Most, hogy itt van ez a szemtelenül csodálatos idő, amely minden nap simogatja a budapestiek lelkét, végre elérkezett az idő, hogy péntek-szombat-vasárnap reggelente beiktassak 1 óra bringázást (testmozgás gyanánt). Nyáron már kísérleteztem az ilyen fajta edzéssel, de akkor a kerület belseje felé, a Bókay kertig mentem. Abban viszont az útvonal forgalmassága nem tetszett, szóval most inkább a kerülethatár felé vágytam. Ki is néztem félig fejben, félig műholdon az útvonalat, majd elindultam Gyál felé. Tegnap az első videóban is emlegetett rádiótelepig mentem, amely után már csak egy lovarda volt, ott pedig nem akartam áttekerni (magánterületnek nézett ki). A tegnapi napot a kerekek túlélték. Ma azonban odahajtottam a lovardához, és megkérdeztem a kinn állókat, hogy át lehet-e ott tekerni. Mondták, persze, nyugodtan. Szóval átbringáztam a mezőn, viszont az út laza homokos volt, és elég nehéz volt irányban tartani rajta a bringát. A csapás 90 fokban elkanyarodott egy mesterséges csatornához érve, és keresztezett egy autóutat. Azon áthajtottam, és a túloldalán, a csatorna mellett pihentem meg. Akkor készítettem ezt a videót:
Aztán elindultam visszafelé. Az út nem lett kevésbé járhatatlan, szóval helyenként felhajtottam a csapás melletti füves részre. És olyan fajta ember vagyok, akinek a fejében folyamatosan futnak a risk assessment-ek, tehát ekkor beindult a királydinnyés gondolatfolyamat. De mivel a legtöbb esetben az ilyen gondolatok túlkapásnak bizonyulnak, figyelmen kívül hagytam. Nem voltam bölcs. Ezért:
Aztán jött egy hívásom, és megszakadt a felvétel. Folytatva:
Szóval szegény bringámat ennyi hűséggel és méltósággal leszolgált év után bevezettem a defektesek világába. Nyergére és kormányára állítva átvizsgáltam a kerekeit, és telis tele volt kis mocsadék tüskés rögökkel.
Némelyik tüskét még itthon, csipesszel sem tudtam kihúzni. Végül megérkezett a felmentő gépjármű, és hazaszállított a sebesült bajtársammal együtt.
Szóval a mese tanulsága: rohadék királydinnye. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése