Villámreview - Z liftek

ÉLőhalott

Az ÉL (Építőmérnöki Laboratórium / Épületakusztikai Laboratórium) valószínűleg a BME legbizarabb épülete. A Z épület csarnoklétesítménye, építésének dátumát az anyagok, és a stílus alapján a Z épülettel egy időre, a 80-as évek elejére tenném. Bejárata a kampuszon található, az utcai ajtó csak kártyával nyílik. Nade mindez teljesen átlagos infó, bizarságát az adja, hogy belépve az ember egy elhagyatott csernobili üzemben érzi magát. Az épület már ki tudja mióta (de a mindenen centi vastagon ülő porból ítélve régóta) nem teljesíti a célját, a középső építő téren régi székek, és gurulós táblák alusszák kómájukat, és egy demonstrációs ház falai is felfedezhetők. Az építőtér felett futódaru van, nem is tudom, mikor használhatták utoljára. Minden folyosója kihalt, a hallgatók csak gyakorlatokra járnak ide, illetve a földszinten van még egy gyártástechnológiai műhely, valószínűleg minden géppel, amelyet valaha megmunkálásra feltaláltak (de mindegyik a Csepel művek fénykorából).

A padló öntött beton, a falak sima fehérek, mindenhol por, kosz, lógó konnektorok, nyitva hagyott kapcsolószekrény-ajtók, hiányos álmennyezet. Oktatási épületnek semmiképp nem látszik, még sokadik ránézésre sem. Talán a második emeleti Vasúti Járművek tanszék birtokában lévő kisterem a legjobb felszereltségű, de ami minden mást illet: az épület üvöltve kéri az új funkcióba helyezést.
Ezt az üvöltözést az egyetem vezetése mintha meghallotta volna: kitűzte az ÉL sportcsarnok projektet, mely magában foglalja az építőtér teljes átalakítását modern sporttérré. 6 db tollaspálya, kosárpálya, és ha jól emékszem, még teniszpálya is helyet kapna, burda szabásminta stílusban egymásra festve. Mászófal is lenne, meg természetesen kulturált öltözők, felszerelések. És a legszebb az egészben, hogy mindennek már jelenidőben kéne lennie. Ehhez képest a tesisek még mindig vagy a szakadt K tornatermekbe járnak, vagy a Bercsényibe, vagy a Bogdánfi úti sportpályára. Az ÉL gyomrában pedig továbbra is centi vastagon áll a por. Az építőtérről tavaly ősszel kihordtak egy rakás dolgot, mert előtte szó szerint raktár volt. Elérték, hogy most szellősebben vannak a székek, de sporttevékenységnek továbbra sincs nyoma. Pedig ha megépülne végre a projekt (amely a tendereket megfúró vesztes cégek miatt késik), nem kéne a világ végére menni testet nevelni, és ne adj' Isten még kulturált, és modern, európai körülmények közt lehetne sportolni.

Meg kéne tanulni tüntetni

A világ nyugtalan. De még mennyire, hogy nyugtalan. Öt évvel ezelőtt például, 2006-ban még nyugalom volt. A természeti katasztrófák sem voltak mindennaposak, de nem is íródott mindig valahol történelem. Most gondoljunk csak bele: sorra dőlnek meg a diktatúrák, sorra árasztja el víz a városokat, és sorra omlanak össze gazdaságok. A világ nagyon nyugtalan, az események eszkalálódnak, és ettől egyre több ember megijed, ez egyre több embernek nem tetszik. Ha pedig a nép fél, vagy valamivel nem ért egyet, demokratikus berendezkedés esetén az utcára vonul. Sőt, most már diktatúrákban is megteszik, így dőlt meg pont a napokban a líbiai zsarnokság. Visszatérve: az állampolgári jogok, a szakszervezetek, és az információs társadalom (főleg ez) egyre inkább lehetővé teszik, hogy pillanatok alatt lehessen megmozdulást szervezni, legyen ez békés összejövetel, vagy randalírozás. Előbbire remek példa a tavalyi egyiptomi tüntetés, utóbbira pedig a nyári angliai randalírozás.

De a tüntetés módjánál fontosabb, hogy miért, vagy mi ellen tüntetnek. Ha egy épület jogtalan lebontása ellen, akkor lehet békésen, aláírás gyűjtésével, vagy lehet magukat a munkagépekhez láncolva, Green peace módon is, igazából mindegy, a cél jó. Viszont ha úgy tüntet a nép, mint Görögországban, az szinte abszurd. Az ország gazdasága romokban, akkora adósságspirál alján csücsül, hogy onnan már semmi nem rántja ki anélkül, hogy ezt a lakosok megéreznék. Ezért az állam - eléggé el nem ítélhető módon - megszorításokat foganatosított, kellett is neki, hogy megkaphassák a kilábaláshoz szükséges külső segélyeket. De mit tesznek a görögök? Tüntetnek a megszorítások ellen. Mintha nem tudnák (lehet, hogy nem is tudják?), hogy ha az állam nem eszközöl megszorításokat, nincs pénz, cserébe államcsőd van. De ők csak tovább mélyítik a válságot azáltal, hogy ki tudja, hány milliós károkat okoznak a városi közjavakban, és elvonják a rendészeti szervek - és így az állam - erőforrásait.
És ez csak egy példa, ugyanezt látom a mi kis országunkban is. Persze, lehetne rögtön pirosan, meg narancssárgán habzó szájjal ismételni a már agyon csépelt frázisokat, de én csak ugyanazt a folyamatot látom Magyarországon, mint New Yorkban, Londonban, és még a világ számos pontján (pedig ott nincs se Fidesz, se MSZP, se Gyurcsány, se Orbán): az embereknek nem tetszik, ami van, és ilyenkor reflexből mennek az utcára. Ne azért ne tegyék, mert nem tudnak jobbat, hisz ezt a felfogást én is elvetem, hogy "ha nem tudsz jobbat, ne kritizáld". Azért ne tegyék, mert agyatlanul bármi ellen lázadnak, ami más. Mégpedig, ha valóban nem tetszik a népnek a jelen helyzet, ebből csak drasztikus, és azonnali változtatásokkal lehet kilépni, hogy ne olyan célkitűzésekkel dolgozzunk, mint a globális környezetvédelem (2050-re felére csökkentjük a CO kibocsájtást, és hasonló köszasemmiért intézkedések). Ha változást akarunk, hagyjuk, hogy ezek a változások megtörténjenek. Elsőre úgysem lehet tökéleteset alkotni, az ilyen tüntetéseken megfogalmazott követelések pedig általában úgysem átgondoltak, és csak az adott problémára jelenthetnének megoldást, a többi ügy, és így a többi tüntető problémáival már nem kompatibilisek.
Így, hogy minden héten hallunk tüntetésekről a világ valamely táján, talán át kéne gondolni ezt az egészet, és meg kéne tanulni tüntetni.

Balesetveszélyes metróperon

Nem mostanában történt, megint jó szokásomhoz híven csücsültem a témán. Két hete, amikor még sánta voltam, szállok le a metróról a Ferenc körúton, és látom, hogy az előttem lévő hölgy majdnem hasra esik valamiben. Valamiért nem néztem le a lábamhoz, hogy megnézzem, mi volt a botlás oka, gondoltam, a probléma az ő készülékében van. Aztán én is majdnem elestem. Legnagyobb meglepetésemre pont az első kocsi (ha jól emlékszem) harmadik ajtajának vonalában egy hengeres púp van a peron kövezetében. Nem tudtam eldönteni, hogy az a rész emelkedett ki, vagy a környezete süllyedt meg, lényeg, hogy egy ekkora púp pont egy ajtóban komoly gondokat okozhat. Egy idősebb ember megbotlik, elesik benne, a leszálló tömeg pedig - ne adja Isten - áttapos rajta. De ha nem is, nem egészséges a biztonsági sáv közelében feküdni. Az első reakcióm az volt, hogy 'ez meg hogy került ide, tegnap még nem volt itt', bár később beláttam, hogy az első kocsiba szinte soha nem szállok. És szintén ellent mond e kezdeti feltevésemnek, hogy a márvány repedései már elkoszolódottak. Ez csak súlyosbítja a BKV mulasztását: ki tudja, mióta okoz veszélyt ez a felületi hiba a peronon, nem kis balesetveszélyt okozva.