Egy példán keresztül érzékeltetve: nagyjából egy évvel ezelőtt vettem először észre a FF fagyiskocsikon az ipari áram csatlakozóját a vezetőfülke mellett, és akkor gondoltam rá először, hogy amikor a sofőr éjszakára leteszi a járművet a depóban, rá kell kötni a hálózatra, hogy a hűtő tudjon dolgozni az állás alatt, és a raktérben lévő ételek ne olvadjanak ki. Egy kicsit még a fagyinál maradva: régen, amikor még Iveco Turbo Daily teherautók csilingeltek hetente a kerületben, az egyik fagyissal összehaverkodtam, és megígérte, hogy majd ha lesz jogsim, vezethetem a kocsiját. Aztán teltek az évek, én közben megszereztem a jogsit még teherautóra is, de végül az ígéretét beváltotta. Viszont akkor már egy Mercedes Sprinter volánja mögé ültem be.
A másik fajta autó, amelyet soha nem tudtam ugyanúgy nézni, mint az átlag gyerek, az a filmekben és rajzfilmekben előforduló ikonikus autók. Például a Scooby Doo-ból ismeretes Mystery Machine (a magyar nevét nem tudom, de nem is vagyok hajlandó), amelynek sajnáltam a lengőkarjait, amikor dombokon ugrattak át vele, csodálkoztam, amikor Scooby vezette, és nem tudtam átérezni a társaság csodálkozását, amikor nem indult be.
Ha meg filmekről van szó, kicsit mindig sajog a szívem, amikor feltűnik a képen egy Ford Crown Victoria. Ez a típusú autó van jelenleg a legszélesebb körben használva flottaautóként az Egyesült Államokban, ilyeneket festenek például át taxinak vagy rendőrautónak. És mivel tömegtermék, a használóik (turbános taxis, fánkimádó rendőr) sosem becsülik meg szegényt, pedig egy különösen elegáns megjelenésű, méltóságteljes autó. Feltett szándékom, hogy egyszer a birtokomba kerüljön egy, bár Magyarországon a fehér folló ehhez képest elcsépelt.
Szóval így vagyok én az autókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése