Közlekedés-szociológia (1. rész: Ülőháború)

Mind a közlekedés, mind a viselkedéstan közel áll a szívemhez. Természetes tehát, hogy a kettőt együtt szemlélem, és ilyenkor megmosolyogtató dolgokra leszek figyelmes. Az első részben legyen szó a tömegközlekedési járműveken az ülőhelyekről (és nekem senki ne magyarázza, hogy az közösségi közlekedés, mert Budapesten olyan nem létezik)! A legjobban a vonaton figyelhető meg, mekkora különbséget jelent az utasok viselkedésében a jármű belső kialakítása.
A vasútvonalon, amelyen közlekedem, három fajta kocsi jár. Elsőként vegyük a fülkés kocsikat. A vagon egyik oldalán folyosó, a másikon fülkék egymás után, minden fülkében 8 ülés. Ez az elrendezés produkálja a legérdekesebb reakciót: fenntartja azokat a normákat, amely korból maga a kocsi származik. Utoljára ugyanis akkor volt normális, hogy valaki benyit egy fülkébe, köszön mindenkinek, és megkérdezi, hogy van-e szabad hely, amikor még épült az M7-es, és mindenkinek Robi íróasztala volt a panellakásában. És ez a mai napig így van (a kulturáltabb emberek közt legalábbis). Íratlan szabály, de mindenki érzi, hogy így helyes. Az már más kérdés, hogy ez a fajta vagon alkalmatlan elővárosi közlekedésre, mert ahogy megtelnek a fülkék, a folyosókon az utazás közel lehetetlen.
A következő fajta vonat az új elővárosi típus, az adott vonal esetén a Flirt. Egymás felé fordított négyesek vannak végig, illetve lehajtható ülőlapú pótszékek bizonyos folyosószakaszokon. Ezek a négyesek hamar megtelnek, ezzel bosszúságot okozva a később felszállóknak. És itt jön a barbatrükk: megtelés alatt nem azt értem, hogy négyen ülnek egy négyesben, hanem azt, hogy legalább egy ember. Nézzünk sekélyen magunkba, és valljuk be: ha felszállunk valamire, és van lehetőségünk nem vadidegen mellé ülni, inkább úgy teszünk. Mert ha valakivel actually emberi kontaktust kell létesítenünk, benne van a pakliban, hogy az illető egy gyökér, ahhoz pedig nincs kedvünk. De lehet a négyesben egyedül ülő személy a világ legrendesebb embere is, az ilyen félelmek miatt inkább folytatjuk a keresést egy üres négyes után.
A harmadik fajta a felújított Bhv vagon. Több (talán kettő?) leválasztott rész van, részenként 11 kettes székpárral, ebből mindkét oldalon van egy-egy négyes (ahol a székek iránya fordul, hogy minden menetiránynál legyen előre, és hátra néző szék is, 2. kép). Ez még a leghumánusabb a későn felszállókkal, mert általában nem nehéz üres kettest találni. És ha találunk, leülhetünk anélkül, hogy az mp3-at ki kéne húznünk a fülünkből, vagy egy emberi szót is kéne váltani bárivel is.
Szóval míg a fülkék nyolcasai "telnek meg" a leghamarabb, a Bhv-s kettesek a legbarátibbak, mivel (mint azt már kifejtettem a városi szociológiás cikkemben, az újság 21. oldalán) az átlag városi igyekszik kivenni magát a tömegből, és külön kezelni. Így leszünk azonos pólusú mágnesek, akik épp véletlenül ugyanabban a városban élnek.