Mea culpa

Mostanában minden nagyon király. Rengeteg szabadidőm van, kedvemre töltöm ki azzal, amivel akarom. Az puszta véletlen, hogy valahogy sosem a blogolás mellett döntök... Mindenesetre aki azt hitte volna, hogy esetleg a tanulmányaim miatt nem érek rá, az tévedett.
Na jó: tényleg örülök, ha lélegezni van időm.. A következő rövidke szabadidős periódus csütörtökön lesz, akkor fogok beszélni a blog további működéséről is. Meg közben persze folyamatosan gyűlnek a megíratlan témák (a rekorder már vagy fél éves, kép is van hozzá, egyszerűen csak sosem sikerül megírni), közben viszont megjelent a legújabb írásom a Műhelyben, azt majd feltöltöm fényképként, ha nem mindenki tud hozzájutni. Addig... bocsika.

Hóember az órán

Legalábbis beülhetne egy, fizikai akadálya nem lenne. Gondolná az ember, hogy egy európai uniós tagország egyik legnevesebb, legmagasabb presztízsű egyetemén az olyan alapszolgáltatások, mint az előadótermek, és közös tartózkodó-helyiségek fűtése, biztosított. De tévedne is az ember, ha gondolná, mert beköszöntött a tél (legalábbis az időjárás szerint), az idő egyre zordabb, ilyenkor pedig Reggel nagykabátban végigutazva a várost a hallgató kiengedni, felolvadni vágyna, de nem teheti, mert az előadótermek szélsőséges esetben ugyanolyan hidegek, mint az utca.
Tavaly történt a Ka51-es* (mai nevén talán Kf76) előadóban, hogy kabátban ülve írtam a zh-t, és (nem túlzok!) olyan hideg volt, hogy alig bírtam mozgatni a tollat. Igen, ez egy extremitás, és régen is volt, mondhatná a kötekedő olvasó, de erre is van frappáns válaszom. Most, hogy átkerült a közlekes HQ az STNagy előadóba, újra tűrnünk kell az egyik alapvető szolgáltatás hiányát: múlt héten többen kabátban, kesztyűben kényszerültek jegyzetelni, annyira fáztak (képünkön). Én magam még elvoltam, mert egyébként nem vagyok fázós...
Ma viszont, amikor az E épület tanulóterében ültem (tehát az emeleti körfolyosón), annak ellenére, hogy tavaly mennyezeti fűtésrendszert építettek ki (amilyenről még sosem hallottam előtte), idén pedig nyílászárókat cseréltek, pár óra üldögélés után majd megfagytam. Hatalmas ablaktáblák, márvány padló, a fűtés nem ért semmit.
Számomra ez is csak egy újabb példája a "hallgató nem ember" hozzáállásnak, amit annyira érzek a felsőoktatásban. Elcsépelt bár, de nagyon igaz: csak egy neptunkód vagy, egy adminisztrációs egység, púp a hátunkon, újabb negyed óra plusz a zh javítási időhöz". Megfagysz, rádomlik a menyezet, leszakad alattad az ülés.. Nem érdekes! Na de ezt majd egy következő Requiemben boncolgatom.

* Ez a terem a borzamas fűtése, és a hiányos, szigeteletlen üveg teteje ellenére az egyik, ha nem A kedvenc előadóm: időutazás az 50-es évekbe. Az oldalfalakon a TV boxokban például a mai napig megtalálhatóak a régi, tekerőgombos, szürke katódcsöves televíziók.

Országos polgári védelmi gyakorlat

UPDATE: Az Origo cikke szerint csak morgatópróba lesz, tehát jóformán fel sem pörgetik a szirénákat, csak megnézik, hogy működik-e még a motorja. Tehát akkor a 6 másodperces próba alig lesz hallható.

A rendszerváltás óta nem volt ekkora szabású katasztrófavédelmi / polgári védelmi gyakorlat, mint amilyen ma lesz 18:00-kor. 22 év után (és életem során) először tesztelik Budapest (és persze az egész ország) légvédelmisziréna-rendszerét (mintegy 2500 szirénát), és mivel a légoltalmi riasztások / katasztrófatervek témája rajongásom tárgyát képezik, kíváncsian várom, milyen lesz. Mivel katasztrófát, és nem légiveszélyt fognak szimulálni, két jelzést hallhatunk: az első a Katasztrófahelyzet jelzés lesz (120 másodperces 280 és 400 Hz váltakozó hangmagasságú jel), a második pedig a veszélyhelzet feloldásaként a Veszély elmúlt jelzés (30 másodperc azonos hangmagasságú jel, 30 másodperc szünet, ez háromszor megismételve). Légiveszély jelzés nem lesz, az egyébként 30 másodperc váltakozó hangmagasságú jel lenne, 30 másodperc szünettel, mindez háromszor. Itt egy ezt leíró rendelet, régen a jelzések időgrafikonjai a katasztrófavédelem honlapján is fenn voltak, most sehol sem találtam.

Hogy honnan tudom ezeket? Valahogy a birtokomba került 2004-ben egy naptár "Nem kell megijedni, elég csak tudni" fejléccel, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság kiadásában. Szerepelnek rajta a jelzések (az idő függvényében ábrázolva), és még annyi, hogy ilyenkor kapcsoljuk be a közszolgálati tévét, rádiót. És ezzel a naptárral nem csodálkoznék, ha én lennék az egyetlen az egész kerületben, aki tudja, melyik jelzés mit jelent.
Viszont korántsem én vagyok az egyetlen, aki tudja, milyen egy légvédelmi sziréna hangja. Az idősebbek számára nem is tudom, milyen hátborzongató élmény lesz, amikor hosszú évek után újra hallják a baljóslatú hangot. Nekünk, fiataloknak maximum a posztapokaliptikus filmek világát idézi, én kifejezetten szeretem is a sziréna hangját, de sokaknak nem lesz kellemes az élmény.
A katasztrófavédelem megint humoránál volt: ahogy tavasszal Középföldére adtak ki piros riasztást, most a Csillagok háborújából választott bolygókat fogja katasztrófa fenyegetni (műholdbecsapódás, ha már aktuálisak akarunk lenni). A lakosságnak semmi dolga nem lesz, valami olyasmit kell elképzelni, mint amikor a ferenc körúti villamosmegállóban bemondták, hogy "A hangosítórendszer próbája zajlik, megértésüket köszönjük".
És végül nézzük, hogyan is működik a légvédelmi sziréna. Sok verzió van, ha jól tudom, Budapesten a legelterjedtebb a hengeres kivitel, amely azáltal állít elő igencsak hangos (100 decibell fölötti) jelzést, hogy egy fix, és egy gyorsan forgó, palástján téglalaposan kivagdosott henger fordul el egymáshoz képest, ekkor a levegő áramlása kelti a hangot (ilydn látható a videón is). De van tárcsás kivitel is, ahol körbe köralakban kilyuggatott tárcsa forog egy másikon, az elv ugyanez. Az Államokban, ahol a tornádók miatt ezek a rendszerek gyakran használtak, elektromos szirénák vannak. Hangképzésük kevésbé elegáns, viszont gyakran forgó tölcséres kivitelben készülnek, hogy mindenfelé szórják a hangot.

Kíváncsi leszek az össz hanghatásra, mert a házunkhoz két légó sziréna is van közel (mindkettő 1 km-en belül, az egyik a képen szereplő), ezen felül pedig innen negyed órára tudok mégegyet fejből. De a többit nem tudom, szóval kíváncsi leszek, mennyire fedik le a városrészt hanghatásilag. Érdekesség, hogy a szirénák működtetése közvetlenül lehetséges az irányítódobozuknál, illetéktelenek ezt tették Pécsett pár éve.
Összefoglalásként: akármennyire elképzelhetetlen a jelen generációk számára, hogy az éjszaka közepén a hátborzongató hangot meghallva a pincébe kelljen szaladni, és figyelni, hogy fütyül-e a bomba, mert ha igen, akkor nem a házra esik, az ilyen rendszerek karbantartása, és rendszeres ellenőrzése fontos! Épp elég baj, hogy az utóbbi 22 évben nem volt ez megtéve. Ha mindig a legrosszabb lehetőséget vesszük, amikor tényleg baj van, sokkal kisebb lesz a kár. De addig jó, amíg ezek a szerkezetek rejtélyes szürke dómok, magasra nőtt acélgombák maradnak, és senki fel sem néz rájuk.

Metrópótlás mérnöki szemmel

Szombaton túrázni voltam. Tudni kell ezekről a túrás reggelekről, hogy az összes közlekedési krízis ilyenkor üt be. Történt ez most is: az előttem kettővel lévő metró gázolt a Kálvin téren, tehát abban a szerencsében részesülhettem, hogy szemtanúja lehettem a pótlás megszervezésének.
Egyszer már írtam a metrópótlásról, akkor a kettes metró nem járt éppen, amikor időre mentem volna. Ahogy akkor is, most is, ha felületes szemlélő lennék, csak annyit érzékeltem volna a dologból, hogy már megint nincs szolgáltatás, és menjen a francba a BKV. De ez koránt sem ilyen egyszerű. Amióta a BME-re járok, az életem színvonala nem mondom, hogy emelkedett, egy területen viszont már most sokkal több vagyok: szemlélet terén. Ha az ember egyszer megismerkedik a mérnöki szemlélettel, többé nem rázza le. Így most belegondoltam ebbe az egészbe a BKV oldaláról. A korábbi esetben azt hiszem füstölt a metró, ez pedig egyértelműen a Cég hibája, most viszont gázolás történt: egy vis major esemény, amelyre viszont ugyanúgy köteles reagálni a társaság.
A metró pótlása (pont most tanuljuk a rendszerbiztonságot) úgynevezett "hideg tartalékos" módon történik, azaz a tartalék csak akkor lép szolgálatba, ha már baj van, és a főszolgáltató kiesett. Ha belegondolunk, ez másképp nem is lehetne, nem állhatnának ott a pótlóbuszok járó motorral az ideiglenes megállóban, várva, hogy mikor mond csütörtököt a metró. Szóval a hideg tartalékos rendszerek nagy átka a kapcsolási idő. Ez az az idő, amely eltelik a főrendszer leállása, és a hideg tartalék életre hívása közt. Ez a hideg tartalékos rendszerek hátránya, cserébe hosszabb élettartamot biztosítanak (ez ebben az esetben nem igen releváns, a buszokat úgyis széthajtják máshol).
Szóval miután a metróvezető bemondta a hangosba, hogy "Beugrottak elénk a Kálvinon, sajnos ez van [...]." a kapcsolási idő úgy nézett ki, hogy álltam többszáz utastársammal a Nagyvárad téren a pótmegállóban, és vártam a buszt (azért a Nagyvárad téren, mert itt van kihúzó, itt tud a metró fordulni, és biztosítani legalább a kezdő szakasz közlekedését, míg a Nagyvárad és a Deák tér közti szakasz egy az egyben kiesik). Az első busz, amely megérkezett, egy névtelen hős jeltelen kasznin volt (egy feltáblázatlan Ikarus 260-as szóló busz). A többség persze méltatlankodva vette tudomásul, hogy kis busz érkezett, mögöttem kérdezte egy srác a másiktól, hogy "Kisebb buszt nem tudtak volna küldeni?" Akkor nézzük meg ennek is a hátterét! Ahogy a gázolás megtörtént, a forgalmi ügyelet értesítette a Dél-pesti garázst, hogy szükség van pótlásra. Ott megkeresték a tartalékos sofőröket, és előkotortak minden épkézláb buszt, amely nem azért állt a telepen, mert üzemképtelen volt. Sejtem, ilyen kevés akadt, bár szombat lévén azért talán épp elegendő. És az az egy kicsi szóló busz, amely elsőnek megérkezett - tippem szerint - állt a legközelebb a kapuhoz. Hogy miért küldték? Mert jobb, mint a semmi, sokkal jobb! És úgyis jön mögötte csuklós. Ahogy jött is: a következő adag egy Volvo 7700-as