A kertbe visszatérve vettem sorra a szóbajöhető helyeket, hová lehetne biztonságosan elhelyezni. Végül a hátsó ringlófa nyert. Egy közepes méretű cserépalátétet felcelluxoztam a fa egyik deltájába, azt is kibéleltem levlekkel, és beletettem. Amíg fenn voltam a létrán, viszonylag nyugton volt, de ahogy hátat fordítottam, kivergődte magát a fészekből, és leesett a földre, de a kutya szerencsére nem vette észre. Hoztam egy nagyobb, magasabb peremű alátétet, és a kicsire erősítettem. Abból már nem tudott, de nem is próbált kimászni. Egyébként vé
Ma reggel, amikor kimentem megnézni, láttam, hogy a ringlófa lombkoronájából két feketerigó is elszáll, tehát nem rögtön mentem oda, egy darabig ültem, és néztem az aktivitást. A két rigó vissza is tért, de egyik sem szállt oda a fészekhez, csak közeli ágakra ültek, aztán megint elrepültek. Ekkor felmásztam, és láttam, hogy a fióka már nem él, és a fészekből minden levelet kifújt a szél. Rendes, fejfás temetést kapott a ház előtt. Amikor bontottam le a fészket, láttam, hogy a környező ágakon, és a földön is sok a madárürülék (és egyébként nem szokott lenni), amiből arra tudtam következtetni, hogy a szülei megtalálták, és etették is, de beteg volt, és már ők sem tudtak mit tenni.
Biztos sokan hippinek tartanak amiatt, hogy egyáltalán foglalkozom ilyenekkel, de nagyon tisztelem az életet, legyen az egy vízbe esett rózsabogár, vagy csiga az út közepén, tehát ez volt a minimum. De nem minden történet végződhet happy enddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése