2014. december 24., szerda

Kedves olvasók!

Tudom, nem mindig vagyok a leghűségesebb blogger, de azért ti kitartotok. Főleg, mert egyszer feliratkoztatok, aztán leiratkozni már "fárasztó", plusz rádiócsend idején nem sok vizet zavar a blog, de azért na. :D Mint tudjátok, minden évben készítek egy különleges karácsonyi videót, ahol énekelni szoktam. Nem így idén, mert csak. Helyette Gróffal, hűséges útitársammal nekivágtunk múlt héten a péntek esti Koppenhágának, és erről felvétel is készült.

A Végzet Mérnökei blog teljes szerkesztősége (haha) ezzel kíván boldog karácsonyt.


2014. december 19., péntek

Tipikus dán! - Buszok

Na jó, kicsit sarkítás ezt az írást ebbe a kategóriába rakni, de sehová sem illik igazán, mivel a buszok tulajdonságainak egy része adott, hiszen a gyártó így csinálja azokat. Viszont van pár dolog, amelyet fogadni mernék, hogy a Movia (az itteni közlekedésszervező) ír elő.
Lassan kezdett csak feltűnni, hogy az itteni buszok sok furcsaságot csinálnak. Elsőként az tűnt fel, hogy a Volvo B7 RLE típusú buszok (amilyenből egyébként otthon is futtat párat a VT Arriva) hang alapján manuális váltósak (tehát a sebességi fokozatok közt több másodperc is eltelik), viszont a sofőr (láthatólag legalább is) semmilyen váltót nem manipulál. Azóta sem vagyok biztos az igazságban, de az egyik német lakótársam szerint ezek szekvenciális buszok, ahol hidrodinamikus nyomatékváltó alkotja a tengelykapcsolót, viszont a váltási jel manuális, nem automatikus, és a gázpedállal lehet fel-le váltani.
Aztán ott van az, amit imádok, de nagyon kevés buszon látni csak (még az itteniek közül is): a váltakozó indexlámpa. Egy lámpa helyett egymás alatt-felett kettő van, és ezek felváltva villognak. A Volvo szereti csinálni, más gyártótól nem is nagyon láttam még. Viszont ami kifejezetten idegesítő, az a klímarendszer. Általában a buszok gördülő szaunaként működnek, néha pedig fagyasztóládaként, de kellemes hőmérséklet egész kevés buszon van csak. Cserébe ott vannak a kicsekkoló-automaták (amelynél az e-jegyet kell leszállás előtt lecsippantani). Ezek hanggal is azonosítják magukat (a vakok számára), ha az ember a terminál tetejéhez teszi a kezét. Ekkor mondja azt a kis szerkeszet, hogy "CHECK-UD". Vagy, ha valaki úgy kapaszkodik, hogy takarja a terminált, akkor "CHE-CHEK-CH-CHEK-UD".
De van pár dolog, amely már inkább dán sajátosság, mint gyártói különlegesség: például, hogy itt a buszsofőrök menet közben hallgathatnak rádiót. Ha emellé vesszük azt is, hogy a sofőrfülke nem zárt, méginkább fura, hogy ez legális, bár szerintem kifejezetten jó dolog: személyesebbé teszi az utazási élményt, hogy az egyik sofőr komolyzenét hallgat, a másik meg 80-as éveket játszik. Amíg nem hörgős metal megy, addig nincs semmi baj. Viszont a megállóban a rádió automatikusan lehalkítja magát (az ajtók nyitott állapotát figyeli). Még egy érdekes dolog van, ami viszont az ajtófékre van kötve: amint egy busz beáll a megállóba, és a sofőr aktiválja az ajtóféket (amelyik nem az ajtót fékezi, hanem a buszt, és lehetővé teszi az ajtók nyitását), abban a pillanatban a tompított fényszóró kikapcsol, és csak a helyzetjelző marad. Ennek az okán már régóta gondolkodom, és a legjobb ötletem az, hogy nem akarják elvakítani azokat az utasokat, akik leszállás után a busz előtt mennek át. Mondjuk ez eleve erősen ellenjavallt, szóval gondolom, nem ezért van, de másra nem tudok gondolni.
Ami pedig az utastájékoztatást illeti, az megér egy külön írást, így arról később olvashattok!

2014. december 11., csütörtök

A dánok és a vizsgák

Dániában - de legalább is a DTU-n (az eddigi tapasztalatok szerint) nagyon máshogy állnak hozzá a vizsgákhoz, mint otthon. Kemény, harcedzett veteránnak érzem magam, amikor a BME-s vizsgákról mesélek. Már eleve akkor kiveri őket a víz, amikor azt hallják, hogy nálunk nem lehet semmi segítséget használni (legalásan, azaz). Na, de menjünk az elejéről!
Akik nem olvasták a nagy, közhíres cikkeket, azoknak egy kis ismétlés: itt a szorgalmi időszak 13 hétből áll (ebből egy hét őszi szünet), mely után 2 hét vizsgaidőszak következik. Egy félévben 2-3 vizsgának szokás áldozatul esni. Ki is kerekedik a szmeük, amikor mondom, hogy nekem idén 5 van (minden tárgyam vizsgás tárgy).


A vizsgáknál úgy tűnik, alapszabály, hogy segítség használható. Ez szigorú esetben (írásos vizsgánál) a tankönyvet jelenti, szóbelinél pedig, hogy a kérdés kihúzása után át lehet futni a jegyzetet. Vagy alternatívan minden kérdésre lehet készíteni egy rövid (PPT) prezentácót, amelyet a vizsgán csak elő kell adni.
Eddig két vizsgám volt meg: kedden egy szóbeli, ahol a kérdés kihúzása után átfutottam a jegyzetem. Nem is töltöttem ki az egy percet, annyira idegen volt az élmény, hogy legálisan, a tanárok áldásával nézegetem az otthon, előre megírt anyagot. Viszont a mai vizsga egészen elképesztő volt. Igaz, nem lehet azt mondani, hogy ez reprezentatívan leírja az írásbeli vizsgákat, de na.


A következőképp zajlott: az egyetem fedett sportcsarnokát mobil fallal kettéosztották, és a két termet telerakták egyszemélyes asztalokkal. Mindegyik asztal lábára rágyorsszorítóztak egy két konnektoros elosztódobozt. hogy legyen hová dugni a laptopot. A vizsga ugyanis digitális írásbeli volt: a teremben lekapcsolták a központi wifihálózatot, és aktiválták az "eksamen" nevű vezetéknélküli intranetet, amelyen keresztül csak az onlineeksamen.dtu.dk honlapra lehet fellépni, ahol az aznap tartandó vizsgák adatlapjai érhetők el. Diákkód és jelszó megadása után lehet belépni arra az űrlapra, amelyre a diák jogosult.


A vizsga elkezdése előtt mindenki elvett egy zöld borítékot, amelynek az elejére minden adatát felírta, a beadási kód kivételével, amelyet csak a vizsga befejeztével ad ki a gép. Normál esetben a borítékot egymagában kell leadni (hiszen a vizsga digitális), de a laptop meghibásodása esetén az papíron is leadható - ehhez álltak rendelkezésre mázsaszám a DTU fejléces négyzetrácsos lapok, és a vizsga elején kiosztott nyomtatott feladatsor.


Nade miért is volt könnyű a vizsga? Például, mert minden használható volt, amit az ember a laptopjára feltöltött előtte. Előadásdiák, 700 oldalas tankönyv PDF-ben, XLS kalkulátorok, stb. Aztán azért, mert feleletválasztós volt, ráadásul több választ is meg lehetett jelölni, és ha közte volt a jó, a megjelölt válaszok számának függvényében tört pontszámot lehet szerezni. Igen, ez mind a négy válasz megjelölésére is vonatkozik. Ja, aztán ott van az is, hogy a rossz válaszért nem jár mínusz pont. A végén a habra a cseresznye pedig, hogy a vizsgaszázalék csak 1/3-ban számít bele a tárgyjegybe, a többi részét a két évközi beadandó adja. Tehát eleve úgy mentem be a vizsgára, hogy a tárgy már megvan. Nevetséges, ugye? Mondjuk nem panaszkodom, mert igazán szívás lett volna mindez, ha tétje van, mert a tárgy nagyjából a matematikai programozás és az üzemszervezéstan szerelemgyereke. De akkor is szürreális élmény volt ilyen vizsgát írni.
Már csak azért is, mert úgy számoltam képletekkel, hogy a képletet akkor láttam életemben először (miután CTRL+F-fel kikerestem az előadásdiákról), ráadásul olyan feladatban, amellyel szintén soha nem találkoztam. És azt kell mondjam, szerintem a válaszok túlnyomó többségét helyesen jelöltem meg.


Végezetül az infrastruktúráról: az olyan dolgoktól kezdve, hogy ilyen flottul és high-tech környezetben megy minden, az olyan apróságokig, hogy az asztalok pozíciója a teremben szinte miliméterre stimmelt, nagyon frissítő érzés egy olyan intézményben tanulni, ahol ennyire tisztelik a diákok munkáját, hogy a lehető legjobban igyekeznek megkönnyíteni azt.