Az emberek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak a számoknak, még akkor is, ha azoknak ők maguk adtak ekkora szerepet. Amikor ugyanis december 31-éről január 1-re éjfélre vált az óra, az évszám megváltozik. Ettől azonban még ugyanazt az oxigént szívjuk, a Föld ugyanúgy a Nap körül forog, a problémáink ugyanazok maradnak. Csupán egy új (később történelmi) korszakba lépünk. De most hagyjuk a filozofálást, nem is erről akarok írni, hanem magáról a szilveszterről.Kezdjük azzal, hogy nem vagyok nagy rajongója. Jópofa, amit ünnepel, egy új lélektani korszak kezdetét, csak az nem tetszik, ahogy ünnepli. Valamikor régen, (MIB terminológiával élve) amikor még mindenki szentül hitte, hogy a lidérceket el kell űzni, ilyenkor hangoskodni, durrogtatni volt szokás, hogy az újév érkeztekor ezek az ártó szellemek már hetedhét határon túl járjanak. Ez maradt meg az újkorra, kontextusától teljesen megfosztva. Az ok tehát megvan, a létjogosultság elfogadása számomra viszont nehézkes.
Racionális gondolkodó lévén egy bizonyos pont után sokkal előrébb helyezem a biztonsági protokollokat, mint a hejehuját. És az, hogy bármilyen részeg jöttment hülyének kiadnak potenciálisan életveszélyes robbanóanyagokat a leglazább biztonsági előírások mellett, számomra elfogadhatatlan. Persze, mondhatjuk, hogy részegen egy forró vasalóval is lehet gyilkolni, de azért a körülmények nem azonosak. Tudjuk ugyebár, hogy az egység sugarú felhasználónak mindent szájba kell rágni, és még sokszor úgy sem sikerül a termék rendeltetés szerinti használatát szavatolni. És akkor most képzeljük el, hogy ez a termék egy 16 csöves tűzijáték. El sem kezdem sorolni, hány ponton mehet félre a dolog. Szilveszter napján utálok a legjobban az utcán lenni. Akármikor közlekedem 31-én, a tarkómon érzem a szétrobbanó petárdák darabjait, lelki szemeim előtt látom a gellert kapott tűzgolyókat. Háborúban áll ilyenkor a város. A Vörösmarty téren például szabályszerűen életveszélyes lenni, a tér közepéről indítja ugyanis mindenki a ki tudja, hol készült és mennyire legálisan szerzett tűzijátékait. A petárdázókról nem is beszélve. Petárdázik boldog, b
oldogtalan, annak ellenére, hogy 1: olcsó játék tudjuk kiknek, 2: eleve tilos.
Számokban összefoglalva az idei szilveszter: 5 sérülés, 8 lakástűz, 400 köbméter szemét, 550 mentőautó készenlétben és megtelt toxikológia (Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai toxikológia szóvivője idén is poénkodva számolt be éjszakai "pácienseikről", nagy forma az az ember :D). Semmi rendkívüli nincs ebben, mondhatni átlagos. Inkább az a furcsa, hogy nem több a sérülés, hogy a "részegek valahogy mindent megúsznak" elv itt is érvényesül. És mázli ez, nem körültekintés: ismerősöktől is hallottam már majdnem lerobbant kezekről. Mázli azért is, mert amikor a világ süllyedő tendenciájától megcsömörlött nép elveszti gátlásait, és átadja magát a féktelen züllésnek, a Darwin-díj elnyerésére a választék eléggé kiszélesedik.
Lényeg, hogy a szilveszter és a józan ész konfliktusa mindig lenyűgöz, de a többség szereti, szóval maradjak csendben. A 2012-világvége vonalról majd egy másik bejegyzésben ejtünk szót, most, mivel számtalan ismerőstől hallottam, hogy a 2011-es év ritka rossz volt számukra:
Racionális gondolkodó lévén egy bizonyos pont után sokkal előrébb helyezem a biztonsági protokollokat, mint a hejehuját. És az, hogy bármilyen részeg jöttment hülyének kiadnak potenciálisan életveszélyes robbanóanyagokat a leglazább biztonsági előírások mellett, számomra elfogadhatatlan. Persze, mondhatjuk, hogy részegen egy forró vasalóval is lehet gyilkolni, de azért a körülmények nem azonosak. Tudjuk ugyebár, hogy az egység sugarú felhasználónak mindent szájba kell rágni, és még sokszor úgy sem sikerül a termék rendeltetés szerinti használatát szavatolni. És akkor most képzeljük el, hogy ez a termék egy 16 csöves tűzijáték. El sem kezdem sorolni, hány ponton mehet félre a dolog. Szilveszter napján utálok a legjobban az utcán lenni. Akármikor közlekedem 31-én, a tarkómon érzem a szétrobbanó petárdák darabjait, lelki szemeim előtt látom a gellert kapott tűzgolyókat. Háborúban áll ilyenkor a város. A Vörösmarty téren például szabályszerűen életveszélyes lenni, a tér közepéről indítja ugyanis mindenki a ki tudja, hol készült és mennyire legálisan szerzett tűzijátékait. A petárdázókról nem is beszélve. Petárdázik boldog, b
oldogtalan, annak ellenére, hogy 1: olcsó játék tudjuk kiknek, 2: eleve tilos.Számokban összefoglalva az idei szilveszter: 5 sérülés, 8 lakástűz, 400 köbméter szemét, 550 mentőautó készenlétben és megtelt toxikológia (Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai toxikológia szóvivője idén is poénkodva számolt be éjszakai "pácienseikről", nagy forma az az ember :D). Semmi rendkívüli nincs ebben, mondhatni átlagos. Inkább az a furcsa, hogy nem több a sérülés, hogy a "részegek valahogy mindent megúsznak" elv itt is érvényesül. És mázli ez, nem körültekintés: ismerősöktől is hallottam már majdnem lerobbant kezekről. Mázli azért is, mert amikor a világ süllyedő tendenciájától megcsömörlött nép elveszti gátlásait, és átadja magát a féktelen züllésnek, a Darwin-díj elnyerésére a választék eléggé kiszélesedik.
Lényeg, hogy a szilveszter és a józan ész konfliktusa mindig lenyűgöz, de a többség szereti, szóval maradjak csendben. A 2012-világvége vonalról majd egy másik bejegyzésben ejtünk szót, most, mivel számtalan ismerőstől hallottam, hogy a 2011-es év ritka rossz volt számukra:
Sokkal jobb évet kívánok 2012-re, mint az előző volt, a blog teljes szerkesztőségének nevében! (höhö)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése