Sarok étterem

Még ősz elején olvasónk, Viktor mondta nekem, nem érti, miért jár mindenki az Allee-ba enni, amikor a közvetlenül mellette lévő Fehérvári úti vásárcsarnokban (kis túlzással) fele annyiért adnak kétszer annyit. Innentől nem hagyott nyugodni, és elmentem megnézni egy barátommal. A (rekorder névhosszúságú) Október huszonharmadika utca és a Fehérvári út sarkán lévő bejáraton mentünk be, fel a két rövid mozgólépcsőn, és rögtön ott volt sorban egymás után három kajálda. A leghivalkodóbb felirat a Sarok éttermen volt, amely - a név nem árul zsákbamacskát - valóban a sarokban volt. Közelebb menve láttuk, hogy három menüt lehet összeválogatni: a 700 forintos A menüben kevésbé puccos kaják voltak (pl tarhonya, meg ilyen számomra menzás hidegkirázós étkek), a B menü a maga 800 forintjával már egész szép dolgokat tartalmazott, pl brassói, lasagne, milánói. A 900-as menüben meg már bélszín, meg ilyesfélék voltak. A menü pedig attól menü, hogy leves és desszert is jár mellé (ami a levest illeti, a meggylevestől eddig még nem sikerült elszakadnom, hisz az a kedvencem, és itt különösen jól csinálják, desszert terén pedig szintén mindig remekelnek, eddig volt már feketeerdős tejbegríz, képviselőfánk, palacsinta, madártej). Amikor a kasszához értem, kaptam hűségkártyát is, rajta 12 köröcskével. És amint mind a 12 kört pecsét fedi (vásárlásonként egy pecsét), a 13. étkezés grátisz! Az asztalok és székek masszív műanyagból vannak, de van egy az alsóbb szintekre, illetve az ablakon keresztül a Fehérvári útra néző magasított pult is, ahová bárszékeken lehet ülni. Ezután vagy négyszer mentem vissza, mindahányszor oda ültem, mert elég jó a hangulata. Karácsonykor például aranyosan végigdekorálták a pult végét védő plexilapot girlandokkal. A hely ingyen wifit is kínál, és minden asztal közepén QR kód van (nem tudom, mit nyit, lehet, hogy a wifi belépési felületét, mindenesetre az asztalok többségén már olvashatatlan a kód a gyakori törölgetés miatt).

Ma újra ott jártam, és meglepve tapasztaltam, hogy a pultot a sarokból kihozták a folyosó mentére, és a menüket is átalakították. Most már csak egy menü van, az 740 forint, viszont jár mellé ásványvíz is. És a mennyiségeket is megemelték kicsit: a mai menü például a második kép alján van: jó nagy tál meggyleves, brassói aprópecsene steakburgonyával, a végére pedig képviselőfánk (az is elég tisztességes méretű). Nagyétkűeknek nem való, de egy átlag faló bőven megtelik vele. Összehasonlításként: a szomszédos Allee-ban az IlTreno 780-ért veszteget két nagy szelet pizzát. A Mekiben pedig ennyiért talán nagykegyesen adnak egy nagyobb burgert közepes krumplival. És ebbe a menübe bármit össze lehet válogatni a színhúsok kivételével. Szóval az árért elég jó a kapott kaja, csak egy valami nagyon fájdalmas: szabad óráimban ide kimászni. Ezért szoktam mindig mondogatni, hogy ha a BME kiadna egy üres épületet a kampuszon étterem üzemeltetésére... aki elnyerné azt a pályázatot, egy éven belül milliárdos lenne.

Úgysem boroznak

Akkor meg minek borravaló? De egy kicsit részletesebben is kifejtem. Nagyon helytelennek tartom, hogy az idők folyamán így alakult ki, és vésődött kőbe ez a rendszer (tudtommal) szerte a világon. Nem arról van szó, hogy smucig lennék, a repülés is drága, mert a szolgáltatás színvonala eleve magasan kezdődik, ezt az ilyen intézményeknél el kell fogadni, és el is fogadom. Itt a kényszert, ezt az érzést nem szeretem, hogy hozzák a számlát, és ott áll mögöttem szúrós szemmel a pincér, hogy vajon hány százalékot adok neki, és ha kevésnek találja, magában elhord mindennek, de továbbra is mosolyog. Az ilyesfajta kényszertől egyszerűen elmegy a kedvem az egésztől. Az egyetlen jó dolog ebben az egész borravalózgatásban az, hogy a pincérnek automata motivációs rendszere van, hogy jobban dolgozzon, de ez koránt sincs mindenhol így. Van, ahol úgy várnak el magas borravalót, hogy még csak nem is mosolyognak.
Annak apropóján írok erről, hogy most, hogy a héten vendégünk van, majd' minden nap étteremben ettünk. És ilyenkor csak hálát tudok adni, hogy nem én fizetek, mert engem ez az egész szokásrendszer a falra kerget. Adjanak a pincéreknek is rendes fizetést, mint bármelyik másik alkalmazottnak! A teljesítmény alapú bérezést is feltalálták már, azt meg állapítsák meg a menedzserek! Vagy, ha nincs más, legyen számukra motiváció, hogy még másnap is meglesz a munkájuk. Nyilván nekik sem jó érzés a vendégek kényének, kedvének kiszolgáltatva lenni, és tulajdonképpen kuncsorogni. Az amúgy is visszatetsző, ha egy pincér csak a pénzem reményében kedves velem. Akkor inkább ne is legyen az egyáltalán.