QR: a világ végéről is leolvashatod.

Nagyjából ennyiben lehetne összefoglalni ennek a futótűz szerűen terjedő újdonságnak a lényegét. QR kód alatt természetesen a mátrix kódként is emlegetett fekete-fehér, zilált sakktábla kinézetű kód értendő (a Végzet Mérnökei QR-kódját például megtaláljátok jobboldalt, legörgetve). Tényleg piszok gyorsan terjedt el: 2009-ben még logisztikából tanultam róla, akkor még sehol nem lehetett találkozni vele a termékeken, hirdetéseken, ma pedig az ásványzizen, a villamos oldalán, és a Vízművek épületén is ott van. Hogy mire jó? Megkíméli az okostelefonosokat a gépeléstől. Tényleg csak ennyire... Viszont a koncepció zseniális. Vegyük például az első képen látható citylight-ot. A Moszkv Széll Kálmán téren fényképeztem fél éve, és mint látható, a hirdetés teljes egésze a QR-kód. Hogy mire jó ez? Csak felé tartom a telefonom akár a tér sarkából, és már be is olvasta. Ugyanez volt az elgondolása a Vízműveknek is a korábban említett megoldással. Mondjuk van, amikor elszúrják: például a villamos oldalára pont úgy sikerült felragasztani a hirdetést, hogy a QR-kódba belevágott az indexlámpa. Az onnantól ugyebár használhatatlan.

Na, de nézzük kicsit tudományosabban, mi is ez, és mire jó! Ezt a kétdimenziós vonalkódot (pontkódot) a japán Denso-Wave cég fejlesztette ki 1994-ben, de egészen 2010 környékéig szinte kizárólag a logisztikában lehetett csak találkozni vele (küldemények könnyebb azonosítása, stb). Nevét a Quick Response (gyors válaszidő) rövidítéséből kapta, és remek tulajdonsága, hogy nagyon kevéssé érzékeny arra, milyen szögben olvassák le. Forgatásra pedig teljesen immunis: a három sarkában lévő négyzetek alapján megállapítja az olvasó, hogy melyik a helyes olvasási irány. Az is jól mutatja a könnyen olvashatóságot, hogy amikor olvasónknak, Eszternek magyaráztam, hogy mi ez, és hogy működik, mondtam, hogy próbálja ki a telefonjával, és éppen csak közelíteni kezdett a kamerával a kód felé, az már be is olvasta. És, hogy milyen adatot tárolnak ezek a kódok? Általában az adott termék/cég honlapjának a címét (szövegként), ahol többet lehet megtudni a hirdetés tárgyáról, vagy a termékről.

Szóval elképesztő, hogy két év leforgása alatt nemlétezőből természetessé válik egy ilyen dolog, ez is mutatja a technológia exponenciális fejlődését, amelynek egyre inkább közelítünk a határértékéhez (?).

(A villamosos képet Tinn József töltötte fel a BKV-figyelő Facebook oldalára.)