Auchan, a kiöregedett kutya

Furcsa, de mindigis különös kötődésem volt a hipermarketekhez. Pedig erre látszólag semmi nem ad okot... Már a nevében is benne van... Hiper! Hatalmas, lelketlen multigépezet, amely a dolgozóit akár pár forint megtakarításért is megsanyargatja, ha kell - gondolja az utca embere. Sokaknak mondtam már, hogy árufeltöltő is szívesen lennék ilyen helyen, az tartott csak vissza (a BME okozta időhiányon kívül, persze), hogy csak rosszat hallottam az ilyen munkákról.
Kötődésemet talán az magyarázza, hogy egyike vagyunk azoknak a családoknak, ahol a bevásárlás nagy családi esemény (volt régen, legalábbis). Talán ezért vontam be tudat alatt a család ilyenkor jelenlévő összes tagja közé magát a program helyszínét, a bevásárlóközpontot is.
A körítés végére érve: régen a soroksári Auchanba jártunk, akkor még nem létezett a most már sokkal közelebbi Market Central Ferihegy bevásárlóudvar, és annak Tesco-ja. A soroksári áruházat 2000-ben nyitotta a francia multicég, az ország másodikjaként. Nem pontosan emlékszem, de gondolom, a kezdetektől oda járhattunk, mint csábító új alternatívája a helyi kisközértnek. Lényeg, hogy a boltot csilivili pompájában "vettük át", és nagyjából párhetente, de havonta biztosan látogatást is tettünk benne. Pizzáztunk, fagyiztunk, nézegettem a játékosztályt, karácsonykor az égősorokat, gömböket, szóval hangulata volt, na! Aztán megnyílt 10 perc kocsiútra a vecsési Tesco, és mint a kiöregedett, megunt kutyát, kidobtuk egy dobozban mindennapi rutinunk autójából szegény Auchant az élet autópályája mellé.
Az elején persze sajnáltam, eleve minden változásnak ellensége vagyok. De hamar megszoktam az új kiskedvencet, a brit hipermarketet.
Olyannyira csak oda jártunk, hogy évek teltek el anélkül, hogy betettem volna a lábam a piros-zöld madár alá. Míg végül a hét elején megint meglátogattam. A bolt arculata mit sem változott, az Auchan foggal-körömmel ragaszkodik régi színeihez, szlogenjéhez, betűtípusához. A bejáratnál a vásárló elől elmenekülő beengedőkapuk helyett már csak antitolvaj kapuk voltak, viszont felettük még mindig ott lógott a belépők képét sugárzó monitor: figyelünk! Bent lehangoló látvány fogadott. Az áruház pompájából jóformán semmi nem maradt. Az épületet mind mérnöki, mind a régi jóbarát szemével szemlélve maga alá gyűrte az idő vas foga. A folyosó közepére kitett mobil hűtőpultok oldala leverve, meghúzva, bennük a félig ürességben tengő-lengő leértékelt árukat elválasztó kopott plexilakpok a különböző kategóriák közt hevenyészve. A húspult kidőlt-bedőlt üvegét a bevásárlókocsiktól védő króm kerékvetőcsövek lefittyedve, a pult alatt a szivattyúból csöpögő víz helyén rozsdafolt az elkoszolódott fugájú csempén. Emellett azért végeztek átépítést is, bár az új vevőszolgálati pult és a "pénzügyi sarok" élesen világító halogény fényei csak erősítették a környezetükkel vetett kontrasztot.
De ami igazán elszomorított, az a kasszáknál fogadó látvány volt.
Az Auchan az országban egyedüliként alkalmazott egy nagyon elmés megoldást a kasszáinál. Az eladó nem egy fém csúszdára pakolta rá a termékeket, hogy aztán onnan bárgyún a vevő felé csússzanak le, hanem a csúszda helyén két rövid futószalag volt. A szalag pénztáros felőli végén szögre húzva egy-egy tömbnyi zacskó sorakozott, mindefölött pedig üveg pult volt. A pénztáros a kisebb termékeket a zacskótömb legkülső, kihúzott elemébe pakolta be sorra, amikor pedig végzett, leszakította a teli zacskót a szögről, és a kis futószalagon a vevő felé továbbította, akinek onnantól már csak be kellett emelni a bevásárlókocsiba. A nehezebb cikkeket pedig a mini futószalagok feletti üveg pulton csúsztatta jövőbeli gazdája felé. Ez persze még abban a korszakban volt, amikor nem sajnálták a nejlonszatyrot a jónéptől, no meg a környezettől sem. Ez az egész vélhetőleg a zacskóadó bevezetésekor szűnt meg, és a brilliáns kasszák kiadó részeire felkerültek az uniform fémcsúszdák. Alájuk bekukkantva persze még ott szomorkodik mindenhol a két rövidke futószalag.
Ami pedig végképp elmélyítette bennem az érzést, hogy az Auchan pénzügyileg már kétségbe esett, az a folyosón talált "kalandpark" volt. Két nagy fa konstrukciót helyeztek ki az egyik üzletsori folyosóra, amelyeken bukósisakos kisgyerekek mászkálhattak, az egyik faszerkezettől pedig kötélpálya vezetett egy ütközőbakig. Igen, mindez a folyosó közepén. Ha egy bevásárlóközpont ilyen vállalkozásoknak adja bérbe a közlekedőfolyosóit... ott nem megy úgy a bolt, ahogy kéne.