Meguntad az életed?

Akkor bringázz az egyetemre! - Az én szememben legalábbis valahogy így fest ennek a mozgalomnak a szlogenje. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a kerékpározás egyszerűségét és szabadságát. Itt inkább a körülményekkel van a baj. Budapest egy 2 (szerintem van az 3 is) milliós város. Egy ekkora városban óhatatlanul is jelentős az autóforgalom. A magyar közlekedési morál szerintem a jobbak közt van, de nem mintaszerű. Ezért nem mernék például lelkem teljes nyugalmával nyeregbe szállni minden reggel, még akkor sem, ha közel laknék az egyetemhez (De mivel tömegközlekedéssel is majd' egy óra, ez kicsit már túlzás lenne).

Leendő közúti közlekmérnökként látom, hogy a magyar autós társadalom (és a KRESZ) nincs eléggé felkészülve az olyan mértékű kerékpáros közlekedés közúti közlekedésbe való integrálására, mint amekkora abból eredne, ha sokan vennék komolyan ezt a munkahelyre bringázást. Egyenesen felelőtlennek érzem az embereket kerékpárra kergetni, amíg ennyire hiányzik hozzá a morál, és az infrastruktúra (legalábbis Budapesten). Kerékpárutak vannak, kétségtelen, de nem egységesen,csak önkormányzati kezelésben szétszórva a városban. Itt egy rövid szakasz, ott egy előretolósáv, de közte marad a biztonsági senkiföldje. Arról nem is beszélve, hogy valamiért egy Montague-Capulet-féle ellentét van a tősgyökeres bringások és autósok közt. Lehet, nem lenne jó minden reggel három halálos fenyegetéssel a tarisznyámban megérkezni az előadásra.
Ezért is tetszik annyira, amikor a Vámház körúton látom a hazafelé tartó bringásokat, hátukon táska, kezükben egy zacskó kifli... Ők sikerrel integrálták az életükbe ezt a közlekedési formát, és az autósokkal is megtanultak bánni. Senki pártjára sem állok, én ugyanakkora részben vagyok gyalogos, bringás, és autós is. Csak azt mondom, hogy részemről felelőtlenség lenne az egyetemre bringázni (még akkor is, ha közel laknék), mert lőrinci bringásként nem tanultam meg a forgalomban lavírozni.
Amikor Hollandiában jártam a 18. születésnapomkor, beleszerettem a bringás közlekedésbe. Az ottani közúthálózatnak szerves része a bringás közlekedés. Külön sávok, néhol fizikailag külön utak, tisztességes csomópontok, stb. Az csak cseresznye volt a habon, hogy az ottani fiatalság a retróőrületet a bringákon élte ki: "Oma" és "Opa" bike-okkal nyomultak (nagyi- és papibringa), tehát króm sárhányó, dinamós lámpa, kabátvédő, lányokén kosár. De ezek nem (csak) a fészerből előszedettek, hanem eleve így készültek. Bringa, mint státusszimbólum... Gyönyörű! :D