Korábban (hú, de rég volt) már
foglalkoztam vele, miért is nem nyit meg az elkészült CET. Azóta eltelt két év, és a fővárosi önkormányzat végre kibogozta a ki tudja, ki mindenkivel a PPP szálakat, és végre sikerült valami hasznot is húzni az üresen álló épületből. Megtöltötték kutya futtában az alsó szintet (jóformán tényleg csak azt), és megnyitották, hadd szórakozzon a pesti nép.
(A képekre kattintva galéria nyílik!)
Furcsa, hogy letettek a CET névről, amely több jelentéssel is bírt, és nemes egyszerűséggel átkeresztelték bálnának. Lehet, hogy a "Ha nem tudod legyőzni őket, csatlakozz hozzájuk" elvet követve a közhasználatú név mellett döntöttek. Az épület környékét szépen megcsinálták, a Duna felőli oldalon hangulatos sétány és kerékpárút van.
A plázába lépve az igényes padlózat az első dolog, ami szembetűnik. Valódi pácolt burkolatot kaptak a folyosók, a gesztenye barnája pedig a sötétkék álmennyezeti szegéllyel, meg a sok üvegfelülettel végtelenül elegáns hangulatot kölcsönöz az egész helynek. A szinteket elválasztó nyersbeton födémek sem rondítanak bele a képbe. Nem tudom, miért, de erősen skandináv hangulatúvá teszi mindez a plázát. Az is fontos, hogy a rengeteg üvegfelöletnek köszönhetően nagyon világosak a terek.
Az épületet a Szabadság híd felől megközelítve a bálna farkánál lehet belépni. Kétoldalt a magasföldszintre, középen az alsó szintre (földszint? alagsor?) lehet jutni. Ez utóbbi az egyetlen szint, ahol boltok vannak, ezek is főleg kézműves jellegű boltok (mind ételben, mind termékekben). A pláza maga rövid, de nagyon hangulatos. Már csak meg kéne tölteni tartalommal, ugyanis ottjártunkkor szinte mindegyik helyiség üresen kongott. De nem csak arra gondolok, hogy nem volt bérlőnek kiadva, még a szerkezetkész állapotot sem sikerült továbbfejleszteni. Sok volt a lezárt rész is, például fölöslegesen másztunk föl a kilátóteraszig (igen, másztunk, mivel a három liftből csak a középső működött, az is csigalassúsággal), mivel sehol nem volt kiírva, hogy az zárva van. Előttünk, és utánunk is jöttek a kíváncsiskodók, mindenki csalódottan távozott. A fa Budapest-makett is ki van állítva a pláza déli végében, szintén egy bezárt teremben. A vámraktárak tetejére a legjobb kilátás a két és feledik emeletről nyílik, ahol teljes hosszában látni mindkét régi épületet, és azt is, ahogy rájuk fekszik az üvegbálna.
Az alsó szint kézműves boltjai és a gyermekmegőrző kivételével még a második emeleti kortárs galéria jelent megnéznivalót, amely azonban rendes, fizetős kiállítás. Saktómunkatársként természetesen a vaj-forró kés módszerrel léptünk be, de ekkor tudatosult csak bennünk, hogy "kortárs" alatt "modernművészet" értendő. A művészet egyébként olyan dolog, amely erősen szubjektív, minden alkotó és befogadó számára mást-mást jelent, azonban most bele fog gyöngyözni a homlokom, hogy ne sértsek meg senkit. Mondjuk inkább úgy, hogy egyszerűen képtelen vagyok felfogni a legtöbb modern alkotás esetében, hogy mégis mi vitte rá az alkotót annak létrehozására. Például amikor egy lánctalpas kanalas munkagép "havat tol" egy videofelvételen, alatta pedig ugyanaz a munkagép (játék) a hótolás pillanatában található megfagyva... Vagy amikor a vásznon csak színek vannak valami egészen kifejezéstelen elrendezésben (ennél nagyobb "modernművészet" klísé nincs is), az... nem tudom. Mondom inkább a jót: rögtön a belépéskor odamentem egy teljes falat betöltő alkotáshoz, és kijelentettem, hogy az a kedvencem, nem érdekel a többi. Nem gondoltam volna, hogy ez be is jön.
Az alkotás sok kis vászonból áll, a címe "Kint és bent". A vásznak kb. fele egy belvárosi bérház gangjának részleteit ábrázolja fekete-fehérben, másik fele pedig valami olyasmit, ami úgy néz ki, mint egy mozaikkal kirakott szökőkút alja, amint a víz mintája eltorzítja a csempéket. És mindez állítva-fektetve, össze-vissza rendezve. A kis festmények (a gangosak) önmagukban is teljesértékűek lennének, de az összhatás mégjobb. Aztán van egy olyan is, hogy egy lavor le van téve a földre, és projektor vetít bele valamit a mennyezetről. Nem lövöm le a poént, valami maradjon a látogatásra is. Illetve meg kell említeni még a tibeti miniszerzetest. Nyilvánvalóan nem tapiztam meg, de feltételezem, viaszból volt, és olyan élethűre sikeredett, mintha egy valódi kis ember ülne törökülésben, és nézne beletörődve a világba sárga tekintetével. Az alkotás többi része.... elhanyagolható volt, de ez a kis emberke nagyon ott volt a szeren.
Mérnökileg érdekes volt még egy interaktív darab (az egyetlen), amelynél ha a hozzátartozó gombot megnyomtam, egy lécbe vert három szögbe áram került, amely áthúzott a mellette csordogáló vízsugárba. Mindezt pedig egy videokamera játszotta át az alkotás fölött lévő tévére. Érdekes, hogy egész sok mozgóképes alkotás volt, ezek nagy része azonban... dehát nem mondok semmi rosszat. :D
Kifele menet még megnéztem a mélygarázst is (amely annyira nem is mély, a pláza déli végében van az alsó emelettel egy szintben), és még az is szép. Igaz, egy mélygarázsba túl sok fantáziát nem lehet vinni, de kicsi, takaros, átlátható, és világos.
Szóval jó, hogy végre megnyílt, rossz, hogy kb. üres, és a művészeti részen bőven van még mit fejleszteni (ha tényleg kulturális központnak szánják), de az irányvonal jó.
