Apple crumble

Gyermekkoromban, amikor a bedfordi iskola menzáján kérdezte a konyhás, hogy apple crumble-t kérek, vagy [akármi volt a másik opció], mindig csillogó szemmel kértem az előbbit. A brit konyha utánozhatatlan süteménye egyedi állagával (mert az ízek a magyar gasztronómiában is megtalálhatók) szinte példanélküli az itthoni asztalokon. Pedig egyszerű. Felháborítóan egyszerű. Annyira egyszerű elkészíteni, hogy egész végig skeptical Fry-ként néz az ember. Nézzük, hogy kell csinálni:

Hozzávalók

Morzsa
- 375 g liszt
- 100 g cukor
- 200 g vaj
- csipet só

Alma
- 8-10 db alma
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 teáskanál fahéj
- (1 evőkanál liszt)
- (citromlé)

Elkészítés

- keverd el a liszttel a cukrot, csipet sót
- morzsold el vele a hideg vajat addig, amíg zsemlemorzsára nem kezd hasonlítani
-melegítsd elő a sütőt ~180 fokra

-párold elő az almát (erre több megoldás is létezik, mindenki saját szájíze szerint, én két opciót kínálok:
--> hámozd meg, csumázd ki, kockázd fel az almát kicsire
--> keverd el a liszttel, fahéjjal, cukorral (esetleg citromlével)
--> tedd be a mikróba magas fokozaton 2-3 percre (gőzölésig)
VAGY
--> hámozz, csumázz, kockázz
--> tedd egy lábosba, öntsd le kis citromlével, szórd meg fahéjjal, cukorral
--> megfő a saját levében

- vajazz ki egy sütőedényt (lehet jénai, csatos aljú forma, mindegy, mert a crumble úgysem lesz formált, könnyen kezelhető, inkább lassagne mintájára formából kiemelős, ez a mennyiség pont kitölt egy 30 cm átmérőjű, 5 centi falmagasságú formát)
- szórd az aljára egyenletes vastagságban a morzsa kb. felét (kicsit kevesebbet)
- fektesd a morzsarétegre az előpárolt almát
- szórd le a maradék morzsával
- tedd be a sütőbe 180 fokon 50 percre (a morzsa nem lesz klasszikus aranybarna, szemre lehet sápadt, amikor már rég ki lehetne venni)
- hagyományos tálalás szerint vaníliasodóval (vagy mondjuk híg vaníliapudinggal, esetleg vaníliafagyival) szolgálják fel

Egyszerű, szolíd, igénytelen (elkészítés szempontjából), zseniális! És csak 18 év kellett hozzá, hogy reprodukálni tudjam gyerekkoromnak ezen részét. (na jó, ebből 17,95 évet azzal töltöttem, hogy nem néztem utána rendes receptnek).