Van pár dolog, amire a dánok igen büszkék. Az egyik ilyen a "Danish design", amely kapcsán főleg székek jönnek elő, de ott van az a diffúz fényt kelző csillár is (most nézem, hogy "articsókalámpa" a neve), amely elég érdekesen néz ki. Engem ezek egyike sem vág hanyatt, viszont ahol szinte kivétel nélkül elismerően bólintok, azok a könyvtárak. Eddig csak egy párban fordultam meg, de minden elismerésem a dán könyvtárrendszeré.
Akik a Facebook-on is követik a blogot, azok már két képet is láthattak a témában: egyet a Lyngby könyvtár könyvvisszavevő automatájáról, egyet pedig a koppenhágai főkönyvtár aulájáról. És valóban mindkét tekintetben le vagyok nyűgözve. Egyrészt csodálatos, hogy ingyenes könyvtári tagsággal és országosan kereshető online adatbázissal szinte bármely könyvet "megrendelhetem", amelyhez kedvem támad. Az persze limitálja az embert, ha nem tud dánul, természetesen én is csak angol könyveket kölcsönzök. Megkeresik és átszállítják a tagkönyvtáramba, ahonnan ugyanúgy kikölcsönözhetem, mint bármelyik másik könyvet.
De most beszéljünk az építészetről! Akkor döntöttem el, hogy írnom kell a témáról, amikor múlt péntek reggel egy órával korábban jelentem meg az okmányirodában, mint hogy az kinyitott volna. Jobb ötletem nem lévén felcsaptam a google térképet, és megkerestem a legközelebbi könyvtárat. Amikor odaértem, már kívülről is látszott az épületen, hogy kitűnik a tömegből. Kicsit emlékeztetett a seattle-i központi könyvtárra. Belépve viszont az fogott meg, hogy nem egy olyan unalmas, poros és szocreál interiőr fogadott, mint az otthon szokás, hanem egy élő, modern épület, amely mer elrugaszkodni a megszokottól. Ott volt például az ifjúsági részleg, ahol a csillárok egy gyűrűre körben felszerelt asztali lámpák voltak, hogy mindenki odahúzhassa a könyv fölé, amit olvas. Vagy az, hogy a számítógépterem a legfelső szint panoráma részlegén kapott helyet, hogy a gépezők ha elnéznek a monitorról, az alant elterülő utca forgatagát lássák.
Naná, hogy itt élő, menő dolog könyvtárba járni. Akárhányszor voltam eddig könyvtárban, mindig nyüzsögtek az emberek. Időstől a fiatalig mindenki szereti. És nagyon könnyű is beleszeretni a könyvtárrendszerbe egy olyan országban, ahol van rá pénz és kereslet. Tényleg kíváncsi vagyok, el tudná-e érni a Szabó Ervin könyvtárhálózat ugyanezt a társadalmi pozíciót, ha azonos anyagi háttere volna. Vajon túlságosan veszett ügy a magyar olvasóközönség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése