Amerikából visszatérve stílszerű, hogy erről írok, hiszen annál bolondbiztosabb kultúra talán nem is létezik e kis, kék, kerek bolygón. De ottlétem alatt továbbgondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ez egy elég fura ördögi kör. De vesézzük akkor ki!
Amerikában ez a "biztos, ami biztos" elv, amely a már oly sokszor emlegetett "olyan nincs, hogy nincs" elv mellé társulva talán a két legjobb szlogen az országra... nos, ez a legjobban a közlekedésben kristályosodik ki. Nem véletlen: egy ilyen veszélyes üzemet olyan hanyagul kezelve, mint a legtöbb amerikai, elég nagy a baleseti kockázat. A közlekedési táblák kihelyezése és szövegezése turistáknak gyakran mosolyra ad okot, tipikusan ilyen a kedvencem is (1. kép), a PREPARE TO STOP - készülj fel a megállásra. De a csomópontokban a sávok iránya is szinte már röhögségesen szájbarágós: a jelzőlámpa mellett, a burkolatok, és a csomópont előtt is tábla/felfestés hirdeti, hogy az adott sávból merre lehet tovább menni. Nem ritkán pl. a "Right lane MUST turn right" megfogalmazásban, amely láttán szintén nehéz komoly arcot vágni. De ezek mind preventív védelmi eszközök, passzívakból is bőven van (passzív: amikor már baj van, azt igyekszik mérsékelni). Például az autópályakijáratoknál a filmekből ismert, piramis alakban elrendezett vizeshordók nyelik az elszabadult autók impulzusát (míg nálunk csak egy kis zöld püspöksüveg törik szilánkosra, ha valaki nekimegy). Aztán ott van az útpályát a felezőkordontól és a leállósávtól elválasztó recézés, amely megrázza az autót, ha a sofőrje elaludt, és rá talált hajtani. Meg a sávelválasztó vonalakon a bütykök is ugyanezt a célt szolgálják. De például az útimunkát végző brigádokat is hatalmas, shock-absorberes lökhárítós teherautók védik (teljesen jogosan, nálunk is kezdik már ezt csinálni). Viszont ennek kapcsán meg kell jegyezni azt is, hogy ezt a rengeteg ideiglenes (rikító narancs) figyelmeztető táblát mindig jóval a munkálatok megkezdése előtt kihelyezik, és gyakran azok befejezése után is kinn hagyják, így az autósok hozzászoknak, és már oda sem figyelnek rájuk. Ekkor jönnek a stroboszkópos kivilágítású "utility truck"-ok, amelyet egyébként piszok nehéz lefordítani, de nagyjából a "mindenes teherautó" húzható rá: van rajta bója, lapát, seprű, meg minden egyéb, ami jó.
Aztán, ha nem az infrastruktúrát nézzük, hanem az azon közlekedőket, az amerikai biztofília legjobb jelképe az iskolabusz. Brutálisan szigorú szövetségi szabvályozás vonatkozik rájuk, egészen a színükög, a national glossy school bus yellow-ig. Vázuk megerősített, kihajtható védőkordonjaik és STOP tábláik vannak, ha a figyelmeztető fényeik villognak, tilos megelőzni őket, és még biztos egy csomó mindent megfigyeltetek velük kapcsolatban a filmekből. Némelyik államokban tolórudak vannak a hátsó kerekek előtt, hogy ha a gyerek beesik, ne menjen át rajta a kerék, továbbá mindegyikben van egy ún. "noise kill switch" (zajölő gomb), amelyet vasúti átjáró felé közeledve ha a sofőr megnyom (márpedig meg kell neki), kikapcsolja a ventillátort, a rádiót, és minden egyebet, ami zajt csap - kivéve a gyerekeket.
De nem csak a közlekedésben van jelen a biztonságmánia, hanem mindenhol, de MINDENHOL! Például a pékség oldalán a riasztó alatt nagy tábla hirdeti, hogy "A RIASZTÓ MEGSZÓLALÁSA ESETÉN ÉRTESÍTSE A 911-ET!", a kertihulladékos konténer fedelén pedig két nyelven szerepel, hogy ne húzzuk nyitott fedéllel, mert eleshetünk. Magyar embernek felmerül a kérdés, hogy muszáj ezt? Muszáj mindenkit életképtelennek feltételezni? Mert ez egy ördögi kör ám! Az emberek megszokják, hogy a feliratok gondolkodnak helyettük, és lassan már bekötött szemmel is elindulnak otthonról, mert úgyis vigyáz rájuk a világ. Ez egy öntápláló folyamat, minél többet gondolkodnak az emberek helyett, annál kevesebbet gondolkodnak maguktól.
Viszont ki dönti el, hogy mi az egészséges szint? Míg az USÁban, ha lezárnak egy járdát, a 2. képen látható csinnadrattával tudatják ezt, nehogy véletlen a munkagödörbe ess (amit egyébként acéllappal takartak le). Nálunk ez 2-3 gumitalpas műanyagoszlopból állna, azokba 45 fokban betűzött festett falécből, és esetleg a FCSM logójával ellátott táblából. Szomáliában pedig csak ott lenne a kráter, és kész. Szomáliai szemmel a mi megoldásunk túlzás, az amerikaiak pedig elszörnyednek a hanyagságunkon. Valószínűleg ezt egy nemzet vérmérséklete dönti el. Indiában sok helyen utaznak a vonat tetején, mert szerintük biztonságos. "Majd kapaszkodom, ha gyorsan megy". Nálunk ez egyszerűen elképzelhetetlen, mi viszont hónapokig hagyjuk kitörve a buszmegálló üvegét. Amerikában ez elképzelhetetlen.
De pár bekezdéssel ezelőtt feltettem a kérdést, hogy muszáj-e ezt. És igen, Amerikában muszáj. Mert amint valaki nyitott fedéllel húzza a kukát (mert nincs tisztában a fizika és az anatómia alapjaival), és elesik, már estében hívja az ügyvédjét, hogy perbe fogja a Waste Management társaságot. De senkinek nem kell bemutatnom a megmikrózott macska esetét sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése