Igen, mostantól minden bejegyzés címe szóvicc lesz. Na jó, nem. Szóval voltam a napokban a Morissonsban. Aki ismer, az most nagy szemeket mereszt: nyugi, pont olyan volt, mint amilyennek gondoltam. Viszont utána sétálgattam vendéglátómmal az éjszakai városban, és bizony meg kellett állapítsam: akármekkora közhely is, a város éjszaka tényleg teljesen más arcá mutatja. A nappal forgalmas terek éjszaka a közeli klubok előterévé válnak, az ember a sötét leple alatt sokkal inkább magáénak érzi az olyan helyeket, ahol nappal csak átsuhan. A Váci utcában például a borbár majd' teljes közönsége az utcán álldogállt és borozgatott, a téren a szökőkút pereme már alkalmi pulttá vált.
Egy ponton a Deák téren kötöttünk ki a Gödörnél, és hirtelen ötlettől vezérelve be is néztünk a térre. Az Akvárium tavával szemben kis büfékocsit vettünk észre, rajta a felirat hirdette: friss chips. Nagyon meglepett, mert bár már magam is próbálkoztam házi chips-szel, sosem jutott volna eszembe chips sütödét nyitni. Vettünk is egy adag sima sósat: kb. 250 g-ot kaptunk 700 forintért: nem a legolcsóbb mulatság, de ez sokkal ízletesebb volt, mint - ahogy azt mostanság divat emlegetni - venni egy zacskó levegőt, és kapni mellé ajándék chipset. Olyan papírtölcsében adták, mint amiben régen a gesztenyét volt szokás, de előttünk volt olyan is, aki zacskóban vitte. Jólesett, a bennünk lévő szerény mennyiségű alkoholt valamivel fel kellett itatni, meg ilyenkor az ember kívánja a fűszereset. Apropó fűszer: az ízesítése nem csak sós volt, véltem felfedezni némi fűszersót is, talán csirkefűszert (?). A szirmok egész vékonyra voltak szelve, csak néhány maradt puha, de még az is finom volt.
Hazérve természetesen jól utánanéztem a cégnek, hisz nem tudom, miért, de imádom kikutatni különböző cégek struktúráját. Mint az kiderül honlapjukról, még csak most bontogatják szárnyaikat, de már teljesen úgy festenek, mint egy régi, nagy hírnevű cég. Nagyon szeretem az arculattervezést, így mindig kritikusan szemlélem a témát, de előttük megemelem a kalapom: a végsőkig egységes a megjelenésük, a büfékocsitól kezdve a papírtölcséren keresztül egészen a honlapig: egységes színvilág, és mindenhol ott virít a logó, amely szintén külön szót érdemel. A színhasználat, a betűtípus, az idős farmer, kezében a kosár krumplival, mind tankönyvi példája egy hagyományos chipsgyártó imidzsének. De a honlap mással is meglepett: van például szekciójuk külön arra, hogy a büfékocsijuk mekkora helyet foglal (ha valaki a rendezvényére akarná szerződtetni őket), de még franchise szerződést is ajánlanak! Hogy ettől függetlenül miért nem hallott róluk nagyjából senki, azt nem tudom, tévé- és rádióreklámra gondolom, még nincs módjuk.
A Franchise portál cikkéből megtudhatjuk, hogy három éve indult a vállalkozás, és azóta már két tag is ráharapott a csalira, így (ha matematikám nem téved) szombat hajnalban az ország három büfékocsija közül sikerült az egyikbe belebotlanunk. Nevüket egyébként a csavaros burgonyaszeletelés módja ihlette, ha valaki ezen gondolkodna. És külön tetszik, hogy mindent beszereztek, mielőtt belevágtak volna: minőségirányítási rendszer, higiéniai védjegy, estébé. Mindig elszomorít, amikor egy vállalkozó úgy vág bele az üzletbe, hogy a dolgok feléről azt sem tudja, hogyan mennek, vagy forgalmatlan helyen lévő üzlethelyiséget vesz ki, vagy, ami a legrosszabb: pocsék az arculata, marketingje. Mert ez az, amire még költeni sem kell: valaki leül a photoshop elé, és kevés munkával is igényes, és ami a legfontosabb: egységes arculatot tud létrehozni. Én legalábbis puszta szórakozásból több tucat képzeletbeli céget alapítottam már. De látszik: Twisték is tudják, mitől döglik a légy, és minden frontot lefedtek. És ezért írok róluk, mert megérdemlik. Megtettek mindent, ami a belépőszint ahhoz, hogy egy vállalkozás sikeres legyen. Innentől pedig ne azon múljon, hogy nincs pár milliójuk tévéreklámokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése