Belegondoltál? - Recés tollú kulcsok

Előbb egy kis terminológia: a kulcs feje a fej, eddig nem sok újat mondtam, viszont azt, ami abból kiáll, tollnak nevezik. Két fő kivitel van: a régebbi esetében a toll egy henger, amelyből különböző alakban állnak ki fém lemezalakzatok a végén (talán valakitől úgy hallottam, ez a pillangókulcs/lepkekulcs), illetve a modernebb verzió (legjellemzőbb példa itthon az Elzett), amelynél a kulcstoll egyik (vagy mindkét éle) recés. Belegondoltatok már, hogy ezeknél a kulcsoknál pontosan hogy nyílik a zár? És, hogy mi az a pergő, fémes reszelő hang, amikor bedugjátok a kulcslyukba?

A legjobban ez a gif szemlélteti a zár működését:

Alapállapotban a zárhengerbe rugó által nyomott pöcökpárok lógnak bele. Mindegyik pöcökpár esetében más az alsó és felső pöcök hosszának az aránya, ami azt jelenti, hogy mindegyiket más magasságba kell emelni ahhoz, hogy egyszerre mind lehetővé tegyék a zárhenger elfordulását - hogy pont ott legyen köztük a vonal, ahol a zárhenger külső palástja. A kulcstoll recéje pedig ezen magasságok sorozata. Miután a kulcs benn van, a zárhengerre förgzített kiállás mozgatja a zárnyelvet.

Ez segít megérteni azt is, hogyan törik fel a zárakat a filmekben, sorozatokban. Igaz, hogy (hacsak nem rém gagyi a zár) nem elég hozzá pár másodperc, és pusztán egy hajtűvel sem lehet megoldani, a módszer nem sokkal bonyolultabb. Két dolog kell hozzá: egy nyomatékkulcs, amelynek hegyét a kulcslyukba dugva a feltörő enyhe nyomatékot fejt ki a zárhengerre azért, hogy amikor másik kezében a speciális, vékony, alakra szabott lemezt bedugja, és a pöcköket egyenként feltolja a megfelelő magasságig, azok utána ne essenek vissza (hiszen a nyomaték ellenében az a pöcökpár engedni fog).

Hogy honnan tudom mindezt? Egy időben beleástam magam a témába, és be is szereztem egy ilyen készletet. Szóval nehogy meglátogassam valamelyikőtöket az éjszaka közepén.

A gif forrása: http://www.youtube.com/watch?v=Wtl2hmHZCLw

Hello BKK: 30. +31. nap

Pénteken, az utolsó napon nem csak én búcsúztam. Viszont ahogy én sem végleg, a taxisok sem, hiszen a költözést pénteken kezdték, de hétfőn még volt dolog. Reggel finomítottam a Nagybánya utcás javaslaton, utána lementünk kávézni a Hivatal nevű presszóba a srácokkal, így utoljára. Egyébként ez a Hivatal kellemes kis hely, például a menük fűzős kartondossziék, bent az itallap pedig egy nagy polcra felrakott mappákból áll, minden mappára ki van írva egy ital, meg annak az ára.

Utána az Erzsébet téren, a kerék hűlt helyénél ebédeltünk (mindenki a mekiből hozott kaját végül). Délután már semmi nagyba nem fogtam bele, hiszen úgysem tudnám végig vinni. Az Igló utca kicsit megint visszajött kísérteni, de az maradt hétfőre.

Igen, mert bár pénteken leadtam a pisztolyom és jelvényem a biztonsági irodában (a belépőkártyámat, amely egyébként egy kirúgott kolléga kártyája volt, látszott még a hely, ahonnan lekaparták róla a fényképet), hétfőn azért visszamentem, mivel a Főnöktől is el akartam köszönni, aki péntekig volt szabadságon, illetve mert volt még pár elintéznivalóm. Nevezetesen az Igló utca ügyében utána kellett még járnom valaminek, a Nagybánya utcáról is egyeztettem a KKD-s illetékessel, illetve baleseti kutatást kértem Lócitól a Lőcsei - Telepes kereszteződésre.

Reggel mindenkinek vittem amerikai csokis kekszet (előző este sütöttem), jól is tettem, mert tőlük meg kaptam BKK-s szeretetcsomagot mindenféle jósággal (pl régóta áhított fényvisszaverő csuklópántot, bögrét, nyeregvédőt!, meg az első naptól fogva keresett BKK-s naptárat). Ebéd előtt megint elmentünk utoljára kávézni a Hivatalba a srácokkal, utána pedig össznépileg gyros tálat ebédeltünk a céges konyhahelyiségben. Ezt követően tényleg elbúcsúztam mindenkitől (de nem örökre, körvonalazódik már az esetleges folytatás lehetősége), és még egyszer utoljára kimentem terepre. Egy ügy, amelyet még két héttel ezelőtt bíztak rám, de mindenféle dolgok miatt elmaradt - posztumusz is beadom a jelentést róla. És ha az is megvan:

Bye bye, BKK!

Hello BKK: 29. nap

A 25. nap (péntek) óta nyomtam egy PAUSE gombot, ugyanis betegség okán azóta itthon vesztegeltem, ma tudtam először újra munkába állni - az utolsó előtti napon. Ettől függetlenül eseménydús nap volt: reggel egy kisebb csapattal meglátogattuk a City taxi telephelyét, ahová odahívtak nekünk pár már átfóliázott taxit, hogy azokon tesztelhessük a színárnyalatmérő csodamasináinkat. Jópofa kis gép, könnyű kezelni. Külön érdekessége a dolognak, hogy a helyszínre oda-vissza a fent említett cég által biztosított prototípus-taxival mentünk (fehér rendszámos, foglaltságjelző nélküli kocsi, csak a matricázása van meg).

Reggel indulás előtt, illetve visszaérkezés után befejeztem a Gabitól átvállalt baleseti adat adagom térképre vitelét, utána kávéztunk / ebédeltünk

a srácokkal. Utána megint kapartam magamnak egy ügyet, ezúttal a Nagybánya utcával kapcsolatosat (szakmabeli olvasóim biztos most is kitalálják, melyik kereszteződés a problémás). Arról megírtam a hevenyészett javaslatot, majd holnap kidolgozom jobban. Végül pedig segítettem a taxi alosztálynak "pepita" taximágnest fóliázni (hogy lehessen taxi festést szimulálni a BKK-s céges autókon a mérési gyakorlatokhoz).