A közlekedésben fontos szerepe van az érzékelésnek: tudnunk kell például, van-e bizonyos helyeken jármű, vagy személy. Nézzük akkor most meg, hogyan lehet ezt megállapítani.
De hogy érint ez minket? Elég szakmain hangzik...
Pedig valószínűleg minden nap találkoztok fotocellával. De nevezhetjük még optokapunak is, a szerkezet lényege ugyanaz marad túlbonyolítás nélkül: van egy jelkibocsátó egység, amely egy pontosan vele szemben elhelyezett vevőnek sugároz. Ezek "látják egymást", ha nincs köztük semmi, ilyenkor vannak nyugalomban. Akkor kezdenek pánikolni, ha valaki közéjük lép: ekkor adnak jelet. Hogy hol van ilyen? Például a Combino ajtajánál. Korábban írtam már róla, hogy az emberek mennyire nem tanulták még meg, hogyan is működik a rekorder hosszúságú villamos. Nos, én is a napokban jöttem rá, mit kell a fotokapuval kezdeni. A Combino ajtajai önálló záródásúak, tehát ha 4 másodpercig nincs felszálló rajtuk, bezárják magukat (hogy télen a meleg ne menjen ki, nyáron meg be). Az ilyen ajtócsukás megszakítható azzal, ha valaki 1: vagy belép az ajtón, ezzel megszakítja a fotokaput, és az ajtó visszanyílik, vagy 2: az ajtó közé dugja valamijét, ezt az ajtó fizikailag érzékeli, és visszanyílik. Tehát ha lóbálással akarjuk visszanyitni a záródni készülő ajtót, akkor ezt lehetőleg lábmagasságban tegyük (ahogy az 1. képen is látszik a fotokapu helye, a kapaszkodó zöld rögzítése alatt, a fehér oszlopon), különben csak odacsukja pl. az esernyőnket. Viszont amikor a Combino indulni akar, és az indításjelzés folyamatos, akkor már nem figyeli a fotokapuk jeleit, már csak odacsukásra nyit vissza, és akkor is csak résnyire. A "Hannoveri" TW6000-es villamosokon sokkal látványosabb ugyanez: a középső kapaszkodón van az adó, és egyben vevő egység, az ajtón pedig az a prizmasor, amely a fényt visszaveri. Azért prizmasor, mert attól függően, hogy az ajtó éppen hol tart a záródásban, mindig a megfelelő szögben beforgatott prizma ver vissza.
De nem csak járművek használnak ilyen érzékelést. Például az St épület liftjében is van fotokapu, amely elég túlbuzgó, így a kicsit tömöttebb lift mindig csak sokadjára tud elindulni. Mivel ez a lift azon ritka példányok közé tartozik, amely nyitott ajtóval pihen legutóbbi fuvarja végállomásán egészen addig, amíg új helyre nem szólítják, volt alkalmam közelebbről megnézni az érzékelőjét, erről látható egy rövid kis videó alant.
Na és a 2-es metrónál mi a helyzet?
Hmm, honnan tudtátok, hogy ezt kell kérdezni? Mert valóban ez a másik olyan terület, ahol már biztos találkoztatok optokapuval: a vonal állomásain gyakran hangzik fel a "Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot!" bemondás. Ez nem éber állomási ügyeletesek érdeme, hanem szintén fotokapuké. A peron elején és végén található két egység, ugyanúgy az egyik ad, a másik vesz. És ha bárki kb 5 másodpercnél hosszabb ideig megzavarja az ő traccspartijukat, elhangzik a bemondás (csak az érintett peronfélen). Nem javaslom, de ki lehetne próbálni, hogy a kis fekete ablak elé tartotok egy lézerpointert, és kézremegés függvényében valóban a másik egység kis fekete ablakán világítana a piros pont. Ehhez a témához képet viszont a 3-as vonalon csináltam, ahol ugyanúgy megtalálható a technológia, csak a legtöbb állomáson kis, sárga-fekete fémgombák látják el ezt a feladatot, egyedül az új Kökin találkoztam ilyen modern szerkezettel.
Oké, ez lefedi a látást, de mi van a hallással?
Nem csak optikálisan, hanem audiálisan, vagy bármilyen más sugárzás útján is lehet érzékelni. Például járműérzékelésnek egy elég drága módja az ultrahangos módszer, melynél egy szórófej ad alapjelet folyamatosan az aszfalt felé. Az adó, amely egyben vevő is, tudja, milyen gyorsan kell visszaérkeznie a hullámnak, ha senki nincs az úton. Mihelyst gyorsabban jön vissza a jel (mert lepattant valamiről, mielőtt az aszfalthoz ért volna), valaki elhaladt az érzékelő alatt (remélem, mostanra már mindenkinek eszébe jutott a denevér, és nem a Twylight premier miatt). De infra, vagy hőérzékelővel is lehet ilyet játszani, például a riasztóberendezések mozgásérzékelői is lehetnek ilyenek.
Egy kicsit elkalandoztunk, nemde?
Dede.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése