2014. március 5., szerda

Azon filózom... (5. rész: Távolság)

Egy cikk erejéig elszakadunk a várólistától, és előveszünk valami régit. Emlékeztek még erre a sorozatra? Talán van olyan olvasó, aki még soha nem is találkozott ilyen írással, mióta a közösség tagja.
Szóval mi van a távolsággal? Ma zuhanyzás
közben arra gondoltam, hogy míg az ember leteszi a zuhanyfejet, hogy beszappanozza magát, de nem zárja el a csapot (mert nem akarja, hogy újra meg kelljen várni a meleg vizet, miután ismét megindul az áramlás), a víz csak folyik, kvázi fölöslegesen. Ha ilyenkor lehetne nyitni egy portált mondjuk az egyenlítői Afrikába, és a zuhanyfejet úgy a peremére tenni, hogy abból egy vödröt meg tudnak tölteni a helyiek, míg mi szappanozunk, egy családnak egy napra meg lenne oldva a vize. Ha ezt megszorozzuk az iható csapvizű országok háztartásaival és napi átlagos zuhanyzásainak számával, megkockáztatom, hogy nem lenne többé vízprobléma Afrikában.
Ugyanígy, ha az étkezések végén az emberek az otthagyott ételt nem a szemetesbe kotornák (remélem, Magyarországon ez nem divat, én csak annyit tudok, hogy a mi háztartásunkban biztos nem, cserébe Amerikában sajnos egyáltalán nem szokatlan), hanem azonos módszerrel egy éhező család asztalára kerülhetne különösebb erőbefektetés nélkül a már nem kellő étel, az éhezés problémája is elég könnyen megoldható lenne. Mert a maradék élelmiszert a szükség helyére szállítani jelenleg azért nem igazán kivitelezhető, mert az étel hűtése / tartósítása csak jelentős erőfeszítések árán lenne megoldható, hogy a hosszú úton is ehető maradjon. Plusz az ilyen ételre jellemző, hogy ha bár nem moslék, elég heterogén összetételű.
De biztosan annyival jobb lenne a világ a távolság hiányától? Ha minden földrajzi távolság áthidalható lenne másodpercek alatt? Ha belegondolunk, rájövünk, hogy a távolságok nem csak akadályoznak, hanem védenek is. Hagynak időt reagálni. Képzeljünk el egy háborút a portálok világában. A ország hadat üzen B-nek, és ahogy megtette, egy 100.000 katonából álló regiment áthuppan A-ból B-be, és mindenkit szitává lő. Vagy alszunk az ágyunkban, és a betörő átemeli a portálján keresztül a tévénket. Megszűnne a magántér.
Hogy a távolságok prói vagy kontrái vannak többségben, azt csak becsülni tudom: én úgy érzem, jobb, ha az oldschool módi érvényesül.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése