmikrózott macska esetét sem.

Megint mozgásba hozták a várost

 Na, most már abba lehet hagyni a bökdösést, sikítozást, téglával dobálózást, a blog ezennel felébred a nyári szünetből (ha más miatt nem, az eső hatására).

Tudom, egyszer már írtam a metrópótlásról, akkor az egésznek a szervezési hátterét veséztem ki. Most inkább a következményekre koncentrálunk kicsit. De előbb a történet: a Budafoki úti villamosmegállóban állva eltettem az esernyőmet a táskámba, mondván, hogy legközelebb majd csak akkor kell, ha leszálltam a reptéri buszról, hiszen addig végig fedett helyeken leszek. Ekkor a sors valószínűleg már három miliméterről röhögött az arcomba, csak még nem tudtam. A Ferenc körúton Corvin negyeden ben nél viszont, amikor mentem le a mozgólépcsőn, és épp leértem, gyanús lehetett volna a szembe áramló tizenhat-tizenhétmillió ember, de nem sok időm maradt önálló gondolkodásra, a hangosbemondó könyörögve kérte a tisztelt utasokat, hogy hagyják el az állomást, mivel azt műszaki okok miatt le kell zárni. Gyors helyszíni szemlével csak egy, a Köki felé tartó vágányon kivilágítatlanul álló metrót szúrtam ki, mint szokatlant. Postafordultával felfelé vettem hát az irányt, "nincs messze a Klinikák, elgyaloglok odáig". Útközben, az Üllői mentén gyalogolva (az esőben, nagy szatyorral a kezemben) a szemem már jobban ráállt a szokatlan dolgok észlelésére, így ekkor már feltűnt a szembe sétáló huszonkét-huszonhárommilliós tömeg. Nem volt agysebészet ebből megállapítani, hogy a Klinikák is le van zárva. Bár gondolhattam volna, hisz a Nagyvárad tér után van csak forduló. tehát ha a Ferenc k Corvin negyed érintett, a Nagyvárad-Deák szakasz biztosan kiesik. 

Így is történt, a Klinikákra érve az állomás bezárt üvegajtaján már némi infó is volt. Az előbb említett szakaszon nem közlekedik a metró, pótlás emitt, meg amott. Na nem, frissen szerveződő pótlásra nem várunk (habár sokan ezt tették, 1. kép), megyünk tovább a Nagyváradra. Mentünk, mendegéltünk, esernyőnk az út felé irányítottuk, mert esőben mindig vannak nyomvájúk, pocsolyák, na meg hülyegyerekek. Megérkezve a Nagyváradra hatalmas örömömre közölték, hogy a metró ismét teljes szakaszán jár. Kicsit Bad luck brian-nak éreztem magam. De jött mégegy apróbb meglepetés: a metró az ellenkező irányból futott be a peronra (2. kép), majd mindneki leszállt róla. Utána néma csend, a fejemben meg harsog a gondolat: eddig ingavonati rendben közlekedett? Nem, eddig nem is közlekedett. Na mindegy, csak nem halad tovább rossz irányba. De megint félbe lett szakítva önálló gondolkodásom: "Aki a Köki felé akar menni, szálljon fel, a Köki felé fogok továbbmenni". Hát jó.

Szóval egy metróüzemzavar következményei. A robotikusan önjáró "csorda" (csordaszellemet hordozó közösség) átalakul tudatos csordává: figyeli a többieket, ki merre megy, ki mennyire hőbörög. Aztán (ha nem rutinos pesti róka) arra megy, mint a többiek. Viszont meglepően rugalmas (még akkor is, ha ezt hangosan méltatlankodva teszi). "Le van zárva? B terv azonnali beiktatása."

Na meg aztán megint eszembe jutott a tömegek folyadék-dinamika szerinti vizsgálata. Bezárom az állomásajtót, ott feltolul a közeg (emberek álldogálnak), a többlet meg kifolyik a többi nyíláson (felmennek a felszínre). De még ennél is érdekesebb lehet az információáramlás. A metró üzemét megzavaró esemény híre eljut az állomási ügyeleteshez, aki továbbítja azt a forgalmi diszpécsernek. Ő elrendeli az intézkedést, és értesíti a forgalmizavar-elhárítást (mert, hogy így kell helyesen írni, nem úgy, ahogy a BKK felmatricázott vagy félszáz Roomstert), továbbá a pótlásban részt vevő buszgarázsokat. Elindulnak a Roomster-ek és a buszok (a garázstartalék sofőrökkel). Mindeközben az állomási ügyeleten beindulnak a nyomtatók / előkerülnek az előre, különböző forgatókönyvekre legyártott táblák, és mennek ki az ajtóra. Közben mozgósítják a hadsereget is (vagy lehet, hogy csak véletlen járt arra egy honvédségi teherautó, amíg az Üllőin gyalogoltam :D ). Az utasok / közlekedési hírportálok közti információterjedés mégérdekesebb: gráfelmélet, kisvilág-hálózat, stb, stb. Aztán mire kiér az első pótlóbusz, újból megnyitják a metrót. És az a vicces / szomorú, hogy nincs más választásuk. Valószínűleg nem tudják, meddig fog tartani a zavar, de még, ha rövid ideig is, hivatalosan nem lehet alternatíva nélkül megszűntetni egy szolgáltatást, amelyért milliók fizetnek. Hivatalosan...