Bringával a 18-ban

Mivel a legutóbbi már meg sem tudom számolni hány bejegyzés elég mélyenszántó volt, legyen szó most valami könnyed, nyári témáról!
A szomszédainkkal (hálisten) jó kapcsolatot ápolunk, így van ez azzal a mellettünk lakó családdal is, amelyből az idősebbik (velem egyidős) lánnyal azóta jó barátságban vagyok, mióta ideköltöztünk. Ma, amikor összefutottunk a kerítésnél, felvetettem, hogy menjünk el bringázni, mostanság úgyis túl ritkán veszem elő a drótlovat. Ebéd után nekivágtunk hát a nagy ismeretlennek. Viszonylag hamar elértünk oda, ahová anyuval eddig csak a kutyát sétáltatva mentünk, ahol is arra fordítottuk a kormányt, amerre még soha nem jártam. Így történt, hogy a szűk földutakon kalandozva kilyukadtunk egy olyan településre, ahol kis formátumú, fehér alapon kék utcatáblák voltak. Feltételeztem, hogy Vecsés, de egy csatornafedél hamarjában tájékoztatott róla, hogy az bizony Gyál. Aztán láttuk azt is, ahol Gyál és Budapest találkozik. Vicces volt, ahogy a Budapest vége, és a Gyál kezdete tábla egyazon oszlopon volt, mellette pedig a kerítésen balra a gyáli kis utcatábla, jobbra pedig a nagy budapesti. Ezen gondolkodom ilyenkor, hogy van egy csapat várostervező építész, akik a városházán meghatározzák az utcákat, elnevezik, kiszabják, hová hány db utcatáblát kell kivinni, aztán ezeket legyártják, berakják egy közteres furgonba, és az elmélet testet ölt: kiviszik a földútra, a városhatárra, és odatűzik egy villanyoszlopra. Vicces.
Aztán egy sor bolyongás után (amely alatt végig nem tudtam, hol vagyunk) kilyukadtunk arra az útra, amelyet felismertem, mert azon szoktunk kocsival menni az Auchanba. Onnan bementünk az alacskai kiserdőbe, ahol üldögéltünk kicsit egy tisztáson. Örömmel állapítottam meg, hogy az is a 18. kerület gondozásába tartozik.
Végül hazafelé lefényképeztem azt a közkutat, amelyre még odafelé figyeltem fel: frissen volt festve. Ha a háztulajdonos volt, akinek a háza előtt áll, akkor vissza az egész, de hogyha a Vízművek, akkor ezek szerint még törődnek a közkutakkal. Meglepődnék, mert (ahogy már korábban írtam) amióta itt lakunk, ezeket inkább felszámolják, mint gondoznák, hiszen ez a rendszer egy régebbi világ maradványa, amikor még nem települtek mellé virágárusok, csak azért, hogy ingyen vizet nyerhessenek belőle.
Mindig, amikor ismeretlen helyeket fedezek fel, elképedek, hogy az ember mennyire azt hiszi, hogy ismeri a környezetét, és mennyire téved. 13 éve lakom itt, és még mindig van utca, amelybe a lábam soha be nem tettem. De ezért nem költöznék vissza semmi pénzért a belvárosba. Itt lehet kalandozni, mert ez a "város vidékje".