A kampusz épül, szépül (?), ezt minden
félbevágott plankton észrevette már. A felújítás főleg új parkolóhelyek kialakítását eredményezte, amely azon problémának kíván véget vetni, hogy kétszer annyi behajtási engedély van kiadva, mint ahány parkolóhely létezik fizikai valójában. Az új parkolókat szépen sikerült integrálni a kampusz környezetébe, de nem csak az autósok örülhetnek: a kampuszt a diákok számára is igyekeznek otthonosabbá tenni, ahogy történt ez az St épület előtti padok lerakásánál is. Az St nagy szinte mindig van óra, így az óraközi szünetekben a sok levegőzni vágyó hallgató eddig csak álldogállni tudott. Most viszont a 7 újonnan lerakott padon már 21-en is helyet tudnak foglalni. De ezek a padok nem csak ezért különlegesek. Még a felületes szemlélőnek is rögtön feltűnik valami furcsa a padok elrendezésében. Rossz nyelvek szerint oda lettek lefúrva, ahová estek, amikor lerúgdosták azokat a teherautóról, de igazából más áll a dolog mögött. Az Algebra tanszéket érte az a megtiszteltetés, hogy
műtárgyat kapott a kampuszon. Mivel foglalkozási területüknek kevés kézzel fogható relikviája van (nem úgy, mint például a Vasúti Járművek Tanszék váltója), így eddig az egyetemkertben nyomát sem lehetett látni a H épületben honos tanszéknek, most azonban büszkén tudhatják magukénak ezt a padsort, amely a
random eloszlásnak állít műemléket. A padok elhelyezése ugyanis valóban nélkülöz bármiféle logikát, ergonómiát, vagy akár koncepciót. Hiszen pont ez a random eloszlás lényege! A tanszék azonban szerencsére limitálta a padok elhelyezését egy kb. ötször harminc méteres sávra, és egymástól való távolságukat is minimálta (lásd az első két padot), különben oldalukra állítva, az St épület falán, sőt, még egymást áthatva is előfordulnának az ülőalkalmatosságok.
A kampusz épül, szépül (?), ezt minden félbevágott plankton észrevette már. A felújítás főleg új parkolóhelyek kialakítását eredményezte, amely azon problémának kíván véget vetni, hogy kétszer annyi behajtási engedély van kiadva, mint ahány parkolóhely létezik fizikai valójában. Az új parkolókat szépen sikerült integrálni a kampusz környezetébe, de nem csak az autósok örülhetnek: a kampuszt a diákok számára is igyekeznek otthonosabbá tenni, ahogy történt ez az St épület előtti padok lerakásánál is. Az St nagy szinte mindig van óra, így az óraközi szünetekben a sok levegőzni vágyó hallgató eddig csak álldogállni tudott. Most viszont a 7 újonnan lerakott padon már 21-en is helyet tudnak foglalni. De ezek a padok nem csak ezért különlegesek. Még a felületes szemlélőnek is rögtön feltűnik valami furcsa a padok elrendezésében. Rossz nyelvek szerint oda lettek lefúrva, ahová estek, amikor lerúgdosták azokat a teherautóról, de igazából más áll a dolog mögött. Az Algebra tanszéket érte az a megtiszteltetés, hogy
műtárgyat kapott a kampuszon. Mivel foglalkozási területüknek kevés kézzel fogható relikviája van (nem úgy, mint például a Vasúti Járművek Tanszék váltója), így eddig az egyetemkertben nyomát sem lehetett látni a H épületben honos tanszéknek, most azonban büszkén tudhatják magukénak ezt a padsort, amely a random eloszlásnak állít műemléket. A padok elhelyezése ugyanis valóban nélkülöz bármiféle logikát, ergonómiát, vagy akár koncepciót. Hiszen pont ez a random eloszlás lényege! A tanszék azonban szerencsére limitálta a padok elhelyezését egy kb. ötször harminc méteres sávra, és egymástól való távolságukat is minimálta (lásd az első két padot), különben oldalukra állítva, az St épület falán, sőt, még egymást áthatva is előfordulnának az ülőalkalmatosságok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése