Mostanában egyre többet gondolkodom a témán. Két okból is: egyrészt amikor az ember egyetemre kerül, egy dolgot biztosan megtanul: MINDENBE bele lehet menni sokkal mélyebben, mint azt valaha gondolta volna. Ha ez az egyetem történetesen a Műszaki, ez a "minden" úgy nagyjából a világ, annak működése. A második ok pedig a gombamód szaporodó apokalipszis szenáriókra épülő filmek. Elég sok szól arról (pl a legaktuálisabb ilyen témájú sorozat a Revolution), hogy a technika, melyre már az életünket is nap mint nap bízzuk, egyszer csak cserben hagy minket. A Revolution-ban például egyik pillanatról a másikra az elektromosság megszűnik működni. Ugye nem túl jó belegondolni, mi lenne akkor? (Nem lehetne például Végzet Mérnökeit olvasni... brr...)
És e két dolog miatt kezdtem azon gondolkodni, hogy ha nulláról kéne kezdeni, a társadalomnak csak egy nagyon kis százaléka tudná megtenni. Mert egyre kevesebb ember a birtokosa egyre nagyobb tudásnak. És most nem szatelitek fellövéséről, meg nanotechnológiáról beszélek... Mindenki nézzen mélyen magába, és gondolja el, tudja-e, hogy működik az autó! Most nem arra gondolok, hogy van benne motor, az hajtja a kereket, a kormány fordítja, stb... Nem! Például mit csinál PONTOSAN a gázpedál, mivel van összekötve a motorban, és az mit változtat. Vagy például a kérdés, melyen csak tavaly gondolkodtam el (igen, kölekes létemre): az elsőkerék-meghajtású kocsiknál hogy van átvive a nyomaték a kormányzott kerékre... Vagy például hogy működik a váltó.
És abból látszik, hogy technológiai jólétben élünk, hogy egy autóra, egy műszakilag ilyen komplex és csodálatos szerkezetre játszi könnyedséggel mondjuk, hogy ócskavas. Aztán a másik dolog, amely mostanában elfújja az agyam, pedig már évtizedek óta (na jó, kb csak két évtizede) tudjuk, hogy működik, és tényleg napi szinten használjuk: az internet. Az, hogy én begépelem a kis mondandóm a Facebook-ba, leütöm az entert, és pár másodperc kell csak neki ahhoz, hogy a gépem adatcsomagokra bontsa, kiküldje a hálózatra, és az adatcsomag(ok) FIZIKAILAG végigfussanak kábelen a telefonpóznákon, a tengerfenéken, stb, és megjelenjenek Ghánában az unokatesómnál.... az egyszerűen hihetetlen. Ha az ember belegondol, persze. De engem még az is lenyűgöz, hogy a fekete-fehér TV feltalálója hogy lehetett annyira biztos a dolgában, hogy véghez is vitte a gondolatát. Hiszen elég őrült elképzelés: van egy elektronágyú a katódcső végében, amely kis nyalábokkal festi meg a képernyő "pixeleit", a nyalábot magát pedig lemezpárok térítik a megfelelő irányba, és mindez olyan frekvenciával, hogy élvezhető képet ad a készülék. És ilyen csodás szerkezetek hevernek az erdőben a patakba dobva, a szeméttelepen, lomtalanításkor a házak előtt. Jólét!
Na, de nem is erről akarok beszélni... írni. Hanem arról, ugyebár, hogy az embereknek mennyire nincs fogalma erről. Amikor a plázamacsek bejelentkezik a Westendből Facebook-on, kétlem, hogy bármi fogalma lenne róla, hogy technológiailag milyen komplex rendszer szükséges ahhoz, hogy ezt megtehesse. Ugyebár a mobilok cellahálózatából az emberek általában annyit fognak fel, hogy vannak átjátszótornyok a városban itt-ott. Abba vajon belegondolnak, hogy a metróban mitől lehet telefonálni? Vagy például amin mindig mosolygok, a budapestiek még mindig nem tanulták meg (így kb 40 év után), hogy a budapesti buszok automataváltósak. Több sztorim is van, mindegyik erre visszavezethető, nem is igazán lényegesek.
Deeee az emberek (szerintem) ijesztően nagy százaléka egy egyszerű wc tartályt sem tudna megalkotni. Tegyük fel, hogy egyedül maradnék a Földön. (Bogáti Péter már írt egy ilyen szenárióról, nagyon érdekes könyv, a kedvencem, actually...) Mihez tudnék én kezdeni (és akkor képzeljétek a szerepbe magatokat ti is). Éhen nem halnék, meg nem fagynék. Az erőművek hamar leállnának, tehát az elektromosságra nem igen számíthatnék, bár aggregátorok, akkumulátorok pár évig még lennének. Autókkal tudnék rodeózni, amíg ki nem fogyasztanám minden épségben maradt járgányból a benzint, hogy az offroad-dá alakított 260-asamba töltsem :D (na jó, csak diesel jó bele, tessék, máris egy nehezítés). Tüzet tudnék gyújtani, hajlékom lenne, stb, stb, szóval a városban túl lehetne élni. De ez az! Csak túlélni. Fejlődni már nem igazán. Ott lennének a gyárak, de senki nem mondaná el, hogy kell a gépeket használni. Ott lennének az erőművek, de nem tudnám egyedül felügyelni. És ez remekül megmutatja, hogy már az egész világunk olyan tényezőkön alapszik, melyeknek nem hogy nem vagyunk ura, hanem fogalmunk sincs róluk. Modern orvoslás, elektromos technika, telekommunikáció... Nem csoda, hogy ha egy társadalom ennyire elszigetelődik az azt életben tartó technológiától, lehet jönni a technológiai apokalipszissel ijesztegetni. Mert valóban bazi félelmetes ilyenekre gondolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése