A 60-as villamos (ugye, hogy senki nem hívja így?) eléggé a perifériámon van. Évente úgy 3-4 alkalommal ha utazom rajta, talán már sokat is mondtam. A mai alkalom előtt akkor volt vele dolgom, amikor felvittem a szakdolgozatom bírálatra a Rendőrtiszti Főiskolára. El voltam képedve, mennyire hevesen ráznak és szitálnak a kocsik.
Még egyetem első évében tanultunk a járműszekrény nemkívánatos mozgásairól, melyek (x, y, z tengely szerinti sorrendben, a tengely menti, illetve akörüli elfordulás esetében, ha az x tengely mutat a menetirányba, az y oldalra, a z pedig felfelé): rángatás, imbolygás, szitálás, bólintás, rázás, kígyózás. A 3-as metró Határ út - Kőbánya-Kispest szakaszán egyébként remekül megfigyelhető mind a hat mozgás, de ott mégsem olyan zavaró, mert a nemkívánatos elmozdulások legalább nem nagyok. A fogaskerekűn igaz, csak 1 domináns van (rázás), de az olyan mértékű, hogy biztos vagyok benne, minden létező határértéket meghalad. Konkrétan a kezemben lévő, félig töltött fél literes palackból nem tudtam inni anélkül, hogy kifröccsent volna a tea. És itt nem a hegyre felkapaszkodó szerelvény fogaskereke és a fogasléc kontaktusa által előidézett rázásra gondolok, hanem olyan szintű pályahibákra (fekszinthibákra), amelyek mellett az üzemet én már nem is engedélyezném. Az öreg osztrák szerelvények forgóvázait tüzetesebben csak ma néztem meg először, de nem volt az a benyomásom, hogy rugózással bőven el volnának látva. Sőt, ha jól láttam, a primer rugózást V alakú gumilemezrugók adják (bár ez annyira rossz megoldás lett volna a gyártó részéről, hogy remélem, rosszul láttam). Érdekes, hogy a vonatok lejtmenetben sokkal kevésbé ráznak.
Na, de említést kell tenni a vonal környezetének állapotáról is. A megállók egyértelműen a kommunizmusból maradtak ránk, igénytelen vas és betonszerkezetek, rágógumi alakú metrókukák, műanyag gömbbúrás gázlámpák, rozsda, graffiti. Ami pedig a az állomásközöket illeti: összefirkált táblák, szemét, gazos erdő. Ha ezt Budapest turista attrakciónak szánja, akkor az elég ciki. A vonal egyértelműen felújításért kiált már elég régóta, meglepő, hogy a BKK látványos projekteket tartalmazó listájára még nem került fel.
A szerelvények bár öregek (~50 évesek), és az enteriőrön is lenne mit csiszolni (dicséretes, hogy a jegykezelőket bézsre festették, hogy passzoljanak, viszont a narancs-fekete bársonykárpit az üléseken durván elüt a krém-barna színvilágtól), alapvetően tiszták és nem igen hallani meghibásodásról. Az indításjelzőként funkcionáló panellakás-ajtócsengő kifejezetten hangulatos.
Egyetlen hibájuk az elégtelen rugózás, mint ahogy azt már korábban megemlítettem.
Na, de ez mind csak külcsíny, itt a valódi probléma, hogy a kultúrált utazás ilyen alacsony minőségű pályával lehetetlen. Az ember nem tud két mondatot beszélgetni a másikkal, mert a tüdejét átszúró bordája következtében kialakuló pneumotoraxtól a vérnyomása leesik, ő pedig elájul. És eszméletlenül nem lehet beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése