A BME több évszázados intézmény, három kampusszal és meg sem fogom számolni, hány épülettel. A számra vonatkozóan elég annyi, hogy még az államvizsga előtt megfogadtam, minden, addig kihagyott épületet meglátogatok. Ez nem sikerült, de most már folyamatban van a pótlás.
Szóval egy ilyen nagy kiterjedésű és múltú komplexum esetében nem meglepő, hogy az épületek minőségében kolosszális eltérések vannak. Nézzük meg a (szeintem) két legtávolabb álló épületet, az F blokkot, illetve a Q-t!
Az F blokk déli szárnyát még elfogadom, de a délit teljes szívemből utálom. Az 1. világháború korabeli igénytelenség jegyében épült (a pontos építési dátumot korábban sem sikerült kiderítenem), egyetlen használható terme az F2E, amelynek padozata ósdi és kényelmetlen, padlózata ijesztő mértékben remeg (habár elvileg biztonságos), berendezése és technikája szégyellnivaló, és úgy általában elmondható róla, hogy európai egyetemhez egyáltalán nem méltó. És mégis ez az épület ugyanúgy a BME-s hallgatókat szolgálja, mint a pár éve átadott Q, ahol meg posztmodern szökőkút van az előtérben, a kis gyakorlati termek árnyékoló rolóját automata vezérli, az ülések pedig önvisszatérítősek (amiről úgy emlékeztem, készítettem képet, de nem). A folyosókon és a termekben folyton susog a levegőztető, amitől remekül kómába lehet esni. Nagy kár viszont, hogy a folyosók barátságtalanul szélesek és ablaktalanok. Kevés leülős hely van (minden folyosórészen 2×4 konnektoros kis fülke), illetve az 1. félemeleten van egy folyosó, amelynek az egyik fala kb 30 fokban dől kifele. Ettől pedig az ember kb nem tud egyenes vonalban menni, mintha folyton neki akarna csapódni a falnak. Szóval itt jut eszembe az, hogy mindenkiegyenlődevannakegyenlőbbek.
Ami pedig a két véglet közt van, az a szocreál. Ide sorolható a J, a Z ... ja, kb ennyi. Mer bár az St, sőt, az RTH blokk (meg úgy az egész kampusz) ugyanabban az érában épült, mégis merőben eltérnek egymástól. Az előbbin például már érezni a 90-es évek előszelét (amely a legjobban az I épületben teljesedett ki, ahol mellesleg ujjlenyomatolvasók rögzítik a kijáratnál az órai katalógust, ha már végletekről beszélünk). Viszont az RTH blokk az 50-es évek hivatali stílusát hordozza, így megint nem hiteles tanúja a szocialista realizmusnak. A 2-es kampusz gyöngyszeme egyébként talán a reaktor (és a hozzá tartozó sugárzóan szép rózsakert), amely egyszer talán kiirtja egész Budapestet, de addig is a 60-as évek kecses formavilágát remekül ötvözi egy csészealj aerodinamikájával.
Aztán ott vannak a cicomás öregek, mint a K, a CH, vagy a könyvtár. Az olvasóterem például egészen lélegzetelállító, a sóhajok hídjában végződő szoborsétány pedig tavaszi virágpompában szintén lenyűgöző. De a K épület aulája is megér egy közepén megállást és fölnézést. Igaz, a CH beltéri dúcolása nem volt teljesen méltó az épület pesztízséhez, de már azt is elbontották, összesséében ezek azok az épületek, amelyeket a háttérben kéne videón mutogatni, amikoe azt monsom valakinek, hogy BME-s vagyok. Vagyis öö.. voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése