BME kertészet

Amikor járok-kelek a kampuszon, és szerencsére (sajnos) ilyen sokszor van, folyton a BME kertészet munkatársaiba és munkagépeibe botlok. És el kell ismerni, az 1-es (történelmi) és 2-es (szocreál) kampusz nagyon szépen karban van tartva. A K épület udvara előtti sétány tavasszal gyönyörű, amikor virágba borul, de a borostyánnal futtatott hegedűfejes rész (a "körforgalom") is nagyon szép. Az Antony Hopkins-féle gyep mondjuk kizárt, hogy túlélje az ODOO-t, viszont a mögötte lévő háromszögben a tulipánok (ugye jól emlékszem, hogy azok vannak ott?) szintén gyönyörködtetik a szemet. Aztán a szocreál kampuszon a napozószékes pázsitot automata öntözőrendszer kényezteti, a reaktorkert rózsái is egészen elbűvölők. És feladataik elvégzéséhez kis, motoros vontatókat használnak, folyton azzal pöfögnek át az egyik helyről a másikra.

Na, de a kertészet nem csak a meleg hónapokban aktív: télen kis hókotró (és sószóró!) traktorokkal járják a kampuszt, és teszik lehetővé, hogy mindenki el tudjon jutni az órájára. Viszont amikor ezt a(z egyébként becsülendő) munkakedvet látom, mindig eszembe jut, vajon mekkora lehet a kertészeti osztály költségvetése. Mert a látszat alapján elég nagy. És ez meg ahhoz a dilemmához vezet, amelyre még mindig nem találom a válszt: legyen szép kampusz, ahol a hallgató jólérzi magát szünetekben, és mosolyogva megy utána órára, vagy legyenek normális projektorvásznak és székek a teremben, működő VGA kábelek, rendesen burkolt padló, és a falban maradó konnektorok? Mert míg a kertészet minden jóval el van látva, a gépészet bizony toldozgat-foldozgat. 

Ha a J épületet nézzük meg (amellyel a kutya sem törődik, bár nemrég kapott a lobbi új kukákat és bútorzatot, a bejárat üvegezése pedig új matrica designt, az pozitívum), elég lehangoló minden nap oda órára járni. Egy korábbi írásban kifejtettem azt a kettősséget, amely a J-hez fűz, és frusztrál, hogy látom magam előtt a fehér falú, bézs padlójú termet, az enyhe körívben elrendezett, rugós visszatérő székes padsorokat, a beszédpódiumot, a világos folyosókat, mindez a nyírfák lágy ölelésében. Ehelyett alapszínek, kékkel foltozott piros kőpadló, hólyagosodás ellen felhasított linóleum, falról lógó régi hangszórók.

Szóval nem tudom eldönteni, hol lenne jobb helye a pénznek. Mert a kampusz nagyon szép, szeretek is ott lenni, lelket ad az egész egyetemnek, viszont órán ülni olykor pont a korábban említettek miatt elég lehangoló. Szerintetek?