Azon filózom... (1. rész: Tudományok)

Amikor várom, hogy elkészüljön a pirítós, vagy forr a víz, hajlamos vagyok mély filozófiai diskurzusba esni önmagammal. Ezekből az érdekesebbeket kitálalom nektek is, mert miért ne. A kedvenc témáim általában a legmélyebbek, az egyik ilyen a tudományok alapjai. Itt van ez a föld már egy jó ideje, nemrég megjelent rajta az ember. Megjelent, és hozta a dolgait: kultúra, építészet, nyelvek, és többek közt tudományok. Ezeket a tudományokat két részre osztanám (az elmélkedés szempontjából): egyfelől vannak azok, amelyeket az ember kreált emberi kreálmányok kiegészítésére, segítésére. Ezekkel semmi gond, mert az alapjaikat teljes mértékben ismerjük, hisz mi alkottuk (ilyen például a géprajz, vagy az irodalom). Vannak viszont azok, amelyek a legjobb indulattal is csak tapogatózásnak mondhatóak egy sötét szobában: ezek azok a tudományok, amelyek a világ megismerésére irányulnak (például biológia, fizika).
Félreértés ne essék, a világ megismerése fontos, és dícséretes, hogy az ember, mint főemlős, elindult ebbe az irányba. Csak arról nem szabadna megfeledkezni, hogy mi itt albérlők vagyunk, és bármennyire is úgy tűnik, hogy urai vagyunk a helyzetnek, és jól elboldogolunk ebben a kis homokozóban, valójában arról sincsen fogalmunk, hogy mit nem tudunk.
Amikor teljes elméleteket vetnek el úgy, ahogyan például az időutazást szokták cáfolni az időparadoxonnal, vagy a más bolygókon való élet lehetőségét zárják ki a víz hiánya miatt, mosolyognom kell. Mert ugyanúgy, ahogy pár lépést hátralépve minden végtelenül egyszerűvé, és gyerekessé válik, ez is ilyen: "az nem lehet, mert nem tudjuk elképzelni". És miért kéne a világnak az emberi képzeletre korlátozódnia? Az univerzum is végtelen szerintünk, és miért? "Mert ha nem lenne az, mi volna mögötte?" Hát, kérem szépen, az egy dolog, hogy nem tudjuk elképzelni azt, hogy semmi (mert egész életünk alatt vagyunk, tehát van valami), de attól még nem lehet kizárni.
Ezért képedek el, amikor a komoly tudományok a komoly tudósaikkal úgy bizonyítanak, hogy valami "lehetetlen". Szeretnék emlékeztetni, hogy a "lét" is emberi fogalom, amely (igaz, hosszú, de akkor is csupán) tapasztalati megfigyeléseken alapul. Ha holnap megjelenne a semmiből a Hősök terén egy ötven méteres rózsaszín elefánt, akkor az is lenne hirtelen, csak épp eddig igen ritka volt.
Ezért igyekszem minél nagyobb szerénységgel szemlélni a világot, folyton emlékeztetve magamat, hogy fogalmunk sincs semmiről. Nem tudjuk, mi mozgatja az evolúciót, miért van ott az aranymetszés a levelek erezetében, miért nem húzták ki még soha a lottón az 1,2,3,4,5-öt, ez még mind felfedezésre vár. És lehet, hogy fel sem fedezzük, mert nem tudjuk felfogni, mert csak emberek vagyunk, az univerzum dolgai pedig jóval túlszárnyalnak minden emberi képzeletet. Na, kész a pirítós :D