MOCSKOS a Köki

Finomkodásnak helye nincs, valóban szinte úszik a mocsokban a szinte pontosan egy éve átadott buszpályaudvar. Pedig az az érzésem, hogy ezt némi körültekintéssel, és bölcsebb anyagválasztással el lehetett volna kerülni.

Az ember olyan, amilyen, ehhez lehetett volna időnk hozzászokni az elmúlt párezer évben. Ha a buszon az üléssel szemben lábmagasságban egy térelválasztó rúd van, oda fel fogja tenni a lábát. Le se fessük azt az elemet, hanem borítsuk gumival, vagy hagyjuk krómozottan. Ha buszpályaudvart építünk, a falat vagy vonjuk be mosható anyaggal, vagy (az ég szerelmére), fessük sötétre. A Köki tervezői azonban láthatóan struccpolitikát folytatva idealizált emberekkel számoltak, azokra méreteztek, aztán csodálkoznak, hogy az új komplexum egy évesen már rusnyább, mint elődje, annak több évtizedével. Pedig ha építenek egy lépcsőt, aztán amellé egy buszmegállót, ahol emberek fognak várakozni... azok nekivetik hátukat a lépcsőnek, éééés... felteszik a lábuk a falra. Az eredmény az első képen látható. Aztán ott van az a borzalmasan odahevenyészett ülőcucc, amely a város legnagyobb hamutáljához van csatolva (mert abban a "virágládában" soha nem nőtt semmi!). Görbe, szerencsétlen, aszimetrikus, stílusidegen, túl széles, felének nincs is háttámlája. A viakolor (mert, hogy a teljes buszpályaudvar azzal van kirakva) tiszta olaj az első napok óta. Miért nem öntötték ki csikorgós parkolóházi betonnal? A kukák alatt fél éves ragadós folt, a világos szürke padlón és a lépcsőkön (színválasztás!!!) kiöntött italok nyoma, firkák a falon (megint visszavág a moshatatlanság). 

Nem is sorolom tovább, borzalmasan lehangoló lett a hely. És ez elég balga taktika a Köki Terminál részéről, ugyanis a pályaudvar fizikailag a komplexumuk része, mondhatni, annak előszobája. Ennyire ne érdekelné őket, hogy milyen borzalmas állapotba került? Lehetett olvasni a Bkv figyelőn arról is, hogy vita folyt, ki takarítsa a komplexumot: a Bkv, vagy a Terminál. Végül senki nem takarította, és lecsúszott mai állapotára. Mégpedig ha egy hely egyszer elzüllik, azt már szinte lehetetlen visszaemelni a tisztaságba.

 De nézzük a tágabb környezetet! A figyelő (azt hiszem) már erről is cikkezett: a parkosításról egyszerűen elfeledkeztek. A Sibrik úti felüljáró alatti részen például a padkák, a csatornafedelek már mind meg vannak emelve (egyértelműen odaképzelhető a domboldal köréjük), viszont friss földdel feltölteni és fűmaggal bevetni már elfelejtették.  De ugyanígy a gyorsforgalmit a pályaudvartól elválasztó szalagkorlát alatti részen is méteres gaz nő, mondjuk fagyalbokrok helyett. Az út másik felén, a metró felé pedig az építkezéskor kidöntött reklámtáblák még mindig ott rozsdásodnak. Mintha a Terminál felhúzta volna a plázát, és miután már dőlni kezdett a lé, elfeledkezett volna minden másról. Vagy pont, hogy nem dőlt a lé, és már nem engedhették meg maguknak ezt a luxust. Na de miért nem koppint az orrára a főváros? Hiszen felé vállalta ezeket a kötelezettségeket.

Hands-on áttekintés a Kökiről

Ígérem, fogok írni posztot a fák szaporodásáról is, de most ez a forró téma, nézzétek el :D. Ma csak egy órám volt (nyolctól tízig), így gondoltam, hazafelé benézek az új plázába, ha már tegnap kijelentettem, hogy nem lesz kész. El kell ismernem, a belteret egész szépen kipofozták, valóban inkább plázának hat, mint építési területnek. De a ráérős szemlélődést későbbre hagytam, hisz mivel MAGYAR vagyok, először természetesen az ingyen cucc után iramodtam. Az eredeti célkitűzés az obis vödör volt, ám mivel feltűnően sok embernél láttam Müller mintás labdát, gondoltam, csak meg keresem én is azt a puccos drogériát. Ez azonban a pláza átellenes végében volt, úgyhogy útközben felmértem a helyzetet: Egyesített Határ út fílingje volt a helynek, már ami a tolongást, és az előrejutás nehézkességét illeti. Mindenütt szórólapot, lufit, és miegymást osztottak, voltak boltok pedig, amelyek előtt szabály szerűen állt a sor, ugyanis a biztonságiőrök a bolt kapacitásán felül nem engedtek be senkit. Szokatlan látvány bárkinek, aki nem élt háború idején.
Mindegy, lassú emberek mögött andalgás és gyors tempózás váltogatásával odaértem a Müllerbe, ahol már idegesítően sok ember kezében volt labda. Az egyiket végül megszólítottam, hogy honnan szerezte, és ekkor tudtam meg, hogy már.... :(.... elfogyott. Így gondoltam, legalább vödröm legyen, irányba vettem az Obit, amely megint az átellenes végben volt. A Müller alsó szintjére vezető mozgólépcsők körül az elválasztó padló oldalát tükrökkel borították, így amikor az ember ereszkedik le, egy pillanatra erőt vesz rajta a vertigo: azt sem tudja, hol van. De impozáns, az kétségtelen.
Az Obiig eljutni sem volt leányabb álom, mint az ellenkező irány, ahol pedig megtudtam, hogy vödröt csak az kap, aki vásárol. Kicsit leeresztve mentem be (mert amúgy is meg akartam nézni pár dolgot), és el kell ismernem: a marketingosztály nem tétlenkedik! Amíg benn voltam, kb. öt percenként szólalt meg a szépen, modulárisan előre felvett bemondás, hogy "Az XY pénztárnál újabb szerencsés vásárló örülhet, mert visszakapta a vásárlása árát." Ez persze ösztönzi a MAGYAR embert, hogy vegyen bármit, hátha. A vérszemre hajlamosabbat pedig arra, hogy vegyen sok bármit. A másik marketingfogás, amely soha eszembe nem jutott volna (kép a facebook oldalon, link alul): a két szintet összekötő, hegymenetben közlekedő mozgójárda melletti kb. 30 centis sávon az apróáruk végig ki voltak téve, mint a Tescoban a pénztárnál, hogy a vásárló akkor is vásároljon, amikor épp szinteket vált. Az ötlet marketing szempontból zseniális, viszont nem magyar-kompatibilis: valaki meglát valamit, felveszi, megnézegeti, eldöntni, hogy nem kell neki, és leteszi egy másik termékkupac tetejére. Szemtanúja is voltam ennek a mozgójárdán töltött röpke idő alatt. Ez után még bementem egy-két boltba, majd fellátogattam a kajaszintre. Onnan láttam, hogy a Vak Bottyán felőli oldal parkosítása már megtörtént, bár a park elég jellegtelen, és egy darab pad sincs, remélem ezen még változtatnak. Viszont ami meglepett, hogy a kajáldák közt a kötelező gyorsétterem elemet sem a McDonalds, sem a Burger King nem képviselte. KFC volt csak, de az nagyon más kategória.
Ha a dizájnt kéne jellemeznem: a beltér mind tervezésében, mind anyag- és színválasztásában emlékeztet az Allee és az Aréna világos sémájára. Vannak szerencsétlenül üresen kongó folyosórészek, amelyek később sem tudom, mitől népesülnének be, de a többi téren sikerült megütni az átlag plázaszínvonalat. Kívülről viszont suta, zaklatott, szinte ronda. Itt egy ablak, ott egy rács, itt vakolt, ott téglás. Mintha bedobták volna a Westendet egy turmixgépbe. Ami pedig a félkész jóslataimat illeti: nem mondanám, hogy tévedtem. Az Obiba átvezető folyoón például nyitva lógtak az álmennyezet panelei, a Tesco alatti mozgójárda mellett az ablakok oszlopain még fenn volt a védőfólia, sok bolt még kiadatlan, sok még beépítetlen, de nem is ez a gond, hanem a pláza környéke. A felüljárók továbbra is botrányosan kaotikusak, félkész ajtók, félkész padlók, nem működő mozgólépcsők mindenhol... Pont, mint tegnap. Nem, mintha számítottam volna rá, hogy egy nap alatt készre építik, csak továbbra sem tartom szerencsésnek, hogy úgy nyissanak meg egy plázát, hogy labirintuson keresztül lehet csak megközelíteni. De nyilván nem volt más választásuk: nem akartak kötbért fizetni a már kiadott, és berendezett boltoknak.

Képes beszámoló a facebook oldalon.

Hogy lesz ebből holnapra pláza?

Röviden: sehogy.
Hosszan: Nem, nem fogom a teljes blogot a Köki ügyének szentelni, erre van már külön blog, csak mivel ez a téma a mindennapi életemből tisztességes darabot foglal el, megint erről írok. Az a cudar igazság, hogy a Köki terminál, mint projekt, már 6 éve létezik, és több, mint három éve épül. Ennyi ideje kellett a Köki utazóközönségének megbarátkoznia az újabb és újabb változtatásokkal, kellemetlenségekkel, most nem sorolom fel a folyamatot. Lényeg, hogy már áll az épület, vannak ablakai, van benne világítás, az emberek szemében már egészen kés van. És mivel ezek az emberek a vásárlók is, a pláza szeretne is kész lenni, hogy beengedhesse a sok két lábon járó pénztárcát. Másrészt pedig kinos lenne elismerni, hogy a nyolcvanharmadszor elhalasztott átadást sem tudják tartani, így valamit tenni kell: megnyitják hát. Bár attól függetlenül, hogy ők büszkén lobogtatják ezt a frázist, én inkább körüljárási jog megadásának mondanám. Ma újra levették az elfüggönyzést az üvegfalakról, így látni lehetett, hogy kb. ugyanúgy állnak a belső munkálatokkal, de ha nem vették volna, akkor sem kéne Einsteinnek lenni ahhoz, hogy lássuk: minden létező építkezési terület kész káosz még. Betonozótölcsérek, kordonrácsok, építőelemek hevernek mindenütt, a metróperon négy új lépcsőjéből egy üzemel csak, a mozgólépcsők mind állnak, hiszen még kész sincsenek. A Sibrik felüljáró mellett pedig még fel vannak tornyozva a Strabag építőbrigád konténerirodái. Egy szóval az ígért parkosítás, és útbővítés még nagyon jóindulattal is csak kezdetlegesnek mondható. És mégis megnyitják a komplexumot a nagyközönség előtt, annak ellenére, hogy a jelen paraméterekkel egyértelműen nem képes a várható tömeg fogadására kapacitásban (hú de sok idegen szó... tegyünk bele pár magyart is: puli, erőspista, gémeskút, Petőfi... ígyni).
Szóval nem megnyitó lesz holnap, csak előzetes bejárással egybekötött vásárlási lehetőség. Akkor beszéljenek megnyitóról, amikor a plázát mind a négy oldalról újonnan aszfaltozott utak, és zöld park veszi körül, belül minden bolt ki van adva (a mostani 80% helyett), a tetőkertben pedig diákok lógnak gimi után.
Ami a buszpályaudvart illeti: megörültem, amikor elkezdtek megjelenni a kocsiállásoknál alumíniumkonzolok az oszlopokra fúrva. Gondoltam, hogy majd digitális kijelző mutatja, hány perc múlva indul a következő busz (mint az Örs Vezér téren, csak működő verzióban), de csalódnom kellett, amikor ma láttam, hogy csak kemény lapos járatszámtáblákat fúrnak fel rájuk. Vidékre ez is jó lesz...

Fotóriport szokásos módon a facebook oldalon.

Progress report a Kökiről 2.

Szépen is néznénk ki, ha nem írnék erről a mérföldkőről. Átadták ugyanis az új buszpályaudvart (igaz, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy félkész állapotban). Vége a határ úti nyomorgásnak, vicces módon az agyontájékoztatásnak viszont nem. Eddig a metrónak meg kellett várnia a Határ úton nyitott ajtókkal, amíg az állomási bemondó ismertette a helyzetet magyarul, és angolul is. Ezalatt legalább a sofőrök tudtak cserélni. Most viszont, az átadás óta a metró a Pöttyös utcánál (ahol csúcsidőben is egy labilis feketelyuk van épp keletkezőben, olyan kevesen vannak) álldogál fél percet, és akkor még keveset mondtam. Először magyarul, majd tört angollal mondja el a pre-recorded hölgy a tudnivalókat, ez ekkor még a szerelvény hangosbeszélőjén történik. Mindez azért, hogy a Határ útra érve kb. ugyanezt meghallgathassuk, csak az állomási bemondón. Egy perc tisztán hozzáadva a menetidőhöz. No mindegy, mondhatnám, hogy fölösleges az ekkora mértékű redundancia az utastájékoztatásban (a rikító táblákkal, rikító mellényesekkel együtt), mert az átlag budapesti nem hülye, pedig deigen. :D Tök mindegy, hogy ki van írva a villamosra, hogy PRÓBAJÁRAT, mindenki az ajtóhoz áll, és hőbörög, amikor nem nyílik, tök mindegy, hogy az állomásügyeletes ötször elismétli, hogy a metró csak áthalad, mindenki néz utána, amikor elment. Szóval igen, szükséges az ilyesfajta gerillatájékoztatás.
Na de akkor talán beszéljünk a Kökiről is. Ismét említeném, hogy az egész kóceráj még erősen építés alatt áll. Olyannyira, hogy az első reggelen a nagy tömeg alig fért el a jelentősen leszűkített metróperonon, ezért a szerelvények csak be-és kicsorogni tudtak az állomásról. A teljes lezárás alatt eltelt időhöz képest mind a régi, mind az új peron elképesztően keveset fejlődött. A tetőszerkezet megépült, el kell ismerni, de az is borzalmasan nyers. Burkolatlan csövek, vezetékek, lyukacsos fém egységelemen függnek a lámpák. Egy szóval van még mit csiszolni, fiúk! A peron közepéről felemelkedő lépcső működik, azon fellépcsőzve jut az utas az új üvegalagútba, amely a Gyorsforgalmi fölött ível át. A felüljáró szintre érkezve (ahol a jegykezelő gépek vannak) nagyon kaotikus, és ronda színvilágú peronzár, és vakvezető sávokat helyeztek el. Ezen (több értelemben is) túllépve a leendő pláza felé találjuk magunkat gyalogolni, ahol egész máig be is lehetett látni az üvegajtón, és el lehetett gondolkodni: te jó ég, hogy lesz ebből 10 nap múlva pláza. De úgy látszik, ezt a gondolatot az építtető is meghallotta, így ma már el volt függönyözve, továbbá egy smasszer is gátolja a túlbuzgó vásárlókat. Maga az épület árkádjai alatt elrendezett buszpályaudvar lineáris felépítésű, elég tágas, és elég szervezett. De ez sincs kész: tegnap például a központi padcsoportok sablonjain üldögélt a megfáradt nép, de például a teljes egység burkolatául szolgáló Viakolor térkövön is látszik egy első, elhibázott (?) sávfelfestés nyoma, melyet szürkével lefestettek. Megjegyzés: nem kevés munka lehetett egy ekkora területet leburkolni térkővel. A Köki népe megszokta, hogy megy, mint a birka, így már előre látom a közel-gázolásokat, mert bár hiába vannak felfestve gyalogos átkelők (képünkön), mindenki fog rohangálni mindenhol pár hét múlva. A busztárolók 45°-os parkolóhelyeiről a csuklós buszok kicsit nehézkesen állnak ki, de ami még érdekesebb, hogy az utasperonokon mindenhol biztonsági sáv húzódik, egy olyan fogalom, amellyel buszközlekedés kapcsán még soha, sehol nem találkoztam. Leendő közúti mérnökként mondom: szerintem túlbiztosítás, és amúgy sem fogja senki betartani. A pályaudvar anyagai egyébként elég egyszerűek, de igényesek is: a pláza falát műtégla borítja, a beton oszlopok, és födémek vajszínűre vannak festve, és esküszöm, még a buszok is szebbek az új környezetben A járatok is jól ki vannak táblázva ideiglenes matricákkal (aranyos, ahogy a matricára magára is rá van írva: "Ideiglenes felirat! Cserélni szükséges!"), viszont csak az adott kocsiállásoknál, összefoglaló direktórium még nem fogadja a lépcsőről érkező utasokat. A sofőrök viszont egy modern, kornak megfelelő tartózkodót használhatnak, amely a pláza épületében került kialakításra, és pont a 193-as megállója mögött van. Belső forrásom szerint zuhanyzó is van (egyelőre zárva), és plazmatévét is kapnak a sofőrök. De mindent nem fogok tudni leírni, képes beszámolóért látogassatok el a Facebook oldalra, azon belül is az Eközben a Városban című képalbumba!

