Mea culpa

Mostanában minden nagyon király. Rengeteg szabadidőm van, kedvemre töltöm ki azzal, amivel akarom. Az puszta véletlen, hogy valahogy sosem a blogolás mellett döntök... Mindenesetre aki azt hitte volna, hogy esetleg a tanulmányaim miatt nem érek rá, az tévedett.
Na jó: tényleg örülök, ha lélegezni van időm.. A következő rövidke szabadidős periódus csütörtökön lesz, akkor fogok beszélni a blog további működéséről is. Meg közben persze folyamatosan gyűlnek a megíratlan témák (a rekorder már vagy fél éves, kép is van hozzá, egyszerűen csak sosem sikerül megírni), közben viszont megjelent a legújabb írásom a Műhelyben, azt majd feltöltöm fényképként, ha nem mindenki tud hozzájutni. Addig... bocsika.

Hóember az órán

Legalábbis beülhetne egy, fizikai akadálya nem lenne. Gondolná az ember, hogy egy európai uniós tagország egyik legnevesebb, legmagasabb presztízsű egyetemén az olyan alapszolgáltatások, mint az előadótermek, és közös tartózkodó-helyiségek fűtése, biztosított. De tévedne is az ember, ha gondolná, mert beköszöntött a tél (legalábbis az időjárás szerint), az idő egyre zordabb, ilyenkor pedig Reggel nagykabátban végigutazva a várost a hallgató kiengedni, felolvadni vágyna, de nem teheti, mert az előadótermek szélsőséges esetben ugyanolyan hidegek, mint az utca.
Tavaly történt a Ka51-es* (mai nevén talán Kf76) előadóban, hogy kabátban ülve írtam a zh-t, és (nem túlzok!) olyan hideg volt, hogy alig bírtam mozgatni a tollat. Igen, ez egy extremitás, és régen is volt, mondhatná a kötekedő olvasó, de erre is van frappáns válaszom. Most, hogy átkerült a közlekes HQ az STNagy előadóba, újra tűrnünk kell az egyik alapvető szolgáltatás hiányát: múlt héten többen kabátban, kesztyűben kényszerültek jegyzetelni, annyira fáztak (képünkön). Én magam még elvoltam, mert egyébként nem vagyok fázós...
Ma viszont, amikor az E épület tanulóterében ültem (tehát az emeleti körfolyosón), annak ellenére, hogy tavaly mennyezeti fűtésrendszert építettek ki (amilyenről még sosem hallottam előtte), idén pedig nyílászárókat cseréltek, pár óra üldögélés után majd megfagytam. Hatalmas ablaktáblák, márvány padló, a fűtés nem ért semmit.
Számomra ez is csak egy újabb példája a "hallgató nem ember" hozzáállásnak, amit annyira érzek a felsőoktatásban. Elcsépelt bár, de nagyon igaz: csak egy neptunkód vagy, egy adminisztrációs egység, púp a hátunkon, újabb negyed óra plusz a zh javítási időhöz". Megfagysz, rádomlik a menyezet, leszakad alattad az ülés.. Nem érdekes! Na de ezt majd egy következő Requiemben boncolgatom.

* Ez a terem a borzamas fűtése, és a hiányos, szigeteletlen üveg teteje ellenére az egyik, ha nem A kedvenc előadóm: időutazás az 50-es évekbe. Az oldalfalakon a TV boxokban például a mai napig megtalálhatóak a régi, tekerőgombos, szürke katódcsöves televíziók.

Országos polgári védelmi gyakorlat

UPDATE: Az Origo cikke szerint csak morgatópróba lesz, tehát jóformán fel sem pörgetik a szirénákat, csak megnézik, hogy működik-e még a motorja. Tehát akkor a 6 másodperces próba alig lesz hallható.

A rendszerváltás óta nem volt ekkora szabású katasztrófavédelmi / polgári védelmi gyakorlat, mint amilyen ma lesz 18:00-kor. 22 év után (és életem során) először tesztelik Budapest (és persze az egész ország) légvédelmisziréna-rendszerét (mintegy 2500 szirénát), és mivel a légoltalmi riasztások / katasztrófatervek témája rajongásom tárgyát képezik, kíváncsian várom, milyen lesz. Mivel katasztrófát, és nem légiveszélyt fognak szimulálni, két jelzést hallhatunk: az első a Katasztrófahelyzet jelzés lesz (120 másodperces 280 és 400 Hz váltakozó hangmagasságú jel), a második pedig a veszélyhelzet feloldásaként a Veszély elmúlt jelzés (30 másodperc azonos hangmagasságú jel, 30 másodperc szünet, ez háromszor megismételve). Légiveszély jelzés nem lesz, az egyébként 30 másodperc váltakozó hangmagasságú jel lenne, 30 másodperc szünettel, mindez háromszor. Itt egy ezt leíró rendelet, régen a jelzések időgrafikonjai a katasztrófavédelem honlapján is fenn voltak, most sehol sem találtam.

Hogy honnan tudom ezeket? Valahogy a birtokomba került 2004-ben egy naptár "Nem kell megijedni, elég csak tudni" fejléccel, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság kiadásában. Szerepelnek rajta a jelzések (az idő függvényében ábrázolva), és még annyi, hogy ilyenkor kapcsoljuk be a közszolgálati tévét, rádiót. És ezzel a naptárral nem csodálkoznék, ha én lennék az egyetlen az egész kerületben, aki tudja, melyik jelzés mit jelent.
Viszont korántsem én vagyok az egyetlen, aki tudja, milyen egy légvédelmi sziréna hangja. Az idősebbek számára nem is tudom, milyen hátborzongató élmény lesz, amikor hosszú évek után újra hallják a baljóslatú hangot. Nekünk, fiataloknak maximum a posztapokaliptikus filmek világát idézi, én kifejezetten szeretem is a sziréna hangját, de sokaknak nem lesz kellemes az élmény.
A katasztrófavédelem megint humoránál volt: ahogy tavasszal Középföldére adtak ki piros riasztást, most a Csillagok háborújából választott bolygókat fogja katasztrófa fenyegetni (műholdbecsapódás, ha már aktuálisak akarunk lenni). A lakosságnak semmi dolga nem lesz, valami olyasmit kell elképzelni, mint amikor a ferenc körúti villamosmegállóban bemondták, hogy "A hangosítórendszer próbája zajlik, megértésüket köszönjük".
És végül nézzük, hogyan is működik a légvédelmi sziréna. Sok verzió van, ha jól tudom, Budapesten a legelterjedtebb a hengeres kivitel, amely azáltal állít elő igencsak hangos (100 decibell fölötti) jelzést, hogy egy fix, és egy gyorsan forgó, palástján téglalaposan kivagdosott henger fordul el egymáshoz képest, ekkor a levegő áramlása kelti a hangot (ilydn látható a videón is). De van tárcsás kivitel is, ahol körbe köralakban kilyuggatott tárcsa forog egy másikon, az elv ugyanez. Az Államokban, ahol a tornádók miatt ezek a rendszerek gyakran használtak, elektromos szirénák vannak. Hangképzésük kevésbé elegáns, viszont gyakran forgó tölcséres kivitelben készülnek, hogy mindenfelé szórják a hangot.

Kíváncsi leszek az össz hanghatásra, mert a házunkhoz két légó sziréna is van közel (mindkettő 1 km-en belül, az egyik a képen szereplő), ezen felül pedig innen negyed órára tudok mégegyet fejből. De a többit nem tudom, szóval kíváncsi leszek, mennyire fedik le a városrészt hanghatásilag. Érdekesség, hogy a szirénák működtetése közvetlenül lehetséges az irányítódobozuknál, illetéktelenek ezt tették Pécsett pár éve.
Összefoglalásként: akármennyire elképzelhetetlen a jelen generációk számára, hogy az éjszaka közepén a hátborzongató hangot meghallva a pincébe kelljen szaladni, és figyelni, hogy fütyül-e a bomba, mert ha igen, akkor nem a házra esik, az ilyen rendszerek karbantartása, és rendszeres ellenőrzése fontos! Épp elég baj, hogy az utóbbi 22 évben nem volt ez megtéve. Ha mindig a legrosszabb lehetőséget vesszük, amikor tényleg baj van, sokkal kisebb lesz a kár. De addig jó, amíg ezek a szerkezetek rejtélyes szürke dómok, magasra nőtt acélgombák maradnak, és senki fel sem néz rájuk.

Metrópótlás mérnöki szemmel

Szombaton túrázni voltam. Tudni kell ezekről a túrás reggelekről, hogy az összes közlekedési krízis ilyenkor üt be. Történt ez most is: az előttem kettővel lévő metró gázolt a Kálvin téren, tehát abban a szerencsében részesülhettem, hogy szemtanúja lehettem a pótlás megszervezésének.
Egyszer már írtam a metrópótlásról, akkor a kettes metró nem járt éppen, amikor időre mentem volna. Ahogy akkor is, most is, ha felületes szemlélő lennék, csak annyit érzékeltem volna a dologból, hogy már megint nincs szolgáltatás, és menjen a francba a BKV. De ez koránt sem ilyen egyszerű. Amióta a BME-re járok, az életem színvonala nem mondom, hogy emelkedett, egy területen viszont már most sokkal több vagyok: szemlélet terén. Ha az ember egyszer megismerkedik a mérnöki szemlélettel, többé nem rázza le. Így most belegondoltam ebbe az egészbe a BKV oldaláról. A korábbi esetben azt hiszem füstölt a metró, ez pedig egyértelműen a Cég hibája, most viszont gázolás történt: egy vis major esemény, amelyre viszont ugyanúgy köteles reagálni a társaság.
A metró pótlása (pont most tanuljuk a rendszerbiztonságot) úgynevezett "hideg tartalékos" módon történik, azaz a tartalék csak akkor lép szolgálatba, ha már baj van, és a főszolgáltató kiesett. Ha belegondolunk, ez másképp nem is lehetne, nem állhatnának ott a pótlóbuszok járó motorral az ideiglenes megállóban, várva, hogy mikor mond csütörtököt a metró. Szóval a hideg tartalékos rendszerek nagy átka a kapcsolási idő. Ez az az idő, amely eltelik a főrendszer leállása, és a hideg tartalék életre hívása közt. Ez a hideg tartalékos rendszerek hátránya, cserébe hosszabb élettartamot biztosítanak (ez ebben az esetben nem igen releváns, a buszokat úgyis széthajtják máshol).
Szóval miután a metróvezető bemondta a hangosba, hogy "Beugrottak elénk a Kálvinon, sajnos ez van [...]." a kapcsolási idő úgy nézett ki, hogy álltam többszáz utastársammal a Nagyvárad téren a pótmegállóban, és vártam a buszt (azért a Nagyvárad téren, mert itt van kihúzó, itt tud a metró fordulni, és biztosítani legalább a kezdő szakasz közlekedését, míg a Nagyvárad és a Deák tér közti szakasz egy az egyben kiesik). Az első busz, amely megérkezett, egy névtelen hős jeltelen kasznin volt (egy feltáblázatlan Ikarus 260-as szóló busz). A többség persze méltatlankodva vette tudomásul, hogy kis busz érkezett, mögöttem kérdezte egy srác a másiktól, hogy "Kisebb buszt nem tudtak volna küldeni?" Akkor nézzük meg ennek is a hátterét! Ahogy a gázolás megtörtént, a forgalmi ügyelet értesítette a Dél-pesti garázst, hogy szükség van pótlásra. Ott megkeresték a tartalékos sofőröket, és előkotortak minden épkézláb buszt, amely nem azért állt a telepen, mert üzemképtelen volt. Sejtem, ilyen kevés akadt, bár szombat lévén azért talán épp elegendő. És az az egy kicsi szóló busz, amely elsőnek megérkezett - tippem szerint - állt a legközelebb a kapuhoz. Hogy miért küldték? Mert jobb, mint a semmi, sokkal jobb! És úgyis jön mögötte csuklós. Ahogy jött is: a következő adag egy Volvo 7700-as csuklós, és egy újabb 260-as szóló volt. Ezek közül a csuklósra már felszálltam (emlékeztetőül: időre mentem a Déli pályaudvarra), és velem együtt még annyi ember, hogy az utasteret már nehéz legyen megkülönböztetni egy szardíniakonzervtől. Az első megállónál, a Klinikáknál valaki szeretett volna leszállni, pechére az utastér belsejéből. Viszont ahogy megállt a busz, a tömeg már nyomult fel, így elég nehéz dolga volt a hölgynek. A kinn álló, felszállni próbálók úgy érveltek a "szeretnék leszállni" jellegű kijelentésekre, hogy már egy órája ott állnak, és ők márpedig fölszállnak. Eközben az első ajtónál a sofőrrel keveredett vitába a nép. Nem tudom, mit mondhattak neki, csak az ő válaszát hallottam, mert azt már kiabálta: "Nem úgy működik, hogy leakasztjuk a szögről az autóbuszt! Nem tudunk repülni!" Aztán valószínűleg közölhették vele, hogy ez a magyarázat nem kielégítő, mert utána azzal válaszolt, hogy "Engem sem érdekel!" És meg is érkeztünk elemzésünk újabb állomásához.
A tartalékos (beosztásű, nem munkakörű) sofőr talán a legrosszabb. Ha jön a riasztás, rögtön pattanni kell, és szaladni egy teljesen begyakorlatlan vonalra, ahol ráadásul habzó szájú tömeg vár, amelynek épp csak vasvilla nincs a kezében. Szóval no pressure. Hát persze, hogy mindenki a sofőrön veri le, és persze, hogy neki már amúgy is gitározni lehet az idegein.
A buszon körülnézve egyébként a rendszerek ismeretével ki lehetett következtetni az előzményeket. A Volvo, amelyen utaztam például korábban a 151-esen futhatott, mert a digitális állomáslistán a végállomás "Csepel, Határ utca" volt, az aktuális megálló pedig M3 Metrópótló. Az infós kijelzőn pedig 999-es viszonylat volt, tehát (ha úgy működik a Vultron, mint a német Ibis) nem történt más, mint hogy a sofőr beugrott a telepen a 151-esbe, és a 999-es végállomáskódot beírva feldobta a homlokkijelzőre, hogy metrópótló. A feltáblázatlan 260-assal együtt ez is jól példázza azt a kapkodást, amellyel ezek a buszok ilyenkor kiállnak. Hiszen nem is lehet máshogy, ez is (lélektanilag legalábbis) egy olyan riasztás, mint amikor a mentőket, vagy a tűzoltókat hívják.
A Ferenc körút után ellenkező irányban elment mellettünk egy 415-ös (a buszok sokfélesége újabb példa a szükségszerű ugrasztásra), amelynek a kerekei szinte darálták a kerékívet, úgy meg volt pakolva. Végül elértünk a Kálvin térhez, ahol láttuk a felszínen, villogó lámpákkal álló két tűzoltóautót, a rendőrséget, és a BKV forgalmi zavarelhárítás kis Roomster-eit. A korábban említett előző metrópótlásnál mire odaértem, már mindenhol rikítottak a láthatósági kabátos forgalmisták, és temérdek busz várta az utasokat, de most láthattam, milyen is, amikor még nincs semmi, aztán lassan lesz valami. Megérkezik az első forgalmi zavarelhárító, megjelenik az első walkie-talkie-s koordinátor, megkezdik a forgalmi számok szerinti jegyzést, stb. Sokszor mire beindul az üzem, már vége is a pótlásnak.
Ami mindennek az okát illet, nem tudni sokat. Egy nő halt meg, indítékát, vagy a baleset okát nem közölték. Szerencsétlen... szomorú...

Egy lépéssel a nyomtatott sajtó előtt

November másodikán írtam egy áttekintést a CET beruházás történetéről Partra vetett pláza címen. Kilenc napra rá megjelenik a Metropolban egy ugyanilyen cikk Partra vetett üvegbálna címen. Azt hiszem, nem kell többet mondanom. :D

A tömegközlekedés legvörösebb posztója

Ami nem más, mint a mozgólépcső-téma. Ahogy egy vasutas macsétát ragad, ha valaki azt meri mondani neki, hogy a vasúti jelző tilos fénye piros, a tömegközlekedésben a legszenvedélyesebb viták mindig e téma körül alakulnak ki. Nevezetesen, hogy a budapesti lakosság a metró üzemének 40 éve alatt nem tudta megtanulni, hogy (közutas szóhasználattal élve) telítetlen sávok esetén jobbra soroljon, és a lépcsőfokok bal felét hagyja szabadon azok számára, akik sietnének. Azért teszem hozzá ezt a telítetlen sávos kikötést, mert a reggeli, és délutáni csúcsforgalomban, amikor a lépcsők kapacitásuk maximumára vannak járatva, körülményes lenne ezt betartani, egyszerűbb, ha mindenki áll, ahová tud. Viszont amikor a teljes lépcső utazóközönsége jobbra áll, kivéve egyet, aki nem nem fért be jobbra (mert van mellette hely), hanem egyszerűen csak oda volt kedve állni, az valóban zavaró. Mint a tömegszörf (reggeli tömegben mindig megtalálni a leggyorsabb előretörési utat) lelkes űzője, engem is kéne zavarjon, de olyan kevésszer gyaloglok a mozgólépcsőn, hogy inkább csak nyugtázni szoktam.
Ma délután is volt egy ilyen nő (első képen a fekete kabátos), aki a sorból tüntetőleg kiválva balra állt. Jött aztán több siető is, akik kelletlenül kerülgették, de a nő nem sorolt be jobbra. Az ilyen helyzeteket csak érdeklődéssel szemlélem, nézem, vajon beválnak-e a szokásos viselkedési sémák, de azért kíváncsi lennék a nő szemszögére is. Csak ő áll baloldalt (a képen a többiek mind mennek), mindenkinek ki kell kerülnie, és nem érzi rosszul magát?
A téma népszerűsége nem tűnik lankadni, olvastam már róla (a metróban elhelyezett BKV-s tudnivalók táblán kívül persze) a Metropol olvasói rovatában, a BKV-figyelőn, ismerőseim facebook kiírásaiban, legutóbb pedig a BKV-figyelőre ki is került egy kép, amelyet aztán agyon share-eltek, és like-oltak. A képen nem volt más, mint egy mozgólépcső képe, a jobb sáv pirosra festve, a bal zöldre, és egy erélyes felirat, amely a jobbra állást szorgalmazta. Meglep, hogy ennyire bosszantja ez a jónépet, szerintem ennél még számtalan idegesítőbb probléma van városszerte, de úgy látszik, azok nem verik ki a biztosítékokat. Lehet, addig jó...

Folyóügyek. Gátlások?

Azok egyre kevésbé vannak. Ez annak apropóján jutott eszembe, hogy a múlt hónapban láttam egy sofőrt egy bevásárlóudvar (képeken) forgalmas parkolójában könnyíteni magán a két autósort elválasztó keskeny zöldsávon. Nem zavarta, hogy csak az nem látja, aki nem akarja, előkapta, és intézte folyóügyeit. Ilyenkor én, mint szemlélő csak a fejem csóválva elfordulok, bezzeg én ugyanezt nem tudnám megtenni, egyszerűen sisteregve égne el a pofám.
Eleve ilyen vagyok, például este sem tudnék üvöltözni az utcán, egyszerűen érezném magamon a falakat átégető szúrós tekinteteket. De ezeknek az embereknek tök mindegy, ki mit gondol róluk. Azért a nyilvános helyen pislogást vettem elő, mert az utóbbi pár évben számtalan példát láttam rá: buszsofőr a végállomáson, ahol nincs tartózkodó (ok, megbocsátható), taxisok a drosztnál, hajléktalan az aluljáróban, és még sorolhatnám. Lehet, igazságtalanul bírálom, mert mondjuk az utolsó pillanatban nem volt más választása, ha nem akart hólyagrepedést szenvedni (deeeee azért nem valószínű), na meg aztán Párizsban (ha jól emlékszem) még nyilvános piszoárok is vannak (ahol nekem, és még sok férfitársamnak az életben soha nem menne, ezt legutóbb egy kiránduláson beszéltük meg, amikor mindenki csak állt szerencsétlenül a piszoárnál, mert senkinek nem ment, ha a másik is ott van). Ez egy természetes folyamat, persze, itt inkább arról van szó, hogy ezt egy egyre nagyobb csoport már nem szégyelli mások előtt intézni. Nem rongálás, nem vandalizmus (az más kategória), és másnak akkora kára sem származik belőle... A köztisztaság elleni cselekmény, igen, de nem is ezen vonatkozása miatt érdemel említést, hanem azért, mert a fogyatkozó gátlások, az átalakuló társadalom remek példája. A következő ilyen posztban az inkompatibilis társaságokról fogok írni. Nagy szavak, tudom, de biztos már mindannyiotok került olyan helyzetbe, amelyről szó lesz. :)

Újkori Kristallnacht

Pár nap múlva, november 9-éről 10-ére virradóra lesz a kristályéjszaka évfordulója. 1938-ban ezen az éjszakán egy német diplomata halálának megtorlásául többszáz zsinagógát, és többezer (kb. 7500) zsidó üzletet gyújtottak fel, zúztak össze, tettek használhatatlanná. Az esemény a szervezett pusztítás után hátramaradó, az utcán, a közvilágítás fényében csillogó hatalmas kirakatüveghalmokról kapta a nevét. Szép, sejtelmes név, de egy borzalmas történést takar.

Hogy miért beszélek erről? Óhatatlanul ez jut eszembe, amikor mostanában BKV megállókban járok. Lassan egy hónapja történt, hogy a 193E vonalán lévő két megállóban is kitörték az üveget. Az Üllői út megállóban, ha jól emlékszem, csak a középső üvegtáblát a három közül, a Dávid Ferenc utca megállóban viszont három kristályhalom van a székek alatt, körül, és a megálló aszfaltján. Gondoltam, némiképp logikus, miért nem cseréli, de még csak nem is takarítja a BKV / FKF / Intermédia (nem tudom, kinek a hatásköre ez). Ha minden igaz, a megállók takarítása az FKF-hez van kiszervezve, viszont a megállófülkék az Intermédia tulajdona. Szóval logikus, hiszen ez egy Isten háta mögötti vonal, meg egyébként is, a kertvárosi ember szívós, nem fog rajta az üvegszilánk, meg ha igen, érte nem kár, a kertvárosiak úgyis fán nőnek. (Buszsofőr ismerősömtől tudom, hogy a rongálás közvetlen a kitörés után be is lett jelentve, de ha nem is lenne, a kukákat is üríti valaki, ergó a fenntartónak tökéletes tudomása van róla.) Nade az, hogy a 4-es 6-os villamos Petőfi híd, budai hídfő megállójában sem helyettesítik, de még csak fel sem söprik (!!!) az egy hete ugyanígy összetört üvegtáblát, az már kicsit meredek. Az a megálló napi több tízezer (megkockáztatom, hogy talán százezres nagyságrendű) utast kezel. Egyik este például csak a harmadik villamosra tudtam felszállni, akkora volt a tömeg. És egy ilyen megálló közepén ott hever elkerítetlenül a kristályhalom.
Általában kinevetjük az amerikaiakat, mert ők mindent hülyeségbiztosra csinálnak, és olyan könyveket adnak ki, mint a Thomas-féle kalkulus. Persze, ebből adódóan elkényelmesednek, de ne azért ne kövessük a példájukat, mert mi keménylegények vagyunk! Ne az legyen, hogy nálunk magyarázni derogál. És visszatérve az esetünkhöz: Amerikában ilyen egyszerűen nem fordulhatna elő. Az üveg kitörtétől számított egy órán belül már nem lenne ott semmi. Hogy miért? Mert ha valaki megvágja magát / elvágja a cipője talpát / lepottyantja a fagyiját, és az üvegről akarná felnyalni :D , úgy beperelné a fenntartót, hogy csak recseg. De a motiváció mindegy is, lényeg, hogy az amerikai gondolkodás ezért vitte sokra: bizonyos dolgok nem férnek bele a tűrésbe, és ezekre a dolgokra egyszerűen kijelentik, hogy nem fordulhatnak elő! Pont. (Gondoljunk csak Obama kijelentésére, miszerint Amerika nem kaphat rosszabb besorolást a hitellistán, hiszen ő Amerika!) Számtalan eset láttán gondolok erre, és szégyellem el magam, szinte odaképzelem magam mellé Frank bácsit az Államokból, ahogy kérdezi, hogy "Hát ennek a konténerszállítónak a konténere meg miért nincs letakarva hálóval?", vagy "Ezen az utcaszakaszon miért nincs közvilágítás?". Lehet, hogy nevetünk az Indiában a vonat tetején lógó utasokon, vagy az orosz autópályán hiányzó vezetőfülkével közlekedő teherautón, de valakik szemében mi is ilyenek vagyunk.

Partra vetett pláza

A BME-sek a túlparton sötéten ténykedő rivális fél előtt valami furcsára lettek figyelmesek még 2009-ben. Elkezdett kiemelkedni a földből valamiféle vashalom. A régi vámraktárak közt egyre púposodott, és púposodott, hegesztőmunkások szorgosan szikráztattak rajta. Találgattuk, mi lehet, de senki nem tudta. Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy a CET nevű pláza épül, amely egyrészt azért kapta a nevét, mert egy üveg-acél bálna vetődött ki a Dunából a vámraktárak közé, másrészt pedig, mert Central European Time, hiszen egy közép-európai országban van.

Egy idő után, amikor már minden üvegtábla a helyén volt, és eltűntek az állványok, feltűnt, hogy a pláza csak nem akar megnyílni. Az újság is néha cikkezett róla, hogy valami zűr van a bevásárlóközpont, és a főváros közt. Nem igazán ástam bele magam, elkönyveltem egy újabb (igencsak látványos) panamának, de mivel most itt is írok róla, már kénytelen vagyok tényszerűen nyilatkozni. Nézzük tehát az Index ezzel foglalkozó cikkeit.

