Divatos manapság tudni, de így is sok mindenki előtt ismeretlen, ezért feltétlenül ki kell jelenteni a tényt, amely a bejegyzés alapját is adja: a 3-as metró automata üzemű. Ez azt jelenti, hogy a vezető tulajdonképpen csak vonatfelügyelő, feladatai: vészhelyzet esetén beavatkozni, az ajtókat nyitni-zárni, az utastájékoztatást működtetni, illetve a vonatot az állomásról indítani.
Szóval hogyan is tudja a metró, hogy hogyan fusson? Figyeljétek meg, a két sínszál között fut egy harmadik valami is, egy lapos, fekete gumicsík. Ez a programszőnyeg (a képen is látszik), ebből olvassa a metró a programot. Ebben a gumiszendvicsben tulajdonképpen nincs más, mint két huzal, amelyek bizonyos távonként keresztezik egymást. Ezekbe a huzalokba meghatározott frekvenciájú áramot táplálnak, amely azt eredményezi, hogy azokon a helyeken, ahol a kereszteződések vannak, a térerősségek kioltják egymást, ott nullává válik. A metró aljára szerelt vevőegység ezeket a lyukakat képes érzékelni.
De mit tud kezdeni velük? A metrónak meg van adva egy szabályozási idő, amely aszerint változik, hogy a metró éppen normál, lassú, vagy gyorsított üzemmódban közlekedik, viszont üzemmódon belül ez az idő mindig ÁLLANDÓ. Ez teszi lehetővé a sebesség változtatását, ugyanis emellé a programszőnyeg "lyukai" az állomástól kifelé haladva egyre ritkulnak. A vonatot azonban valahogy el kell indítani, hiszen álló helyzetben nem tud semmit számolni, erre való az indítógomb, amely egy "dead man switch" elvű gomb, tehát addig működik, amíg nyomom. A vezetőnek ezt az indítógombot az állomásról történő kihaladásig végig nyomva kell tartania, különben a vonat bepánikol, és vészfékez (ez nem is annyira ritka jelenség, biztos sokan tapasztaltátok már. A bejegyzés címe is erre utal egyébként: a 3-as vonalán közlekedő metrók nagyon ijedékenyek, bármiféle üzemzavarra satufékkel reagálnak.)
Miután már mozgásba jött a metró, mi zajlik le a fejében? Érzékel egy lyukat, majd érzékel egy következőt. Megvizsgálja, hogy a két lyuk közti távot mennyi idő alatt futotta be. Ezt összehasonlítja a szabályozási idővel, és ha azt tapasztalja, hogy túl lassan, növeli a sebességét, ha pedig túl gyorsan, akkor csökkenti. Ez tehát egy késő szabályozás.
Miért satufékez néha a metró az alagút közepén / állomásra behaladáskor?
Mert rosszul olvassa a programot. Ez akkor lehet például, amikor a programszőnyeg szennyezett (pl vastagon ül rajta az olajsár), mert ilyenkor előfordulhat, hogynem lát meg / kihagy egy lyukat. Ekkor két lyuknyi távolságot érzékel egynek, és éppen gyorsítani készülne, amikor a következő lyuk meg már rögtön ott terem. Emiatt azt hiszi, hogy gyorshajt, megijed, és satufékez.
De a metró üzeme mögött ennél sokkal több dolog áll, azokról majd későbbi bejegyzésekben.
Az persze megjegyzendő, hogy a Kisokos sorozatnak a lényege, hogy az alapokat megértsétek. Azóta (meg is lepődtem volna, ha nem) már érkezett hozzáértőbbektől pontosítás, pl, hogy a programszőnyegben öt vezeték fut, nem kettő, illetve, hogy több infót továbbít, mint a sebességtartás, de ez pont attól nem szakszöveg, hogy a részletek nem bonyolítják el.
Ez még így érthető is, ha az állomások közti szakaszon hagy ki egy lyukat. De többnyire az van, hogy elindul, megy 5 métert, és rögtön satufékez. Vagy jön be az állomásra, és de satufékezve áll meg, a célpozíció előtt 2-3 méterrel. Ezek is lyukhibák, vagy itt mi lehet a háttérben vajon?
VálaszTörlésAzért azt nem értem, hogy miért nem lehet tisztán tartani az a szerencsétlen programszőnyeget. Ez igazán nem nagy költség, mondjuk évente 1x végigtakarítani a metró teljes vonalán... :-/