csuklós, és egy újabb 260-as szóló volt. Ezek közül a csuklósra már felszálltam (emlékeztetőül: időre mentem a Déli pályaudvarra), és velem együtt még annyi ember, hogy az utasteret már nehéz legyen megkülönböztetni egy szardíniakonzervtől. Az első megállónál, a Klinikáknál valaki szeretett volna leszállni, pechére az utastér belsejéből. Viszont ahogy megállt a busz, a tömeg már nyomult fel, így elég nehéz dolga volt a hölgynek. A kinn álló, felszállni próbálók úgy érveltek a "szeretnék leszállni" jellegű kijelentésekre, hogy már egy órája ott állnak, és ők márpedig fölszállnak. Eközben az első ajtónál a sofőrrel keveredett vitába a nép. Nem tudom, mit mondhattak neki, csak az ő válaszát hallottam, mert azt már kiabálta: "Nem úgy működik, hogy leakasztjuk a szögről az autóbuszt! Nem tudunk repülni!" Aztán valószínűleg közölhették vele, hogy ez a magyarázat nem kielégítő, mert utána azzal válaszolt, hogy "Engem sem érdekel!" És meg is érkeztünk elemzésünk újabb állomásához.
A tartalékos (beosztásű, nem munkakörű) sofőr talán a legrosszabb. Ha jön a riasztás, rögtön pattanni kell, és szaladni egy teljesen begyakorlatlan vonalra, ahol ráadásul habzó szájú tömeg vár, amelynek épp csak vasvilla nincs a kezében. Szóval no pressure. Hát persze, hogy mindenki a sofőrön veri le, és persze, hogy neki már amúgy is gitározni lehet az idegein.
A buszon körülnézve egyébként a rendszerek ismeretével ki lehetett következtetni az előzményeket. A Volvo, amelyen utaztam például korábban a 151-esen futhatott, mert a digitális állomáslistán a végállomás "Csepel, Határ utca" volt, az aktuális megálló pedig M3 Metrópótló. Az infós kijelzőn pedig 999-es viszonylat volt, tehát (ha úgy működik a Vultron, mint a német Ibis) nem történt más, mint hogy a sofőr beugrott a telepen a 151-esbe, és a 999-es végállomáskódot beírva feldobta a homlokkijelzőre, hogy metrópótló. A feltáblázatlan 260-assal együtt ez is jól példázza azt a kapkodást, amellyel ezek a buszok ilyenkor kiállnak. Hiszen nem is lehet máshogy, ez is (lélektanilag legalábbis) egy olyan riasztás, mint amikor a mentőket, vagy a tűzoltókat hívják.
A Ferenc körút után ellenkező irányban elment mellettünk egy 415-ös (a buszok sokfélesége újabb példa a szükségszerű ugrasztásra), amelynek a kerekei szinte darálták a kerékívet, úgy meg volt pakolva. Végül elértünk a Kálvin térhez, ahol láttuk a felszínen, villogó lámpákkal álló két tűzoltóautót, a rendőrséget, és a BKV forgalmi zavarelhárítás kis Roomster-eit. A korábban említett előző metrópótlásnál mire odaértem, már mindenhol rikítottak a láthatósági kabátos forgalmisták, és temérdek busz várta az utasokat, de most láthattam, milyen is, amikor még nincs semmi, aztán lassan lesz valami. Megérkezik az első forgalmi zavarelhárító, megjelenik az első walkie-talkie-s koordinátor, megkezdik a forgalmi számok szerinti jegyzést, stb. Sokszor mire beindul az üzem, már vége is a pótlásnak.
Ami mindennek az okát illet, nem tudni sokat. Egy nő halt meg, indítékát, vagy a baleset okát nem közölték. Szerencsétlen... szomorú...