Az első cikkben megtudjuk, hogy a pláza egy bonyolult, átláthatatlan PPP konstrukció keretében épül(t), amely egyre inkább kezd úgy tűnni, hogy előnytelen a főváros számára. Hogy milyen szempontból, azt még nem tudjuk meg. Felmerülhet a kérdés: kinek a kije volt érdekelt akkor abban, hogy ez a szerződés megköttessen?

A második cikk már már elárulja, hogy a főváros a CET-re mutogat a késedelmes építés miatti kárért, az pedig vissza a fővárosra, mert az nem kötötte meg a közműszerződéseket. A holland tervezők azt is kifogásolták, hogy a komplexum nem az előrebocsátott minőségben készült el, attól függetlenül, hogy az építkezésen dolgozó 30 statikus szerint kivételesen jól sikerült.

A harmadik cikk szerint az üggyel már a fővárosi gazdasági bizottság foglalkozott, a negyedik cikkben pedig már pereli a fővárost a kivitelező, mondván, hogy annak nem volt joga lehívni a generálkivitelező számlájáról az egymilliárd forintos bankgaranciát. Közműszerződések továbbra sincsenek, viszont az építtető felvett jelzálogot az épületre, annak ellenére, hogy az eredeti szerződésben ennek tilalma kikötés volt a főváros részéről (menet közben módosítottak). Ja és a kivitelező a Fejlesztési Minisztériumhoz fordult a projekt felülvizsgálatáért. Kezd egy kicsit bonyolódni az én racionalitáshoz szokott mérnöki fejemnek. :D
Az ötödik cikkben a Porto Invest (a kivitelező) már elzárkózik a tárgyalások elől, és a fővárost vádolja az építkezés megakadásáért, a főváros viszont arra hivatkozva nem kötötte meg azokat a fránya közműszerződéseket, hogy a Porto nem készítette el az ideiglenes közműcsatlakozásokat. Ezaz, épületgépészet, ebbe tudok kapaszkodni.
A hatodik cikket már végig sem olvastam, túl gazdasági, a lényege, hogy Bagdy Gábor főpolgármester-helyettesnek nem állt jogkörében lehívni egyedül a bankgaranciát, viszont ezt a közgyűlés utólag jóváhagyja. Legalább ők tartsanak össze. A hetedik beszámolóban a Porto már tüntetni készül, ugyanis a késedelem, és a főváros nemfizetése miatt ők sem tudják kifizetni alvállalkozóikat, és mivel ez a jelentős volumenű projekt sok cégnek a közel egy éves bevételét jelenti, több alvállalkozó csődközelbe került. Bagdy-t olyan vádak is érték, hogy ki akarja véreztetni a projektet, majd átjátszani azt saját érdekeltjeinek. Ó, szürkegazdaság.. Gotta love it! Továbbá a Porto már megindította a pert a főváros ellen. A fővárosnak cikivé vált elfogadni a projektet, hiszen - mivel azon semmit nemdolgoztak 2010 december óta - azzal beismerné, hogy az épület valóban elkészült, és így azt is, hogy jogtalanul hívta le a bankgaranciát (mármint azon felül jogtalanul, hogy olyasvalaki hívta le, aki nem volt arra jogosult). Pikantériája a dolognak, hogy az épület az egyre elmérgesedő mutogatások kereszttüzében Építőipari Mesterdíjat kapott. Elképzelem, ahogy az öltönyös nyakkendős áll, és üvöltözik a keménykalapos biztonsági mellényessel, a háttérben pedig a szemüveges kárómintásmellényes szorongatja a díjat, és próbálja odaadni.
Ezáltal az üzlethelyiségek bérbeadása is csúszik, hiszen értékbecslésre sem volt idő, hogy alátámasszák a minimális bérleti díjakat, attól függetlenül, hogy az épület ekkor már fél éve kulcsrakészen áll. A főváros pedig Márton Imre (kivitelezők főnöke) vádaskodására visszavágva a cég offshore vonatkozásait kezdi firtatni.
A nyolcadik írás egész rövidke, arról számol be, hogy az alvállalkozók a fővárosi közgyűlés ülésén demonstráltak, követelték vissza azt a bizonyos bankgaranciát. A főváros, és a bankgaranciák.... valahogy mindig baj van belőle (Alstom metrók, ugye?). Következőnek megtudjuk, hogy az átadás-átvétel júliusban kezdetét vette, és ha nem merül fel komolyabb probléma, novemberre meg is nyílhat a komplexum. Most először találkozunk a jelenben is reális időponttal.
Július hetedikén az Állam lelkiismerete, az Ászok Ásza (Állami Számvevőszék) is beszállt a buliba, és feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, különösen nagy vagyoni hátrány okozása, hűtlen kezelés, és egyéb ilyenkor gyakran ismételgetett vádpontokkal. Az ekkoriban megjelenő fehér könyv szerint a CET Budapest egyik legsúlyosabb problémája, bár ha engem kérdeznek, amíg a 4-es metró épül, erre a címre SEMMI MÁS nem pályázhat (erről majd egy másik posztban).
A már ki tudja, hányadik cikkben a Porto Invest definíciójában utasítja vissza az ellene felvonultatott vádakat, és elég meggyőző érveket sorakoztat fel maga mellett: például azt, hogy a főváros egy fillér közpénz elköltése nélkül vált volna egy többmilliárdos beruházás tulajdonosává. Ha ez valóban így van, elég nagy hülyeség volt elkezdeni, és elmérgesíteni egy ilyen vitát. A kultúrpláza közben készen szomorkodik, a képeket érdemes megnézni.
Következőnek beszámolnak róla, hogy a műszaki átvétel nem valósulhatott meg bizonyos dokumentumok hiánya miatt. Eléggé úgy tűnik, hogy a főváros próbálja minél rosszabb színben feltűntetni a Porto-t, aki mellesleg visszautasítja a már korábban említett offshore vádakat.

Aztán új fejlemény történik: a Porto is bepereli a fővárost, nagyjából azokkala vádakkal, amellyel őt perbe fogta a főváros, és az Ász. Ezaz, most már mindenki beperelt mindenkit (igaz, az Ász a BRFK-nál, a Porto pedig a NNyI-nél), ez biztosan segít az ügy elsimitásában. A Porto továbbá egy szokatlanul durva hangvételű nyilatkozatban kéri számon Tarlóson Bagdy cselekedeteit.

A nyár utolsó napján a Porto-nak elege lett, és felmondta a közszolgálati szerződést a főváros súlyos szerződésszegéseire hivatkozva. Ezután már elvi megállapodásról olvashatunk a Porto és a főváros közt (wow, ezek szerint még szóbaállnak egymással), mely többek közt tartalmazná a "gondolt át jobban" elvű érvénytelenítését a Porto korábbi szerződésfelmondásának. Ez az ügy egyáltalán nem kusza, még teljesen a történések ura vagyok.
És amilyen viszonylag bíztató volt ez a legutóbbi állás, a legfrissebb beszámolóból pedig kiderül, hogy a főváros kb. fizikailag akarta elfoglalni az épületet, de ezt a beruházó biztonsági emberei nem engedték. Rövid farkasszemezés, és szócsata után a főváros végül távozott. Ebből az egész történetből két dolgot szűrtem le.

1: Igaz, hogy közlekedésmérnökként (ha az országban maradok) nagy valószínűséggel az állami szférában kötök ki, hiszen a közlekedés szervezése, tervezése állami kötelesség (és érdek), ettől függetlenül beruházóként ötvenháromszor is meggondolnám, hogy lepaktálok-e Budapesttel. Ugyanígy elmérgesedett a vita a francia Alstommal is a metrókocsik ügyében. Úgy tűnik, Budapest nem tud tárgyalni.

2: Ismét tervbe vettem, hogy írok a bürokráciáról, pontosabban arról, mennyire túlnőtte az embert. Régen (igazán régen, amikor az embernek ha kellett valami, megcsinálta ő maga) elképzelhetetlen volt, hogy ott van egy épület, használatra kész, és nem használják, mert nem lehet.
És mindez milyen békésnek tűnik az egyetem kampuszáról. A nagy bálna csak pihen, sütkérezik a napon, nézi a hajókat... Várja, mi lesz vele. Ha pedig magáról az épületről akarnék beszélni: manapság úgy tűnik, általános elv, hogy ha építészetileg nagyot akarunk alkotni, valami teljesen abszurd alakú, vagy fizikát meghazudtoló építménnyel kell előállnunk. A CET egyáltalán nem illik a Duna-part képébe, de még a két vámraktár épület közé sem. Önmagában még megkockáztatnám, hogy szép, de nem lenne szabad felelőtlenül beletervezni mindenféle épületet egy egyébként egységes városképbe.

Az alsó két kép forrása az Index.hu