Metró polish: csillogás a föld alatt

(Ez a cikk a Közhír blogon is megjelent, képgaléria itt érhető el)

Kicsivel délután öt előtt értem oda, akkorra a kezdeti szemcsillogás és tolongás már érezhetően alábbhagyott. Ahol délben még az Alstom képviselője és Tarlós István úgy álltak egymás mellett a mikrofonnál, mintha nem mérgesedett volna pedig a főváros és a cég kapcsolata az elmúlt időben, ott most kíváncsiskodók lézengtek, és BKV-s BKK-s biztonságiak strázsáltak. A tömeg érdekes elegye volt a céltudatos vasútfanoknak és a meghökkenten lébecoló városiaknak. A 100 méter hosszú szerelvény a középső tárolóvágányon állt, ott fogadta a látogatókat déltől egészen este nyolcig, nyitott ajtókkal, járó klímával. Látszott is rajta, hogy erőlködik: a kondenzvíz-kivezetések alatt már egész tócsák volt a sín mellett.

És akkor térjünk rá arra, ami mindenkit érdekel: a vonatra magára. A szerelvényt már mindannyian láttuk, ha élőben nem is, látványterveken, vagy a híradóban biztosan. A piros vonalon öt kocsis szerelvények fognak közlekedni, ezek belül átjárhatóak egyik vezetőállástól a másikig. A vonat teste fehér, az ablakok környezete fekete. A homlokfal elvileg a kisföldalattira hajaz a közel ülő szemekkel, bár én kevés szándékosságot vélek felfedezni ebben. A metró eleje a csatlakozótól ferdén dől hátra, a kevéssé formatervezett ütközők pedig a test ívét durván megsértve, szerencsétlenül állnak ki az orr két szélén. A szélvédő kettős tagolású, és érdekesség, hogy az ablaktörlők nyugalmi állapotukban a szélvédőüvegek szélén pihennek, a megszokott középső elhelyezéssel szemben. A digitális viszonylatjelző talán lehetne nagyobb is.

A metró ajtajai gombra nyílósak, vicces lesz nézni, hogyan reagál az utazóközönség 40 évnyi beidegződés után. Az utastérbe belépve rögtön belefutunk a háromágú központi kapaszkodóba, amely szintén nagyon érdekes szociológiai tanulmány lesz. Két forgatókönyvet tudok elképzelni: vagy alkalmi chat-szobákká alakulnak ezek a körbeállós fémrudak, vagy, ami sokkal valószínűbb: minden nap átélhetjük a lift-effektust: mindenki néz mindenfele, csak a másikra nem. Az üléssorok az oldalfallal párhuzamosak, ahogy az minden nagy utasforgalmú járművön elvárható (*khm* Combino *khm*), egy sorra négy ember fér, és itt már szembetűnőbb lesz, ha hárman foglalják el: az ülések párnázata tagolt. Ami a kárpitot illeti: a kordbársonyról nagyon nem akarnak lemondani a gyártók, annak ellenére, hogy por- (és ne adj' Isten nedv-) tartó, kínkeservesen tisztítható, és semmivel nem nehezebb felhasítani, mint a bőrt. A piros-szürke sakktábla minta pedig eléggé kilóg az utastér színvilágából. Az ülő utasok lába egyébként szerintem elég gyakran le lesz taposva: az üléssor és a fölötte lévő kapaszkodó kialakításából adódóan az álló utasok sokkal jobban rá tudnak majd állni az ülőkre.

A csuklóátjárók magassága korábban 180 centiméternek volt beharangozva, ami valóban pár embert fejlehajtásra kénszerített volna, ma én gond nélkül beálltam a csukló közepére a 185 centimmel. Igaz, a hajam már a tetőt súrolta. Mindenesetre a csuklók fölötti falra ronda, fekete-sárga sávos szalagokat ragasztottak, amelyektől az utastér kissé puritánan futurisztikus mivoltával kiegészülve valóban űrhajós érzése támad az embernek. Az utastájékoztatás (digitális kijelzők a mennyezeten jó sűrűn) a Combinora hajaz, a vészjelzőkonzol is, a reklámfelületek pedig az orosz metrószerelvényekre. Abban viszont egyik korábbi vonatra sem hasonlít, hogy rengeteg kulcsos kis ajtó van az utastérben: különböző szervizelési, hozzáférési helyek. Ezek rendes, tollas kulccsal nyithatóak, de vannak négyszögletes mesterkulcsos zárak is.

A világítás megfelelő (szolíd síküveglap mögé rejtőznek a kétoldalt sűrűn a mennyezetbe épített lámpatestek), végre lehet majd rendesen olvasni az alagútban is, viszont az indításjelzővel kapcsolatban kételyeim támadtak. Amikor két kíváncsi fotós meglökte oldalról az egyik ajtót, annak indításjelző fénye pár centi megmozdulás után bekapcsolt (ez önmagában is felveti a kérdést, hogy hogyan működik ez a rendszer). A majdnem szó szerint csöppnyi lámpatest pirosan világít bár, de szerintem mérete miatt nem elég figyelemfelkeltő.

A vonatból kilépve még két kritikát fogalmaztam meg: a csukló külső borítottságán némiképp javítottak két vaslemez odaillesztésével, azonban a csukló fölötti részek így is rondák, a szerkezeti elemek eltakarására semmiféle igyekezet nem mutatkozik. A másik dolog, ami nem tetszett, az pedig a visszapillantó tükör hiánya volt: helyette kamera pásztázza az utasforgalmat. Ez persze több lehetőséget hordoz, de csak egyszer romoljon el.

Szóval mindent összevetve: az utastér visszafogott, ízléses, a formaterv jellegtelen, a színválasztás puritán. De ennyi komplikáció és huzavona után ez a városiak legkisebb gondja. Örülnek, ha birtokba vehetik végre azt, amivel elvileg már évek óta járniuk kéne.