Nem hibázhatsz!

Legalábbis akkor nem, ha a BKV Volvo flottájából utazol valamelyik példányon. Egy olyan bosszantó tervezési / beállítási hibája van a BKV alkalmazásában használt Volvo 7700A-s autóbuszoknak, amely nem teszik lehetővé, hogy az engedélyezés után igényeljen az utas ajtónyitást - belülről. A nem szakmai olvasóközönségnek: az engedélyezős rendszerek már szinte minden modern autóbuszban felváltották az egy gomb - egy ajtó rendszereket. Lényegük abban áll, hogy az autóbusz megállóba érkezésekor a sofőr csak az engedélyező gombot nyomja meg, amely engedélyezi az ajtónyitást, és -zárást. Ez sokkal kényelmesebb, mint kifürkészni, hogy melyik ajtónál kíván cserélődni az utas, sőt, azokban a buszokban, ahol az ajtózárás automatikus, ennyiben ki is merül a sofőr dolga.
A BKV-s Volvóknál azonban az engedélyezés után az utas hiába nyomkodja a leszállásjelzőt (ha uram bocsá' későn tért észhez), az ajtó nem nyílik. Így vagy lesz valaki, aki kívülről kinyitja neki, vagy átmegy egy másik ajtóhoz, ahol még időben jeleztek, vagy a sofőr szemtanúja az utastérben zajló kálváriának, és kinyitja az összes ajtót. Vagy az utas fennmarad a buszon. Amiért viszont az elején nem egyértelműsítettem, hogy ez tervezési, vagy beállítási hiba-e, az az, hogy régen az ajtón található leszállásjelzők mellé volt matricán írva: "Megállás után a leszállási szándék már csak itt jelezhető". Mára viszont ezek a matricák minden ajtóról eltűntek, és a gombok valóban nem szolgálják e célt, így nagyjából fölöslegessé is téve magukat: arra fölöslegesek, hogy egy ajtóhoz négy helyen lehessen jelezni.
Lehet mondani, hogy aki nem jelzett, magára vessen, de a tömegközlekedési eszköz tipikusan egy olyan dolog, amelyet bolondbiztosra kell tervezni. Mégpedig azért, hogy a legrosszabb képességű "rendszertényezők" szerepelése mellett is hatékonyan működjön a rendszer. Ez a szépsége a közúti közlekedéstervezésnek: sosem tudhatjuk, kire tervezünk. A közút mindenki előtt nyitott, nem csak magasan képzett rendszeroperátorok tevékenykednek benne, mint a vasúton, a vízen, vagy a levegőben. Kicsit olyan, mint automatizálni egy krumpliszortírozó gépsort. Ahány krumpli, annyi alak, és mindenre fel kell készülni.

Ui.: üdvözlöm a Köki blog nyomán érkezett új olvasókat! :)