Akár tetszik, akár nem

A szoknyák rövidülnek, a dekoltázsok mélyülnek, ebben gondolom, mindenki egyetért. Férfiként álszentség lenne azt állítani, hogy ez felháborít, sőt, akár azt is tagadni, hogy nincs ínyemre. Ösztönlények vagyunk, ez van. Azonban ennek az éremnek is két oldala van. Vajon gondol-e valaki azokra, akik esetleg erre nem kíváncsiak? A média legalábbis, úgy tűnik, nem.

Pár hónapja lecserélték az (azóta már bezárt) 1-es reptér óriás hirdetőfelületein a reklámokat: mindkettőn fehérneműreklám kapott helyet. Ez persze messze nem újdonság már, mégis ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy írok róla. A fehérnemű-bikini márkák már régóta reklámozzák (mindenféle pironkodás nélkül) termékeiket csábos modelleken, akik óriásplakátokról szemeznek a reggel munkába igyekvőkkel, a metróra várakozókkal, a gyorsforgalmi úton haladókkal. Az illatszergyártók is kezdenek felbátorodni. Bár a magyar tévébe még nem mertek benyomni rizikósabb reklámokat, külföldi csatornákon már mennek igencsak erotikus töltetű promóciók. De talán az eddig legmerészebb reklámkampányt a Viasat indította, méghozzá az Éden hotel 2. évadának népszerűsítésére. Sokáig láthattunk kivillanó melleket citylight-okon, óriásplakátokon, de még a Metropol címlapján is. 

Ekkor gondolkodtam el igazán azon, hogy ez mennyire helytálló. Milyen abszurd látvány például egy ilyen újságot egy ötvenes éveiben járó nő kezében látni a metrón. Szabadna egyáltalán ezt? Az ilyen töltetű tartalmakat sokan szeretik "fogyasztani", viszont aki nem, arra is joga van rátukmálni a marketingszakmának? Az én szememben ez ugyanolyan blődség, mint amikor emberek másokra akarják ráerőltetni vallásukat. Mindenkinek joga van a saját elvei szerint élni, manapság bizonyos emberek számára ez egyre nehezebb. Nevezhető prűdségnek, nevezhető konzervativitásnak, nevezze mindenki, aminek akarja. Attól még tiszteletben tartandó. Ugyanúgy ízlés kérdése, mint a pizza, vagy a bulizás. Jellemzően kedvelt, de nem mindenki által.

Egy kedves ismerősömmel, egy eladónővel beszélgettem a témáról még régebben, aki egy másik oldalát hozta fel a történetnek: ha hazafelé az autóban pl. a férje meglátva az egyik plakátot, megjegyzi neki, hogy milyen jól mutat az a fehérnemű azon a modellen, aztán természetesen felmerül, mi lenne, ha ő is kipróbálná, jön a kínos felismerés, hogy rajta esetleg van még a modellhez képest plusz húsz kiló. Mennyire torzítja ez el a nők amúgy sem túl egészséges önképét? Szerintem mondjuk ez nem olyan erős vonatkozása a témának, hisz mindenki maga felelős az önértékeléséért, bár kétségtelen, ez nem könnyíti meg a dolgot. A Dove pl hasonló módon gondolkodott, amikor elkezdett "hétköznapi nőkkel" reklámozni, akiken van pár plusz kiló, szeplősek, alacsonyabbak/magasabbak. És ezt a kampányt azóta is folytatják.

Szóval most, hogy minden nap - különösen nyáron - már valóságos kínzás a városban (a férfiak számára), és már az összes médium csapjából is kihívó tekintetek kacsintgatnak felénk, lehet, valaki(k)nek azért nem ártana elgondolkodni azon, hogy etikus-e ez. Bár egy percig sem gondolom, hogy az ilyesmi kérdéseket a profit elé helyeznék, mégpedig egy jó nővel még az üveggyapot szigetelést is el lehet adni.