Fejem tetejére állították a világot

Mindig minden változik. De mivel ez a változás folyamatos, és lassú, általában nem vesszük észre. Azonban egy bizonyos mennyiségű változáson túl ennek ellenére is feltűnik. Ahhoz pedig, hogy ne vegyem észre, két évvel ezelőtthöz képest mennyit változott a környezetem, egy félbevágott planktonnak kéne lennem.

Megpróbálom sorra venni, mi mindenre is gondolok. Két éve, amikor egyetemre kezdtem járni, már javában épült a Köki terminál, ezért már a régi P+R parkoló helyén volt a buszvégállomás. Most az egyetemmel járó orbitális életmódváltozás ecsetelésétől természetesen eltekintek, az egy teljesen másik téma. Viszont az egyetemi életen belül is voltak változások: a legnagyobb ezek közül természetesen az osztott BSc képzés bevezetése volt, amely már kezd hatni ránk is, az utolsó évfolyamra, akik még "hibrid" BSc-ben indultunk.
A legtöbb, és legszembetűnőbb változás a közlekedés terén történt/történik. Az például örökösen gondoskodott a szellemi frissességünkről, hogy (mivel a Kökit úgy építik, mintha egy terített asztalt kéne kicserélni, tehát forgalom alatt) állandóan más útvonalon terelték a népet, mindig áthelyezték a megállókat, lépcsőket, peron járható részeit, stb. Aztán jött a vágányzár. Bejelentették a kezdetét, visszavonták, bejelentettek egy újat, azt már tartották. Eközben a metrókon elkezdtek megjelenni a borostyánsárga indításjelzők. A metró maga pedig női hangon kezdett beszélni. Kimatricázták az állomásnév-matricákra a vágányzár információit, aztán átmatricázták, mert elrontották. Aztán a Ferenc körút megállót átnevezték Corvin negyednek, így elkezdték átragasztgatni a régi matricákon. Csak azért, hogy aztán magukat az állomásnév-matricákat is lecseréljék. De természetesen raktak bele hibát, két megállót (Árpád híd, Forgách utca) felcseréltek, így külön kis matricákat gyártottak ennek orvoslására. Azzal is szórakoztatták a matricákat felhelyező brigádot, hogy az egyik ajtó felé csak a vonalra, a szembelévő felő mindhárom metróvonalra vonatkozó matricákat gyártottak. Láttam olyan matricát, amely alatt szintén új, de a másik ajtó felő való matrica volt. Oops. Aztán a segélyhívókat nagy SOS feliratokkal, és piros-sárga borítással látták el, végül pedig, mivel a BKV úgy tűnik, fuldoklik a pénzben, lecserélték a kb. két éve kihelyezett általános tájékoztatókat (középső ablakon teljes szélességű matrica) a régieknél kisebbekre, és tömörebbekre.
A vágányzár következményeként pedig a buszvégállomás úgy, ahogy van, a Határ útra került (ebbe beleértem a négyelemegyszázas nőt is), és ott is lesz még ki tudja, meddig. Így a Köki és a Határ út teljes utazóközönsége hömpölyög át minden reggel, és délután ezen az (ilyen mennyiségekhez mérten) csöpp állomáson. Ami viszont különösen bosszantó, hogy mivel kocsiállások kialakítására nem volt hely, a buszok csak megállnak a nagy közös megállóban, és mennek is tovább (sidenote: ez az egyetlen hivatalosan kitáblázott hármas megálló, amelyet valaha láttam). Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet a buszban ülve várni az indulást, lehet cserébe pankrációzni, amikor a busz beáll, és rohanni, ha a busz egy már benn álló mögé áll be, és ott nyit ajtót (anyád *****át, hogy egy várakozó, egyébként elegáns üzletember utastársam őszinte reakcióját idézzem az imént említett esetkor).
Emellett persze még említést érdemelnek az átnevezett megállók. Csak az egyetem környékét, ha nézem: Rákóczi híd, Újbuda-központ, Szerémi sor, Karinthy Frigyes út, Corvin negyed... Egyik nap, amikor a 6-ost pótolták a Moszk.. Széll Kálmán tér, és az Oktogon közt, groteszk látvány volt, ahogy két villamos közlekedett egymással szemben, az egyikre Oktogon, a másikra Széll Kálmán tér volt írva. Két éve látom ezt a jelenetet, bizony elképedem.
De jó öreg egyetemünk sem akart kimaradni a mókából, az is megtaposta az amúgy is fejünk tetejére állított világot. Kampuszfelújításba kezdett, ám a tenderek (láss csodát,) elcsúsztak, így most, évkezdésre örvendeztettek meg minket azzal, hogy két szomszédos épület közti út is 5 perc. A díszburkolat helyenként kész, helyenként nincs, és akkor enyhén fogalmaztam. Az E épület szétvert bejárati lépcsőjén ma reggel egy srác a szemem láttára esett orra, mert elcsúszott azon az esőben sikamlós bútorlapon, amely a padlót volt hivatott helyettesíteni az adott darabon. Mindent kordonok zárnak el, a kert műtárgyai (váltó, hajócsavar, vasmacska) kiforgatva a földből, ezerszámra készülnek az új parkolók. Legalább a tanároknak lesz hol megállnia, és nem előlünk veszik el a helyet. És akkor nem említettem a Z-St költözést, a K épület teljes átszámozását (a Ka26 már pl 38, ha jól emlékszem), sem az egyébként erősen stagnálni látszó Él sportcsarnok projektet. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha beleleshettem volna ezekbe a jelenetekbe pár évvel ezelőtt, mennyire csodálkoztam volna, most meg tudomásul vettem, megszokom, továbblépek. És biztos vagyok benne, hogy ha két évvel ez utáni snittekbe kukucskálhatnék bele, ugyanilyen meglepő dolgokat látnék.

Progress report a Kökiről

Dél-pestiek nagy valószínűséggel ismerik a Kökit (Kőbánya-Kispest metró-, és buszvégállomás), minden nap nagy részük minden nap át is kel rajta. Ezért csak nagyon kemény munka, és rengeteg verejték árán lehetett volna nem észrevenni a nagy szabású építkezést, amely már évek óta tart. Mogyoróhéjban összefoglalva: a Köki Terminál nevű bevásárlóközpont épül, melynek építőjére rásózták a metró-, és buszvégállomás integrálását a projektbe. Persze nem mondhatni, hogy ezzel a beruházó kifejezetten rosszul járt: a metróforgalmat kisebb túlzással egyenesen a plázába vezetik. Ha végre egyszer felépül, a forgalommal nem lesz gond. A telket már 2005-ben megvette a beruházó, az építkezés pedig már 2007-2008 környéke óta folyik (ki emlékszik már arra). Sokáig csak a (régi) buszpályaudvar melletti régi sportpályán dolgoztak, aztán egy idő után elkerültek a paravánok, és láthattuk a nagy munkagödröt. Aztán átjöttek a metró felére, és elkezdték bontani a Köki épületét. A hentesbolt nem akart beleegyezni, mivel érvényes szerződése volt, de a BKV ezt is megoldotta.

Amikor már nem volt épület, csak a nagy gépdínók csámcsogtak a hatalmas vasbeton-, szigetelés-, és drótkupac tetején, az egész buszpályaudvart fogták, és átköltöztették hátra, a régi P+R parkoló mögé, de azzal a csellel, hogy a buszok nem oda voltak kitáblázva (noha onnan indultak), hanem az első megállóba, (=tömegszállás a Sibrik felüljáró alatt), ahová mindegyik busz befutott, és csak azután mentek tovább a vonalukra. Eközben a régi Köki helyén gőzerővel épült az új pláza, még ha 2009 nyarára le is álltak az építkezéssel, mert perrel fenyegetőztek a helyiek. A következő nagy lépés az új peron építésének kezdete volt. Sokáig csak találgattuk, mi lehet, aztán kezdett körvonalazódni a terv. Azóta az első átjáróhíd beemelése is megtörtént a pláza és az egyik köztes lépcsőfeljáró közé., továbbá két mélygarázslejáró is épült, és a megmaradó régi felüljárót is elkezdték újraburkolni.
Amiért írok, az az új peron átadása nyomán támadt médiaérdeklődés. A BKV figyelő reagált erre az indexes cikkre, úgy olvastam én is, és meglepődtem a cikkíró kifogásain. Ezt az építkezést azzal a hasonlattal szoktam jellemezni, hogy olyan, mint kicserélni egy asztalt úgy, hogy közben rajta van a teríték. Egy közlekedési csomópont átépítése forgalom alatt hatalmas építészeti, és logisztikai kihívás, és szerintem elég ügyesen, hatékonyan csinálják. Igaz, már az idejét sem tudom, mióta várjuk az új plázát, ettől függetlenül be kell látni, hogy jó tempóban, és koordináltan dolgoznak a munkások.
És akkor nézzük külön a peront: egy hónapja kezdtek igazán mozgolódni az ügyben. Elkezdték befedni az új peront (az érkező vágány jobb oldalán), eltávolították a paravánt, amely elzárt az építkezést a metrótól (és amely miatt csúnyán elmérték magukat először. Burkoltak, villanyoztak, eközben a régi peronon pedig felszereltek egy rahedli horganyzott villanyoszlopot (ehhez használhattak volna legalább lézeres nyomkijelölőt... vagy egy spárgát), és elbontották a középen lévő dolgokat (pl. duhányárubódé, kólaautomata, stb.). Aztán egy mágikus naptól fogva (kedd) már nem a bal, hanem a jobb oldalon kellett leszállni a metróról a végállomáson (enyhén mulatságos, ahogy a többszöri bemondás ellenére mindenki balra áll). Az új metróperonnak természetesen korántsem ez a végleges formája, ez egyértelmű. Annak meg külön örülök, hogy az üveglépcső kiesett, és a peronról rögtön a pályaudvarra lehet sétálni. Mert azt a lépcsőt a tervezett kapacitásának tízszeresén üzemeltették évekig, és ha az ember beragadt a totyogó tömegbe, le is késte a buszát. A peron másik felén is voltak módosítások: ott azzal játszottak, hogy hol vanak a lépcsőlejárók az állomásépületből, és hol van a tömegszállás. Sok permutációt végigpörgettek (aszerint, hogy épp hol építkeztek), most épp úgy áll a dolog, hogy egy ideiglenes gipszkarton folyosón (amelyiknek az egyk falán a Greenpeace tűzoltó mókusa látható) lehet kijutni a felüljárórészből.
Szóval most itt tartunk, de elvileg lesznek még változások. Egy buszsofőr kontaktom pl. azt mondta, hogy egy ponton foghatják az egész végállomást, és átpakolhatják a Határ útra.

BKV: fejreállítjuk a várost

"Tájékoztatjuk tisztelt utasainkat, hogy a kettes metró a Deák tér és a Déli pályaudvar közt műszaki okok miatt nem közlekedik". Ezzel az egy mondattal húzták keresztül minden számításom ma reggel, de ne szaladjunk ennyire előre. Ma túrázni voltam. A túrás reggelekről azt kell tudni, hogy a közlekedés nagy előszeretettel dönt úgy, hogy ezeken a reggeleken szúr ki velem. Vonat kimarad, vonat késik, vonat áll a nyílt pályán, busz késik útépítés miatt, stb. Ma reggel rendben, időre jött a szép új Flirt szinte üresen, hangtalanul siklott a Nyugatiig. Ott átszálltam a kék metróra, és bármiféle komplikáció nélkül visszamentem a Deákra, hogy onnan a piros testvérével juttak a végcélomhoz: a Batyira.
Ekkor mondták be a már fentebb említett szöveget. Lenn a peronon álldogáló látmellényes forgalmisoktól hallottam, ahogy másnak magyarázzák, hogy a 9-es busz megállójából megy a pótlás. Felérve a felszínre lövésem sem volt, az hol van, így elindultam a legközelebbi út irányába. Akkor láttam, hogy jó helyen járok, amikor megláttam két zavarelhárítós Roomster-t, és 4 csuklósbuszt egymás mögött. Elöl egy szóló busz állt, annak, és a mögötte álló csuklósnak volt nyitva az ajtaja (első kép). Balga módon gondoltam, hogy mivel egy szóló, és egy csuklós töredékét sem teszi ki egy metrószerelvény kapacitásának, ezek egyszerre indulnak, és egy felé mennek, így felszálltam a csuklósra. Amikor indulás után azt mondta a sofőr, hogy az első megálló a Déli lesz, gondoltam, csak tévedett. Aztán amikor valóban a Délinél álltunk meg, azon kezdtem gondolkodni, miért nem sorrendben megyünk. Aztán amikor következőnek a Moszkván megállt, és azt mondta, végállomás, azon kezdtem gondolkodni, vajon az édesanyja egészsége hogy szolgálhat. Kiderült, hogy a gyorsított pótlóra szálltam, amely csak ezen a két helyen áll meg. Kérdem én: ha (eddig általam sosem hallott módon) előrukkoltak egy ilyen furfangos pótlási szolgáltatással, mi a jó fenéért nem tájékoztatják róla az utasokat? Egy sorstársam, aki szintén a Batyira igyekezett volna, kérdőre vonta a sofőrt, de nem sok szimpátiát kapott. Elmondása szerint ő direkt meg is kérdezte felszálláskor, hogy a Batthyány-t érinti-e a busz, és jóváhagyó választ kapott. Már éppen kezdett volna tetszeni, ahogy a BKV a helyzetre gyorsan reagálva akciócsoportot vezényel a helyszínre, és intézi a pótlást, éppen kezdtem volna vizsgálni egy ilyen szituációt a közlekedésmérnök szemével, amikor visszarántott a valóság: az utastájékoztatás a gyengéknek való. Fogtam tehát, és lesétáltam a Batyira.
Hazafelé menet sem hagytak unatkozni: a Köki Terminál építése miatt (melyről szintén fogok helyzetjelentést írni) május 7-étől egész június közepéig hétvégente a Köki és a Határ út közt ingavonat jár. Viccesen oldották meg a hatékonyságot: az ingavonat mindkét vezérlőkocsijában van egy sofőr-segédvezető páros, (így megspórolva az állomási átrohangálást), akik a Köki és a Határ út közt kötélhúzást játszanak a metróval, döntetlen eredménnyel. El kell ismerni: a kékmetró változásainál az utastájékoztatás legalább tisztességes (korábban is, amikor ilyen volt, és most is). Végül egy személyes megjegyzés (hisz egy személyes blogon ilyenből úgyis kevés van): nem tudom, miért pont ez a parasztbácsi lett a BKV mascott...