"A közlekedés temploma"

Most, hogy a zárt csapokból is a 4-es metró fröcsög, természetesen nekem is kell írnom róla. Már csak azért is, mert mivel az ismerőseim fejében úgy élek, mint "a békávés szakember", közülük minden második arra kért, mondjak véleményt a négyesmetróról. Szombat előtt csak az építkezés folyamán jártam összesen 4 állomáson, akkor aligha formálhattam hiteles álláspontot. De azért már akkor is fogalmazódtak olyan gondolatok, amelyeket most kiáltottam ki véglegessé.

Komplex dolog ez, de ha választanom kell egy csapásirányt, akkor azt mondom: nekem nem tetszik a 4-es metró. Hogy miért nem?

• Indokolatlan! Sokan szajkózzák már egy ideje szakmai körökből, hogy erre a metróra semmi szükség nem volt. Például a metrólétesítéshez szükséges minimális megállóköz közel sincs meg ahhoz, hogy a vonal ne legyen nevetséges: magyarán sokkal sűrűbben áll meg, mint bármely tisztességes metró. Aztán ott van az is, hogy nagyon rövid (menetidő bruttó 13 perc), és a felszíni közlekedés a nyirbálás ellenére is van annyira redundáns, hogy azokkal kiváltható legyen. Legnagyobb nyertesei tán a Tétényi út lakótelepeinek ingázói, akik a Keleti felé dolgoznak. Ez az egész beruházás nagyon sokak szerint tévedés volt (felsőbb körök is osztották a véleményt), de egy olyan tévedés, amelyből már nem lehetett kiszállni. Az unió megadta rá a támogatást, amelyet a főváros el is kezdett felhasználni, de ha a vonal nem készült volna el, azt az államkasszából kellett volna visszafizetni. Erre pedig senkinek nem volt pénze, így inkább végigvitték a tévedést, megépítették a vonalat.

• Pazarló! A felszíni létesítmények rendben vannak, de a földalattiak annyira túlzúak, fölöslegesen grandiózusak, hogy olvasónk, Kristóf remekül ráérzett, amikor azt mondta, hogy ez inkább a közlekedés temploma, mintsem legitim metróvonal. Még a "hívők megfélemlítésének" jelensége is megfigyelhető. Már az építéskor is, de most is az az érzésem, amikor lemegyek, hogy valami ilyesmi lehet az észak-koreai metró is. Ahol éhezik a nép, nincs pénz kenyérre és fűtésre, de a kongó, kihalt metróállomásokon kristálykandelláber lóg. Igaz, hogy a metróvonal igazi európai színvonalat képvisel, de olyannal próbálunk nagyzolni, amire máshol az országban példa nincs. Igaz, mi nem éhezünk, de ha azt vesszük, hogy eddig is remekül megvoltunk M4 nélkül, elképesztőek a hatalmas, befűthetetlen és takaríthatatlan hodályok, rengeteg design-elem, az állomások tervezésére felkéert művészek. Minek? A beruházás végösszege 451 milliárd forint, amelyet a BKK nem is nagyon szégyell, pedig kíváncsi vagyok, a 2-es metró arculatához illeszkedő metróvonal mennyiből jött volna ki.
• Csicsás minden állomás, de az a baj, hogy emellett (nekem) zaklatott is. Itt egy kis beton, ott egy két részes ülőpad, amott fehér drótszékek. A mennyezeten egy kis díszvilágítás, középen egy előző metróérás tájékoztatótábla. Nincs egység. Ismét visszanyúlok a szépen, igényesen felújított 2-es metróhoz: ott megoldották, hogy az állomások szépek legyenek, a burkolatok, anyag- és színválasztás barátságos, de mégsem egyforma a teljes vonal. Habár az ablakon kinézve a megállók nem ismerhetőek fel azonnal, ami szerintem nagy hiba, a 2-es vonalon a leginkább dicsérendő ötlet a peronnal szemben lévő falakon elhelyezett képkollázsok, amelyek a felszíni jellegzetességeket foglalják össze.

Viszont van a történetnek egy másik oldala is. Ma, ahogy a hibátlan, szikrázó napsütésben felkerekedtem olvasónkkal, Tomival, és végignéztük a vonal teljes hosszát alul, felül, örömmel árasztott el, hogy Budapest még mindig egy olyan város, és a magyarok még mindig olyan emberek, akik tudnak örülni ilyesminek. Akik ha megkapják végre az oly régóta várt új metróvonalat, birtokba veszik, fényképezkednek vele, simogatják a vízesés falát, érmét dobnak a medencébe. Még mindig tud családi program lenni, hogy "megnézzük az új metrót". Ez a hétköznapi dolgoknak örülés még a rendszerváltás előtti maradvány lehet, de annyira aranyos! Meg úgy általában hatalmas volt a nyüzsgés ma Budapesten: tavaszi fesztivál, választási gyűlések, metróturisták, BuBi bemutató (arról holnap írok). Zsongott mindenki, kimozdultak az emberek, birtokba vették a várost, az otthonukat. A mindennapok átmenő helyszínei most úticélokká váltak, az emberek lelassítottak, megálltak megnézni azt, ami mellett majd pár hónap múlva már újra elmennek. Ezért van akkora hajlam urbanizmusra Budapesten: mert ez még mindig egy olyan város, amely tud örülni önmagának.

Szóval az M4 szakmailag és esztétikailag nem tetszik, de a hatása annál inkább. Ezért nem igazán tudok egyértelmű véleményt mondani rá. Használni csak akkor fogom tudni, ha például a KTI-be megyek.

Képriportot a Végzet Mérnökei Facebook oldalán találtok. Katt ide!