Mindig minden változik. De mivel ez a változás folyamatos, és lassú, általában nem vesszük észre. Azonban egy bizonyos mennyiségű változáson túl ennek ellenére is feltűnik. Ahhoz pedig, hogy ne vegyem észre, két évvel ezelőtthöz képest mennyit változott a környezetem, egy félbevágott planktonnak kéne lennem.Megpróbálom sorra venni, mi mindenre is gondolok. Két éve, amikor egyetemre kezdtem járni, már javában épült a Köki terminál, ezért már a régi P+R parkoló helyén volt a buszvégállomás. Most az egyetemmel járó orbitális életmódváltozás ecsetelésétől természetesen eltekintek, az egy teljesen másik téma. Viszont az egyetemi életen belül is voltak változások: a legnagyobb ezek közül természetesen az osztott BSc képzés bevezetése volt, amely már kezd hatni ránk is, az utolsó évfolyamra, akik még "hibrid" BSc-ben indultunk.
A legtöbb, és legszembetűnőbb változás a közlekedés terén történt/történik. Az például örökösen gondoskodott a szellemi frissességünkről, hogy (mivel a Kökit úgy építik, mintha egy terített asztalt kéne kicserélni, tehát forgalom alatt) állandóan más útvonalon terelték a népet, mindig áthelyezték a megállókat, lépcsőket, peron járható részeit, stb. Aztán jött a vágányzár. Bejelentették a kezdetét, visszavonták, bejelentettek egy újat, azt már tartották. Eközben a metrókon elkezdtek megjelenni a borostyánsárga indításjelzők. A metró maga pedig női hangon kezdett beszélni. Kimatricázták az állomásnév-matricákra a vágányzár információit, aztán átmatricázták, mert elrontották. Aztán a Ferenc körút megállót átnevezték Corvin negyednek, így elkezdték átragasztgatni a régi matricákon. Csak azért, hogy
aztán magukat az állomásnév-matricákat is lecseréljék. De természetesen raktak bele hibát, két megállót (Árpád híd, Forgách utca) felcseréltek, így külön kis matricákat gyártottak ennek orvoslására. Azzal is szórakoztatták a matricákat felhelyező brigádot, hogy az egyik ajtó felé csak a vonalra, a szembelévő felő mindhárom metróvonalra vonatkozó matricákat gyártottak. Láttam olyan matricát, amely alatt szintén új, de a másik ajtó felő való matrica volt. Oops. Aztán a segélyhívókat nagy SOS feliratokkal, és piros-sárga borítással látták el, végül pedig, mivel a BKV úgy tűnik, fuldoklik a pénzben, lecserélték a kb. két éve kihelyezett általános tájékoztatókat (középső ablakon teljes szélességű matrica) a régieknél kisebbekre, és tömörebbekre.
A vágányzár következményeként pedig a buszvégállomás úgy, ahogy van, a Határ útra került (ebbe beleértem a négyelemegyszázas nőt is), és ott is lesz még ki tudja, meddig. Így a Köki és a Határ út teljes utazóközönsége hömpölyög át minden reggel, és délután ezen az (ilyen mennyiségekhez mérten) csöpp állomáson. Ami viszont különösen bosszantó, hogy mivel kocsiállások kialakítására nem volt hely, a buszok csak megállnak a nagy közös megállóban, és mennek is tovább (sidenote: ez az egyetlen hivatalosan kitáblázott hármas megálló, amelyet valaha láttam). Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet a buszban ülve várni az indulást, lehet cserébe pankrációzni, amikor a busz beáll, és rohanni, ha a busz egy már benn álló mögé áll be, és ott nyit ajtót (anyád *****át, hogy egy várakozó, egyébként elegáns üzletember utastársam őszinte reakcióját idézzem az imént említett esetkor).
Emellett persze még említést érdemelnek az átnevezett megállók. Csak az egyetem környékét, ha nézem: Rákóczi híd, Újbuda-központ, Szerémi sor, Karinthy Frigyes út, Corvin negyed... Egyik nap, amikor a 6-ost pótolták a Moszk.. Széll Kálmán tér, és az Oktogon közt, groteszk látvány volt, ahogy két villamos közlekedett egymással szemben, az egyikre Oktogon, a másikra Széll Kálmán tér volt írva. Két éve látom ezt a jelenetet, bizony elképedem.
De jó öreg egyetemünk sem akart kimaradni a mókából, az is megtaposta az amúgy is
fejünk tetejére állított világot. Kampuszfelújításba kezdett, ám a tenderek (láss csodát,) elcsúsztak, így most, évkezdésre örvendeztettek meg minket azzal, hogy két szomszédos épület közti út is 5 perc. A díszburkolat helyenként kész, helyenként nincs, és akkor enyhén fogalmaztam. Az E épület szétvert bejárati lépcsőjén ma reggel egy srác a szemem láttára esett orra, mert elcsúszott azon az esőben sikamlós bútorlapon, amely a padlót volt hivatott helyettesíteni az adott darabon. Mindent kordonok zárnak el, a kert műtárgyai (váltó, hajócsavar, vasmacska) kiforgatva a földből, ezerszámra készülnek az új parkolók. Legalább a tanároknak lesz hol megállnia, és nem előlünk veszik el a helyet. És akkor nem említettem a Z-St költözést, a K épület teljes átszámozását (a Ka26 már pl 38, ha jól emlékszem), sem az egyébként erősen stagnálni látszó Él sportcsarnok projektet. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha beleleshettem volna ezekbe a jelenetekbe pár évvel ezelőtt, mennyire csodálkoztam volna, most meg tudomásul vettem, megszokom, továbblépek. És biztos vagyok benne, hogy ha két évvel ez utáni snittekbe kukucskálhatnék bele, ugyanilyen meglepő dolgokat látnék.
A legtöbb, és legszembetűnőbb változás a közlekedés terén történt/történik. Az például örökösen gondoskodott a szellemi frissességünkről, hogy (mivel a Kökit úgy építik, mintha egy terített asztalt kéne kicserélni, tehát forgalom alatt) állandóan más útvonalon terelték a népet, mindig áthelyezték a megállókat, lépcsőket, peron járható részeit, stb. Aztán jött a vágányzár. Bejelentették a kezdetét, visszavonták, bejelentettek egy újat, azt már tartották. Eközben a metrókon elkezdtek megjelenni a borostyánsárga indításjelzők. A metró maga pedig női hangon kezdett beszélni. Kimatricázták az állomásnév-matricákra a vágányzár információit, aztán átmatricázták, mert elrontották. Aztán a Ferenc körút megállót átnevezték Corvin negyednek, így elkezdték átragasztgatni a régi matricákon. Csak azért, hogy
aztán magukat az állomásnév-matricákat is lecseréljék. De természetesen raktak bele hibát, két megállót (Árpád híd, Forgách utca) felcseréltek, így külön kis matricákat gyártottak ennek orvoslására. Azzal is szórakoztatták a matricákat felhelyező brigádot, hogy az egyik ajtó felé csak a vonalra, a szembelévő felő mindhárom metróvonalra vonatkozó matricákat gyártottak. Láttam olyan matricát, amely alatt szintén új, de a másik ajtó felő való matrica volt. Oops. Aztán a segélyhívókat nagy SOS feliratokkal, és piros-sárga borítással látták el, végül pedig, mivel a BKV úgy tűnik, fuldoklik a pénzben, lecserélték a kb. két éve kihelyezett általános tájékoztatókat (középső ablakon teljes szélességű matrica) a régieknél kisebbekre, és tömörebbekre.A vágányzár következményeként pedig a buszvégállomás úgy, ahogy van, a Határ útra került (ebbe beleértem a négyelemegyszázas nőt is), és ott is lesz még ki tudja, meddig. Így a Köki és a Határ út teljes utazóközönsége hömpölyög át minden reggel, és délután ezen az (ilyen mennyiségekhez mérten) csöpp állomáson. Ami viszont különösen bosszantó, hogy mivel kocsiállások kialakítására nem volt hely, a buszok csak megállnak a nagy közös megállóban, és mennek is tovább (sidenote: ez az egyetlen hivatalosan kitáblázott hármas megálló, amelyet valaha láttam). Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet a buszban ülve várni az indulást, lehet cserébe pankrációzni, amikor a busz beáll, és rohanni, ha a busz egy már benn álló mögé áll be, és ott nyit ajtót (anyád *****át, hogy egy várakozó, egyébként elegáns üzletember utastársam őszinte reakcióját idézzem az imént említett esetkor).
Emellett persze még említést érdemelnek az átnevezett megállók. Csak az egyetem környékét, ha nézem: Rákóczi híd, Újbuda-központ, Szerémi sor, Karinthy Frigyes út, Corvin negyed... Egyik nap, amikor a 6-ost pótolták a Moszk.. Széll Kálmán tér, és az Oktogon közt, groteszk látvány volt, ahogy két villamos közlekedett egymással szemben, az egyikre Oktogon, a másikra Széll Kálmán tér volt írva. Két éve látom ezt a jelenetet, bizony elképedem.
De jó öreg egyetemünk sem akart kimaradni a mókából, az is megtaposta az amúgy is
fejünk tetejére állított világot. Kampuszfelújításba kezdett, ám a tenderek (láss csodát,) elcsúsztak, így most, évkezdésre örvendeztettek meg minket azzal, hogy két szomszédos épület közti út is 5 perc. A díszburkolat helyenként kész, helyenként nincs, és akkor enyhén fogalmaztam. Az E épület szétvert bejárati lépcsőjén ma reggel egy srác a szemem láttára esett orra, mert elcsúszott azon az esőben sikamlós bútorlapon, amely a padlót volt hivatott helyettesíteni az adott darabon. Mindent kordonok zárnak el, a kert műtárgyai (váltó, hajócsavar, vasmacska) kiforgatva a földből, ezerszámra készülnek az új parkolók. Legalább a tanároknak lesz hol megállnia, és nem előlünk veszik el a helyet. És akkor nem említettem a Z-St költözést, a K épület teljes átszámozását (a Ka26 már pl 38, ha jól emlékszem), sem az egyébként erősen stagnálni látszó Él sportcsarnok projektet. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha beleleshettem volna ezekbe a jelenetekbe pár évvel ezelőtt, mennyire csodálkoztam volna, most meg tudomásul vettem, megszokom, továbblépek. És biztos vagyok benne, hogy ha két évvel ez utáni snittekbe kukucskálhatnék bele, ugyanilyen meglepő dolgokat látnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése