Ma reggel, balesetben elhunyt egy kartársunk. Nem ismertem, de ez semmit nem változtat a tényen, hogy egy volt közülünk. Társunk a bajban, a mindennapok harcában: éjszakázott TF fölött, laborra járt, ugyanazokat élte meg, mint mi... Minannyian tesszük a dolgunkat, saját problémáinknál fontosabb a világon nem is létezhet, de amikor súrol minket az elmúlás szele, megállunk. Hirtelen minden megáll, és csend lesz. És hirtelen kristálytisztán látjuk, mi az, ami érték. Rájövünk, hogy minden érték, még problémáink is, és rádöbbenünk, az élet maga egyszerre mindenható, és rettenetesen törékeny.
Részleteket, fényképet nem közlök, ez nem szenzációhajhászás, arról minden bizonnyal gondoskodik majd a sajtó. Mindössze tiszteletet adok egy fiatal életnek, amely jóformán még el sem kezdődhetett.
Nyugodj békében, Zsiga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése