Dániában - de legalább is a DTU-n (az eddigi tapasztalatok szerint) nagyon máshogy állnak hozzá a vizsgákhoz, mint otthon. Kemény, harcedzett veteránnak érzem magam, amikor a BME-s vizsgákról mesélek. Már eleve akkor kiveri őket a víz, amikor azt hallják, hogy nálunk nem lehet semmi segítséget használni (legalásan, azaz). Na, de menjünk az elejéről!
Akik nem olvasták a nagy, közhíres cikkeket, azoknak egy kis ismétlés: itt a szorgalmi időszak 13 hétből áll (ebből egy hét őszi szünet), mely után 2 hét vizsgaidőszak következik. Egy félévben 2-3 vizsgának szokás áldozatul esni. Ki is kerekedik a szmeük, amikor mondom, hogy nekem idén 5 van (minden tárgyam vizsgás tárgy).
A vizsgáknál úgy tűnik, alapszabály, hogy segítség használható. Ez szigorú esetben (írásos vizsgánál) a tankönyvet jelenti, szóbelinél pedig, hogy a kérdés kihúzása után át lehet futni a jegyzetet. Vagy alternatívan minden kérdésre lehet készíteni egy rövid (PPT) prezentácót, amelyet a vizsgán csak elő kell adni.
Eddig két vizsgám volt meg: kedden egy szóbeli, ahol a kérdés kihúzása után átfutottam a jegyzetem. Nem is töltöttem ki az egy percet, annyira idegen volt az élmény, hogy legálisan, a tanárok áldásával nézegetem az otthon, előre megírt anyagot. Viszont a mai vizsga egészen elképesztő volt. Igaz, nem lehet azt mondani, hogy ez reprezentatívan leírja az írásbeli vizsgákat, de na.
A következőképp zajlott: az egyetem fedett sportcsarnokát mobil fallal kettéosztották, és a két termet telerakták egyszemélyes asztalokkal. Mindegyik asztal lábára rágyorsszorítóztak egy két konnektoros elosztódobozt. hogy legyen hová dugni a laptopot. A vizsga ugyanis digitális írásbeli volt: a teremben lekapcsolták a központi wifihálózatot, és aktiválták az "eksamen" nevű vezetéknélküli intranetet, amelyen keresztül csak az onlineeksamen.dtu.dk honlapra lehet fellépni, ahol az aznap tartandó vizsgák adatlapjai érhetők el. Diákkód és jelszó megadása után lehet belépni arra az űrlapra, amelyre a diák jogosult.
A vizsga elkezdése előtt mindenki elvett egy zöld borítékot, amelynek az elejére minden adatát felírta, a beadási kód kivételével, amelyet csak a vizsga befejeztével ad ki a gép. Normál esetben a borítékot egymagában kell leadni (hiszen a vizsga digitális), de a laptop meghibásodása esetén az papíron is leadható - ehhez álltak rendelkezésre mázsaszám a DTU fejléces négyzetrácsos lapok, és a vizsga elején kiosztott nyomtatott feladatsor.
Nade miért is volt könnyű a vizsga? Például, mert minden használható volt, amit az ember a laptopjára feltöltött előtte. Előadásdiák, 700 oldalas tankönyv PDF-ben, XLS kalkulátorok, stb. Aztán azért, mert feleletválasztós volt, ráadásul több választ is meg lehetett jelölni, és ha közte volt a jó, a megjelölt válaszok számának függvényében tört pontszámot lehet szerezni. Igen, ez mind a négy válasz megjelölésére is vonatkozik. Ja, aztán ott van az is, hogy a rossz válaszért nem jár mínusz pont. A végén a habra a cseresznye pedig, hogy a vizsgaszázalék csak 1/3-ban számít bele a tárgyjegybe, a többi részét a két évközi beadandó adja. Tehát eleve úgy mentem be a vizsgára, hogy a tárgy már megvan. Nevetséges, ugye? Mondjuk nem panaszkodom, mert igazán szívás lett volna mindez, ha tétje van, mert a tárgy nagyjából a matematikai programozás és az üzemszervezéstan szerelemgyereke. De akkor is szürreális élmény volt ilyen vizsgát írni.
Már csak azért is, mert úgy számoltam képletekkel, hogy a képletet akkor láttam életemben először (miután CTRL+F-fel kikerestem az előadásdiákról), ráadásul olyan feladatban, amellyel szintén soha nem találkoztam. És azt kell mondjam, szerintem a válaszok túlnyomó többségét helyesen jelöltem meg.
Végezetül az infrastruktúráról: az olyan dolgoktól kezdve, hogy ilyen flottul és high-tech környezetben megy minden, az olyan apróságokig, hogy az asztalok pozíciója a teremben szinte miliméterre stimmelt, nagyon frissítő érzés egy olyan intézményben tanulni, ahol ennyire tisztelik a diákok munkáját, hogy a lehető legjobban igyekeznek megkönnyíteni azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése