Nedves leszel!

 Vagy vizes, lucskos, csatakos, csöpögő, pár árnyalattal sötétebb, sokféleképp lehet mondani. Lényeg, hogy esős időben a reptéri D porta buszmegállóhoz vezető járdának az utolsó 200 méterét szárazon megúszni lehetetlen. Rendkívüli esetben a busz az Üllőin is nagyobb orrhullámot vet, mint a Táncsics, de ez itt évek óta fennálló probléma. És a közútkezelő becsületére legyen mondva: sok mindennel próbálkoztak már, de a jelenség csak nem akar megszűnni. A szakaszon úgy 3-4 csatornafedél van, amelyekkel több gond is volt/van. Eleinte folyton megsüllyedtek, az aszfalt a környékükön kisebb helyenek beszakadt. Ekkor visszaemelték mind, és betonnal öntötték körbe. A süllyedés nem szűnt meg, így legutóbb az Amerikában is használatos viharcsatornákat alakítottak ki (amelyeknek lefolyója a padkával párhuzamos), a tényleges aknák (aknafedelek) pedig a járda túloldalára kerültek, a füves részre. De úgy látszik, ez sem működik, mert egyrészt az útpálya süllyedése nem állt meg, másrészt pedig a csatornák elnyelőképessége sem tűnik kielégítőnek. Ezért egy-egy komolyabb, vagy kevésbé komoly, de hosszan tartó esőzés után a sima kis személyautók is eléggé, de a nagyobb járművek embermagasságban csapják fel a mocskos vizet (1. kép (nyilván :D)). 

Látszik is, honnan állva fényképeztem: a képen nem látszó vasúti töltés mellett voltam kénytelen gyalogolni, a puha, süppedős földben, ahová már nem értek el ezek a mini tsunamik. De amint az ember átkelt a zebrán (amely előtt egyébként meg a járda van annyira megsüllyedve, hogy valóságos tó alakul ki, így várakozni megintcsak a vasúti töltés mellett állva lehet), nem szűnik meg a probléma. A buszmegállóban ugyanis az útpálya pedig ki van nyomvájúsodva (2. kép, a viakoloros borítást megszűntették valamiért pár éve), ez pedig pont az a buszsáv, ahol a taxisok hátulsó pár előre fuss-t szoktak játszani (erről majd egy külön posztban), így nem egyszer van az, hogy 40-50-es sebességgel hajtanak be a tócsába, ezzel ismét embermagasságban terítve be mindenkit, aki a buszmegállóban áll. És mint mondtam, ez már hosszú évek óta így van, de a legutóbbi eset után egyszerűen nem fogok erre sétálni esőben, hanem leszállok a vasútállomásnál, és inkább gyaloglok öt percet. Mert ennél jobban kevés helyen érzem magam megalázva, mint proli gyalogos.