Azon filózom... (2. rész: Bogáti megmondta)

Ezen eszmefuttatás alapgondolata a kedvenc könyvemből származik (Bogáti Péter - Az utolsó ember). Aki nem, hogy ismeri ezt az egyébként alig ismert könyvet, de még el is szeretné olvasni, az ne olvassa ezt tovább, mert spoilereket tartalmaz.
Szóval a könyvben C. Robinsont, a Földön egyedül maradt mérnököt egy lázálmos éjszakán földönkívüliek látogatják meg. Eleinte fel sem tűnik neki, csak később veszi észre, hogy úgy beszélnek vele, hogy a szájuk nem mozog, tehát telepátia útján. Később Robinson szemére is vetik az idegenek, hogy gondolatai rendezetlenek, "egymás szavába vágnak", de megnyugtatják, hogy idővel megtanulja visszafogni a privát/nem releváns gondolatokat, és csak a fontosakat átengedni. Robinson viszont nem hajlandó ebben az új módiban meglátni a praktikumot, és úgy érvel, hogy a gondolat az ember "utolsó menedéke". Ez a gondolat talán a kedvencem a könyvből, mert maximálisan egyetértek vele.
Az ember is végső soron állat, csak épp a bolygón a legsikeresebb. Sok jellemző tesz minket emberré, ha most az anatómiai elemek felsorolásától eltekintünk, olyanokra gondolok, mint az erkölcs, kultúra, globális kommunikáció. Ugyanilyen jellemző, amit úgy hívok, hogy társadalmi filter. Az egy dolog, hogy legbelül mi sem vagyunk mások, mint ösztönlények, hedonisták, de ezek az érzelmek/igények jópár rostán átmennek, mire megfontolt cselekedetekké válnak. A gondolat pedig az utolsó szűrőt, a társadalmi szűrőt még nélkülözi.
Ha meglátok valakit az utcán, az első, ösztön szerű gondolatom lehet az, hogy úristen, de ronda, de nyilván nem állítom meg, és mondom a szemébe, mert abból senki nem profitál. Amint a gondolatok olvashatóvá válnának (bizonyos elméletek szerint a lét magasabb szintjén a kommunikáció így történne), arra kényszerülnénk, hogy ezeket a gondolatokat megtanuljuk elzárni, ahogy az idegenek mondták Robinsonnak, és csak a szalonképeseket átengedni. Ekkor viszont nem csináltuk mást, mint kiiktattuk a beszédet, és a gondolat felső rétegével helyettesítettük, amelyre a nyilvános gondolatok ugyanúgy szűrés után kerülnének át az alsó szintről. Ezért nem látom a jövőt bármely erre a területre irányuló fejlesztésben. A könyv viszont egy erős pozitív érvet is állít: a gondolat minden ember fejében egyformán születik meg, csak akkor válik korlátozottan érthetővé, amikor az adott nyelv szerint ölt testet. Így tehát a valódi világnyelv a gondolat maga lehetne.

"Sajnos, tudom. Arról beszél, hogy elveszett az ember utolsó menedéke: a gondolat szabadsága." (Robinson, miután az idegen vázolta neki, miért is lehetetlen hazudni az ő bolygójukon).