Meggyligeti kutyakör

Amióta kutyánk van, tényleg megváltozott az élet itt, Meggyligeten. Zira első igazi (és azóta is legkedvesebb) játszótársával, Prézlivel (a képen Zira alatt) kezdtünk kijárni a közeli játszóteres parkba, a Barcika térre. Sokáig csak ketten voltak kutyák, aztán megismerkedtünk Vilivel, a rotveiler-farkaskutya keverékkel. Aztán amikor a kutyások épp a tér felé sétáltak, és látták, hogy pár eb játszadozik ott, volt, aki odajött kíváncsiskodni. Mára kialakult "a banda", akik fél hétkor nem híradót néznek, hanem kijönnek a Barcikára kutyázni. A csapat tagjai: tőlünk Zira, Prézli Kláriéktól, Vili, akit a menhelyről Tündiék mentettek meg, Dóri hűséges szárnysegédje, Zsömi, és a mamapicikedvence, a selyemfiú Bogyó. Gyakoriak még a vendégszereplők, akik vagy csak egyszer tévednek oda, vagy időről időre, mint például Szuzi, a félős kutya.
Eleve imádom a tavaszt, a természet reneszánsza mindig lenyűgöz, de az is csodálatos, ahogy az utcák, a terek, a parkok újra megtelnek élettel itt, Meggyligeten. Görkorizó lányok, amerikaifocizó fiúk, motoron guruló picik. Mindenki csak a rosszra koncentrál, olyan is biztos van, aki csak aludni jár haza a Parkvárosba, de ha felemelnék a fejüket, és körülnéznének, látnák, milyen szép helyen laknak. Ahol az emberi értékek még érnek valamit, ahol zöldell a környezet, biztonságos, családias a hangulat. Én itt vagyok otthon, és nem csak azért, mert papucsban is kislattyoghatok a Barcikára, köszönök a szőlőt gondozó Józsibának, ismerem a boltosokat, hanem mert 13 év emlékei kötnek ide.

Élet Parkvárosban

Amióta kiskutyánk van, nagyon sok minden megváltozott. Előtte főleg egy pár kerékkel alattam fedeztem fel a kerületet, ha éppen úgy tartotta kedvem, vagy, ha éppen fagyiskocsit vadásztam (ami, meg kell jegyezni, elég élvezetes extrémsport :D). Viszont miután családunk része lett a Zira hívókóddal rendelkező állat, minden hétvégén reggel anyuval együtt visszük el sétálni. Az ilyen séták közben fedeztünk fel rengeteg dolgot: azt, hogy a nyugdíjasotthon építése a logisztikai park mögött régesrég félbemaradt, és ott áll elhagyatva az egész komplexum, azt is, hogy az otthon mellett van egy sekély bányató, azt, hogy a volt laktanya mögött két jó nagy mező is van, és még sok érdekes dolgot. De talán a legáltalánosabb tapasztalat, amelyet levontam ezekből, hogy az ember sosem hiheti azt, hogy eléggé ismeri a környezetét. 12 éve élek a Ganztelepen (amelyet egyszer át fogok neveztetni Meggyligetté, ha addig élek is), de az utóbbi egy évben jobban kinyílt előttem, mint valaha. Most már tudom, hová kell kitekernem, ha egyedül akarok lenni. :) Most legutóbb szombaton a Ganzkertvárosba vittük át a kutyát, ahol meglátogattuk a Kandó suli előtti szánkódombot is. Az a környék is újdonság volt számomra, legutoljára kb 13 évesen járhattam arra. A játszótér, és a park eszközeit szép újakra cserélték, és még olyasmit is installáltak, amire példát még külföldön sem láttam (ettől persze biztos vagyok benne, hogy van): szabadtéri konditerem. Aztán a napi extrém sem maradhatott el: az egyik kertbe bepillantva egy óriás monster truck-ot láttunk a ház mellé állítva, kb teljes magasságban. :D Meg egy falból kiálló Mercedes kisbusz-orr is volt a szomszéd ház falán, úgy látszik, ez egy ilyen környék. Ami érdekes még, az a közkutak kérdése. Az egész rendszer (szerintem) a régi jóléti rendszer csökevénye. Amikor Lőrincre költöztünk, a Semmelweis utcában két közkút is volt, mára mindkettőt eltűntették. A jeges utcában is volt egy, ha jól emlékszem, már az sincs ott. Viszont a Duna utca felé kóborolva van utca, amelyiknek majd' minden második sarkán van. Az üllői mentén van a kedvencem, amelyik félig el van temetve, és kb. csak a feje látszik ki szegénynek. Az a csodálatos még ezekben a kutakban, hogy télen is üzemelnek. Egyik téli sétánk almalmával mindegyiket végigpróbáltam, és mindegyik hörgött. A vizet már nem engedtem ki belőlük, nehogy ezért menjenek tönkre. Most szombaton mindenesetre jól jött a kutya lehűtésénél.

Letört a tükör

Aljas rágalom! Igenis rágalom az, hogy csak azóta történnek velem érdekes dolgok, hogy elindult a blog! Én minden nap látok felborult autókat az egyetemi villamosmegállónál. Nem, ez nem áprilisi tréfa... Tulajdonképpen a mai napom talán mégis rendkívüli volt, de csak azért, mert reggel a Kökin nem jött szembe az a lángokban álló lila láma, akin pöttyös nyakkendő szokott lenni, és tangólépésben közlekedik oldalra. Viszont láttam egy érdekes kijelzőhibát: *bus-nerd section* Egy VanHool (első) Vultron kijelzőjére volt kiírva, hogy Kőbánya Kispest, de függőlegesen kb ötszörösére nyújtva, tehát csak a betűk teteje látszott, és kb addig, hogy Kőbánya :D Itthon pedig a kerítésen átvéve kicsit kölcsönkaptuk (nagyon mennek az alliterációk ma) a legújabb szerzeményt, a kölyökpulit, és Zirával nagyon aranyosan elbunyózgattak... Jó minőségű kép limitált minőségben áll csak rendelkezésre, aki próbált már fényképezni hiperaktív kutyát, az átérzi.