A legutóbbi hétvégén volt alkalmam kipróbálni a majdani BuBi kerékpárjait a Rákóczi téri bemutatón, melyek külön erre a célra készültek a Csepel gyárban. A bringák a biztonság és az univerzalitás jegyében készültek, azonban néhány aggályom és félelmem velük kapcsolatban. De nézzük sorban!
A bringák megjelenése élénk zöld, bár nem annyira, hogy bántsa a szemet. Inkább talán "friss zöldnek" nevezném. Még mielőtt felültem volna egyre, meggyőződésem volt, hogy nehéz, lomha jószágok, egyrészt elnézve a váz méretét, másrészt tudva, hogy elég sok biztonsági extra van rajtuk. Felülés előtt kíváncsian vártam, milyen könnyű a nyergen állítani, de örömmel láttam, hogy eléggé. Az ülés rúdjának megszorítását csatos szorító végzi, amely (az eddig használtakkal ellentétben) tartja is a nyereg magasságát, nem hagyja lecsúszni. Mégis könnyen oldható, szorítható. A nyeregrúd továbbá meg van számozva (hat fokozat biztos meg van jelölve, tovább nem néztem), így elég csak egyszer beállítani a magasságot, aztán megjegyezni a számot későbbre.
Miután felültem, az első furcsaság, amelyen megakadt a szemem, a csengő volt. Biztos én vagyok lemaradva, de ilyet még nem láttam: végtelenített gyűrű veszi körbe a csengődóm alját, azt tekerve lehet csengetni. Egyszer sem használtam forgalomban, nem tudom, jobban kézreáll-e, mint a nyeles, vagy a rugós pöckös kivitel, de biztos oka van, hogy ilyennel szerelték a bringákat. De ha már biztonsági felszerelésekről beszélünk: gondoltam volna, hogy tükröket is kapnak a bringák, ha egyszer a biztonság zászlóshajóiként reklámozták azokat. Gondolom, azért nem került rájuk, mert a tükör törékeny, és itt a vandálbiztosságon is nagy a hangsúly. Bár később még visszatérek erre. Egy csinos kis parabolatükröt viszont krómozott fémből, vagy akár foncsorozott műanyagból is el lehet készíteni, így lehet, hogy egyszerűen csak költségbeli megfontolás állt a háttérben. Persze, bringára nem feltétlen szükséges a tükör, az enyémen sincs, de lehet, hogy nem mindenkinek forog úgy a feje, hogy minden művelet előtt egy 360°-os panorámát felvegyen maga körül.
Az első pár métert megtéve egyértelműen éreztem, hogy a bringa irányítása bizonytalan. Persze, akármikor ismeretlen kerékpárra ül az ember, meg kell szoknia a váz méreteit, a kormány csapágyazását, stb. És nem tudom, hogy csak a magánnyomorom-e, így kezeljétek személyes észrevételként, de később 3 dologra vezettem vissza a bizonytalan úttartást.
- A kerekek tömörek (vagy szivacsbetétesek, vagy tömör gumi, mindkettőt hallottam már, de megtapogatva az előbbire tippelnék), aminek következtében az ellenállásuk nagyobb, illetve nem tudom, képzeltem-e, de az oldalirányú merevségük sem olyan, mint egy fúvott keréké.
- A kormányrúd a markolatokhoz képest alacsonyan van csapágyazva, ez eléggé különbözik a hegyibringáktól (mint amilyen nekem is van), ez gondolom, csak megszokás kérdése.
- Viszont különösen zavarónak találtam, hogy az elülső kosarat nem a kormányrúdhoz, hanem a váz elejéhez rögzítették, így amikor fordítom a kormányt, a kosár nem mozdul, ezzel elvéve azt az optikai feedback-et, hogy egységnyi kormánykitérítéskor mennyire fordul a bringa. Eddig nem voltam tisztában vele, de úgy tűnik, a perifériás látással észlelt mozgásbeli ellentét elég zavaró ahhoz, hogy az ember minden mozdulat után túlkorrigáljon.
Egyébként látszik is, hogy a kerekek tömörek, mert ahol a szelepnek kéne lennie, semmi nincs. Az elején feltűnt továbbá, hogy a kerekeken csak egy borostyánsárga küllőprizma van, de utána azt is észrevettem (és meg is erősítették a Magyar Kerékpáros Klub munkatársai), hogy a kerékkülsőn fényvisszaverő "reflexcsík" fut körbe, amely még sokkal jobb is, mint egy prizma (a fehér csík a KENDA felirat fölött). Ha már kerék: a bringa fékezéséről elöl-hátul dobfék gondoskodik, a lámpákat pedig agydinamó hajtja. Három fokozatú váltó is van a következő állásokkal: 1 (hegymenet), 2 (normál), 3 (országúti). És bár Shimano gyártmány, ahogy az én bringámé is, a váltási irány pont fordított a kettőn. Így előfordult, hogy nagy sebességnél országútiba akartam kapcsolni, de hegymenetbe tettem helyette. Érdemes odafigyelni.
És akkor itt jön az, ami valószínűleg csak az én szememet böki: nem tudom, mikor, de a BuBi-t egy idő után MOL BuBi-ként kezdték emlegetni, ami elég egyértelműen azt jelenti, hogy a MOL beleöntött egy kazal pénzt a neve szerepeltetéséért cserébe. Nem ez lenne az első példa, hogy nagy cégek az érdekeikkel ellentétes célt támogatnak (például a McDonald's az olimpiát), engem az zavar, hogy nagyon erőltetett szaga van ezt a rendszert MOL BuBi-nak hívni, amikor egyszer a BKK terméke, az honosította meg a koncepciót, dolgozta ki, valósította meg (tudtommal). Ha a MOL pénze nélkül nem jöhetett volna létre, akkor persze, éljen a magyar olaj, attól még fura.
Na, és akkor beszéljünk a félelmeimről: minden közhasználatú tárgynál elsődleges szempont (vagy legalább is az kéne legyen) a vandálbiztosság. Kíváncsi voltam, a Bubringák esetében ez hogy valósul meg. Ugyanis sajnos már látom magam előtt, ahogy ezek a bringák az első negyedév után felhasogatott nyereggel, összefirkálva, hiányosan búslakodnak a dokkoló állomásokon. Egyik állomás sincs még bekamerázva, remélem, azért be lesznek. Így legalább a leállított bringákat nem éri rongálás. Ettől függetlenül amint elvisznek egyet, becsületjátékká alakul megint csak a dolog. Bár a kölcsönzés konkrétumairól még csak részletes tervek vannak, szerencsére elég biztosan azonosítható lesz, hogy ki vitte el melyik bringát, így a felelősségre vonás is könnyebb.
Ami a rendszer használatát illeti: a konkrét folyamatot, egy bringa kölcsönzésének lépéseit nem tudta elmondani nekem senki a bemutatón, így azokat majd később írom meg (bár igaz, csak az MKK embereit kérdeztem, a BKK-sokat nem).
Szóval virágzik Budapest, és a BuBi is csak egy újabb virág az újdonságok mezején. A rendszer kb április végére, május elejére élesedik az önkéntesekkel végzett tesztet követően. Kíváncsi leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése