Beléptem az előtérbe, mint azt korábban már százszor tettem. Megálltam a sarokban, először nem tűnt fel semmi. Aztán, amikor felnéztem, sokkal tágasabbnak éreztem a teret. És rögtön leesett: eltűnt a J épület talán legnagyobb büszkesége, a több mint száz éves Csonka-féle postakocsi. Azelőtt belépéskor az ember átesett a hatalmas üvegvitrinben álldogáló muzeális járművön, most már csak az álmennyezet hiányossága emlékeztet rá, hogy valaha is volt itt bármi kiállítva.A felismerés után persze csapkodtam a homlokom, hisz tudtam a kocsi elszállításáról: olvasónk, Bálint lencsevégre is kapta a gaztettet, amint épp trélerre emelik a régi járművet (második kép). Sajtóértesüléseink szerint a Csonka Múzeumban kapott helyet, mert hogy eleve nem a BME-é volt, hanem a Közlekedési Múzeumé (mondta az egyik ottani főmuzeológus, akit közelebbről ismerek). Eleve érdekes volt ez a
roppant értékes történelmi relikvia egy ilyen lepusztulóban lévő épületben. Ez is csak egy elem volt azon a hosszú listán, amely miatt a J az egyik legkettősebb épület az egyetemen. Emiatt sem tudom eldönteni, hogy szeretem-e, vagy sem (ezzel bővebben a következő bejegyzésben foglalkozom majd).2. kép: Vinnai Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése