Filléres örökmécses

Nem tudom, más kerületekben hogy van, de nálunk időről időre megjelennek ezek a filléres vásárok, amelyeknek a receptje elég egyszerű: jön a kereskedő, aki felvásárolta az egységkínálatot a nem tudom honnan (de ugyanattól, mert minden ilyen kirakodóvásárnál újra és újra megjelennek ugyanazok a termékek), kibérel egy művházat/iskola auláját/tornacsarnokot, és árulja a portékáját. Zoknitól kezdve körömcsipeszen át egészen a munkáskesztyűig van minden, aminek az előállítását meg lehet oldani viszonylag olcsón, és még nem fájóan gagyin.
Nos, történt egy szombat reggelen, hogy olyan időpontban volt ez, amikor épp ráértem (mert ez is specialitás még: egy elég szűk időablakot, mindössze pár órát hirdetnek meg), elmentem, mert bicikli elsőlámpát akartam venni ajándékba. Azt ugyan nem találtam (bár meg volt hirdetve), egy pár bőr munkáskesztyűt azért vettem (fogyóeszköz), és a kasszánál állva nézelődtem a műszaki cikkek közt, megakadt a szemem egy dinamós lámpán. Mivel már volt itthon nekünk egy Faraday lámpánk, ismertem a technológiát: elem nélküli LED-es lámpa. Ez annyiban különbözött, hogy nem rázós volt (ami állati fárasztó feltöltési mód), hanem pumpálós. Megnéztem, megszagolgattam, és úgy döntöttem, megér nekem 390 magyar forintot. Visszatettem a mintadarabot, és (balga módon gondolva, hogy mindegyik kék), betettem egy felbontatlant a kosaramba. A suliból kilépve vettem ki a dobzából, és láttam meg, hogy piros. Ennek nem kifejezetten örültem, de már nem vett rá a lélek, hogy visszamenjek. Még ott az utcán párat pumpáltam rajta, és megnéztem a fényét, de az erős napsütésben alig látszott. Mindegy, gondoltam játéknak jó lesz.
Hazaérve pumpáltam rajta 10-et, és letettem az asztalra, kíváncsi voltam, meddig bírja. 2 óra után kikapcsoltam, mert már untam. Ez volt az első meggyőző alakítása. A második tesz pedig abban merült ki, hogy felpumpáltam, majd kb. 4 hétig kapcsoltam be majd' minden nap. Ekkor már sejtettem, hogy tévedésből örökmozgót vettem. Most már meg sem lepődöm, azon, hogy márciusban (!) töltöttem utoljára (akkor is 10 pumpálással), és a mai napig a fenti képen látható fényerővel világít.
A szerkezet elég egyszerű: a pumpálókar kioldása után marokkal lehet pumpálni, a kar fogasléccel hajtja a nagy fekete fotaskereket, amely a fehér, karjait centrifugális erő hatására szétnyitó kerék álal hajtja a lendkerék szerűen forgó szürke tárcsát, amely végzi az áram gernálását. A fényt 3 LED adja ki, melyek előtt vetítőlencse van. Hogy a töltéseket milyen kondenzátorban tárolja ez a lámpa, azt nem tudom, de ár-érték arányban ez a műszaki cikk a legértékesebb az összes közül, amt valaha vettem. Egy hamburger áráért egy kimeríthetetlen, mindig, gyorsan, és könnyen tölthető lámpa. Azóta nem volt vásár, amelyiknél rá is értem volna, és ilyet is árultak volna, de ahogy lesz, felvásárlom az egész készletet. :D

A lámpa típusa: LSI Hand pressing flashlight, azon belül a D modell