A körúti villamos már szállóige. Fontos szerepe van Budapest történelmében, a belváros verőerét alkotja. Naponta többszázezer, talán millió utast szállít el, így remek tenyésztér a városi nép viselkedésének megfigyelésére. És, hogy mégis a közlekedésnél maradjunk: vizsgáljuk a villamost! Pontosabban annak egyik funkcióját. 2006 óta kígyóznak a rekorder hosszúságú Combino villamosok a Nagykörúton, viszont a külön ajtónyitás funkciót csak 2009-ben vezették be rajtuk. A változás, amely ekkor állt be a tömeg viselkedésében, eszméletlen volt. Amíg a régi rendszerrel működtek a Combinók, vagy még régebben, amikor Ganz, vagy UV villamosok közlekedtek a vonalon, a procedúra egyszerű volt: beállt a villamos, a peronon álló utasok az ajtók mellé álltak, megvárták, míg a leszállók leszállnak, majd felszálltak, az ajtók záródtak, és a villamos ment tovább.Na de most, hajjaj. A villamos beáll, a peronon állók rácuppannak az ajtóra, nyomkodják a gombot, az ajtó kinyílik, szembe találják magukat a leszállókkal, akik kitörnek az utasok falán keresztül, elhagyják a villamost, van, aki már eközben megkezdi a felszállást, aztán a többiek is felszállnak. Az ajtó záródik... záródna, de valaki visszanyitja. Megint záródna, most záródik is, valaki odafut kívülről, nyomja a gombot. De az ajtó nem nyílik. Nyomja mégegyszer, majd még ötvenszer, de csak nem nyílik. Aztán a villamos elindul.
Ezt látja a külső szemlélő. De most nézzünk a dolgok mögé. Mint már említettem az újonnan átadott pályaudvar kapcsán, az átlag közlekedő budapesti egy agyatlan robot. Olyasféle, amelyeket az ÁEK-ban használnak automatikus teherhordásra. Megy a megszokásai mentén, és ebből semmi nem zökkenti ki. Az, hogy közben lecserélték az alatta lévő villamost egy új rendszerűre. Nem áll meg elgondolkodni pár percre, nem figyeli meg az új szisztéma működését, de még csak a tájékoztató szöveget sem hallgatja meg, amelyen keresztül a szájába rágnák. Ezért nem tudja, hogy amikor a villamos beáll, valószínűleg lesznek leszállók, és az ajtó nem azért nem nyílik rögtön, mert nem jeleztek, hanem mert az engedélyezés bekapcsolása eltart pár másodpercig. Ez egyébként belülről is szokott téves gondolatokhoz vezetni. A beállás után nem ritka, hogy megnyomkodják még párszor a leszállásjelzőt, mert "nyilván nem jelzett az, aki elöl áll". Aztán amikor megtörtént a fenn vázolt módú utascsere, az ajtó, ha nem érzékel a fotokapu senkit négy másodperc után sem, magától zár. Az emberek arra már viszonylag jól rájöttek, ilyenkor hogy lehet visszanyitni. Nem, nem a kezet/lábat/kishúgot kell közé dugni, hanem a nyitógomb egyszeri meg
nyomása által. Ez viszont akkor már nem működik, amikor az indulás előtti egységes ajtózásár történik. Ezt a sofőr kezdeményezi, és onnan lehet megismerni, hogy az (egyébként irreálisan halk, tücsökciripelés szerű) indításjelzés akkor sem hallgat el, amikor a futók ugrálnak fel a villamosra, onnan, hogy minden nyitva lévő ajtónál szól, és onnan is, hogy a fent említett visszanyitós módszer már nem működik. Ilyenkor viszont működik a kéz/láb/kishúg ajtók közé dugása. Ezért lenne fontos tudnia, melyiket alkalmazza a polgár.Végül miután az engedélyezés már levételre került, és a villamos indulna, mindig vannak, akik még próbálkoznak. Pedig (radikálisan napos időjárás kivételével) egyértelműen látná, hogy feleslegesen, ha ránézne egy másodpercre is a gombra, amit nyomkod: ha nem világít, nem fog tudni felszállni. Akkor sem, ha mégegyszer megnyomja. Vagy, ha még azon felül is. Vagy, ha belerúg az ajtóba. Ennek a hozadéka viszont, hogy a villamos megállóból kihúzásakor sokszor áll utas a biztonsági sávon, sokszor csupán centikre a villamostól.
Meg kell még említenem azt a jelenséget, amelyre Tomi (törzsolvasónk) hívta fel a figyelmem: vannak hülyegyerekek, akik végigsétálnak az indulni készülő villamos mellett, és visszanyitják az ajtajait, csak, hogy az ne tudjon elindulni. Ez főleg télen lehet kellemetlen, amikor ezáltal a hideg is bejut az utastérbe: az egyik ok, amely miatt eleve bevezetésre került ez az egész rendszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése