Azon filózom... (4. rész: Bőség - mohóság)

Röviden: ringlót szedtem.

Hosszan: van hátul a kertben egy ringlófa, amelyre a törzsolvasók emlékezhetnek egy korábbi bejegyzésből. Ez a nem is túl nagy fa minden évben bőséges termést hoz nyár végén, idén egyenesen roskadt a sok ringló alatt. Amikor a mesekönyvekben a gyümölcstől roskadó fáról írnak, erre gondolnak.
Kitelepedtem a kislétrával, és a legnagyobb vájlinggal, és elkezdtem szedni. Eleinte a bőség zavarával küszködte nem tudtam koncepcióhoz tartani magam, mert akármerre néztem, a sok kis sárga bogyó mindenhonnan lógott, mindenhonnan szedni akartam. Aztán elkezdtem áganként végigmenni, ez jó módszernek bizonyult. Gyorsan telt a vájling, szorgosan hordtam be, és öntöttem át a gyümölcsösrekeszekbe. Kettő, négy, hat, nyolc vájling is volt már, a rekeszek pedig teltek. De amikor visszamentem a fához, és felnéztem rá, az alig változott. Még mindig dominánsabb volt a lombjában a sárga, mint a zöld. Volt olyan ág, amelyet a tenyerembe fogva nem láttam a tenyerem a sok gyümölcstől.
És én szedni akartam tovább. Többet, mégtöbbet! Hiába tudtam a racionális felével az agyamnak, hogy már ennyiből is több, mint elég befőtt lesz, le akartam szedni mind! Mindnek nálam kellett lennie, ott a konyhaasztalon, a rekeszekben. És aztán rájöttem, miért gondolom ezt. Mert emberből vagyok.
Ugyanazon ok miatt, ami miatt egyik magántulajdont nélkülöző utopista ideológia sem tudott életképes lenni: mert az ember mohó. Ösztöne, természete, hogy tulajdonoljon, birtokoljon. Amíg van, amíg rendelkezésre áll, addig kell neki (és akkor mégjobban, amikor nem). Ezért nem működhet egymaga semmilyen kommuna elgondolásra épülő társadalom, mert semmi nem lehet igazán közös. Mindig mindenki magának fogja akarni, maximum elvenni lehet a másiktól.
Nem véletlen, hogy a magántulajdon már az őskorban kialakult, és azóta sem szűnt meg. A zsákmányolás alapvető emberi tulajdonság, levetkőzni nem lehet. Vannak, akik le tudják, de a többségben mindig benne lesz.

Helyzetjelentés Kanáriról

E bejegyzés célja csupán az, hogy elüssem azt a 20 percet, amíg a Facebookon ígért videó felmegy a Youtubera.
A szálloda több szempontból is újdonság számomra. Előszöris eddig csak egyszer voltam öt csillagos szállodában (Bellagio), de akkor csak két éjszakára. Másrészt pedig egyébként sem szállodában szoktunk megszállni, szóval nagy különbség pl, hogy nem mi főzünk magunkra, minden nap van takarítás, stb. De meglepően hamar hozzá tud szokni az ember.
A sziget nagyon szép. Tetszik az, hogy látszik Spanyolország tehetőssége, és az is, hogy ebből kifolyólag mennyit költenek a szigetre. Nem tudunk úgy sehová menni, hogy ne lássunk épp valamilyen munkálatot folyamatban, és ez alatt nem rutinszerű karbantartást értek. Mindenhol kinn vannak a mellényes, keménysisakos munkások a sziget címerével, és olyan kaliberű munkákat végeznek, mint utcafronti bolt falának súrolása, öltözők festése a strandon, stb. Az idénymunkások (mert feltételezem, azok) mellett persze az állandó munkások is szorgoskodnak (kertészek, utcaseprők, stb). Ebből adódóan pedig az egész sziget mintha új lenne. Az aszfalt, a korlátok, a táblák, minden. A közparkok rendezettek, a gyep zöldebb, mint néhány golfpályán. És rengeteg a szobor. A spanyolok imádják a művészetet.
Nekem személy szerint az építészet is tetszik. Még az utolsó lakótelepi tömbházban is van valami egyedi, az erkélyek íve, az oszlopok elrendezése, valami, amitől egyértelműen be lehet azonosítani. Az is meglepő, hogy a buszok mindenhová eljutnak. Gran Canaria keményen hegyvidéki sziget (az egész sziget egy hegy), tehát rengeteg a szűk (másfél autós) hegyi szerpentin. És akárhová megyünk, a legképtelenebb helyeken is látunk buszmegállókat, és ezért a legképtelenebb helyeken jönnek is szembe buszok (hangosan dudálva az éles kanyarok előtt, de le nem lassítva).
Az időjárás szinte tökéletes. Nincs hőség, de nincs hűvös, az ég tiszta, vagy bárányfelhős. Ez az időjárás pedig úgy néz ki, a helyiek mentalitására is kiha. Mindenki nyugodt, kedves, egyáltalán nem érződik a latin virtus itt.
Röviden ennyi, de úgyis lesznek videók, úgyis lesz képtár, úgyis meglátjátok. :)