Leállt a Mal.... HOGY MICSODA??

Nagyjából így fogadtam a hírt reggel a rádióból. Amióta a vizsgaidőszak, utána pedig a pihenés kivette a reggeli tömegközlekedést az életemből, Metro újsághoz sem jutok hozzá, tévét pedig amúgy sem nézek, és rádiót is csak tanuláshoz hallgatok. Mondhatjuk tehát, hogy sajtóremete lettem, ami nem túl szerencsés egy több fórumon is publikáló újságírónak. Mindenesetre ezért lehetett az, hogy meglepetésként érjen, hogy egyik napról a másikra leállt, csődvédelem és felszámolás alá került Magyarország nemzeti légi szállítója, a 66 éves Malév.
Ezesetben azonban nem csak engem ért sokként a bejelentés. A hazai és a világsajtó is ugyanúgy tegnapról mára értesült a dologról, és döbbenten áll a történések előtt. Tegnap egy buszsofőr ismerősöm csak annyit mondott, hogy baj van a Malévnál egy utólag jogtalanná nyilvánított EU-s forrás miatt, akkor még szkeptikus voltam, nem hittem, hogy ilyesmi megtörténhet (úgy látszik, nálam is érvényesül az "olyan nincs, hogy nincs" elv). Pedig, mint látjuk, megtörténhet.
A konkrétumokra nem nagyon térek ki, nem hiszem, hogy bárki innen értesülne a dologról, hisz az indexen is remek percről percre tudósítás olvasható. Röviden annyi, hogy a rendszerváltás után felváltva volt a cég az állam és az oroszok kezében, egy közös volt csak bennük: elmélyítették az adósságot. Az állam közben időnként beinjekciózott pár milliárdot, de ez csak tűzoltás volt. Aztán a napokban jelentette be az EU azt a bizonyos szabálytalanságot, ennek hatására pedig a légitársaság különböző alvállalkozói elvesztették bizalmukat, és mint egy koordinált bankcsődnél, elkezdték kikérni szolgáltatásaik árát. Innentől már reménytelen volt az ügy. Olyan gyorsan zajlik méghozzá, hogy a Malévnek napok múlva már flottája sem lesz, az összes repülőjüket visszaveszi a lízingcég, a két külföldön rekedt repülő pedig már "haza" sem tér... A cég honlapja helyén is csak egy eddig csak magyar nyelvű sajtóközlemény volt olvasható, most már angolul is elérhető. De az egész folyamatra jellemző a gyorsan süllyedő hajó hangulata: a dolgozóktól már elkezdték beszedni belépőkártyáikat, ürítik ki szekrényeiket, a vezetőség pedig a Lurdy házban 8:00-kor tartott sajtótájékoztatóra is 7:30-kor hívta meg a sajtót.
Ez azonban csak a nép felé mutatott oldal. Belső körök már régóta számítottak rá. A dolgozók például a bérek kifizetésének nehézségei miatt, de a kormány is elkülönített egy kétmilliárdos alapot a külföldön rekedt Malév-utasok megsegítésére. Csupán a köznép elől hallgatták el a krízist, nyilván senkinek nem állt érdekében a pánik, és az emiatt csak hamarabb bekövetkező csőd (mint amikor mindenki egyszerre veszi ki a pénzét egy bankból, lásd a Postabank ügyét).
Mindenki a "velem úgysem történik ilyesmi" elv mentén gondolkodik, amíg az a valami meg nem történik vele, és ez igaz teljes nemzetek gondolkodására is. Emlékszem például, amikor Al Italiával repültem 2007-ben, és akkor éppen az volt csődesélyes. Teljesen máshogy néztem a gépre (rögtön kiszúrtam például a más anyaggal újrakárpitozott üléseket, a barátságtalan utaskísérőket, stb), lejjebb volt a szememben. Viszont ha tegnap utaztam volna Malévvel, ugyanúgy néztem volna rá, mint a csillogó szemű kisgyerekek az 1-es reptér kilátóteraszáról 50 évvel ezelőtt. Mert régi cég, magyar cég, úgysem történhet vele semmi. De ez nem más, mint struccpolitika. Ha megnézzük a nagy nemzeti közlekedési társaságokat, sehol nem túl rózsás a helyzet. A MÁV legendásan veszteséges cég már nagyon régóta. El is szomorodtam, amikor ezt a videót néztem a fénykorából. A BKV-ról pedig nem is kell mondanom semmit, néhány poszttal ezelőtt foglalkoztam vele (lustaság esetén klikk az írás elején az olyan nincs, hogy nincs elvre). Egyedül talán a Volánbuszról nem hallunk rosszakat.
Múlt hónapban beszéltem a kedvenc közlekedésüzemis tanárommal e cégek lehetséges jövőiről, és felmerült a Malév újraalapítása is. Megkérdeztem, miért nem lehet megtartani a cég vázát (név, arulat, a sokak csengőhangját adó legendás szignál, stb), és kikanalazni belülről mindent, ami miatt nem működik. Azt mondta, ez a rengeteg szerződés miatt lehetetlen. Tehát a jelenlegi terv szerint új légitársaságot alapít nemzetünk, bár a márkanevet, és az aköré épült kultuszt meg akarják tartani (nyilatkozta a vezetőség). Addig viszont nem lesz Hungarian Airlines. Külföldről pedig csak annyit látnak, hogy már megint ciki van nálunk. Tényleg lehet, hogy mások szemében mi vagyunk a balkán?

Mi van, ha leáll a BKV?

Tudom, menjek a fenébe, már a hetente írást sem tartom be. De amint vége a vizsgaidőszaknak, és újra járni kezdem a várost, és érnek imputok, lesz téma is, tessék megnyugodni. Hogy egészen őszinte legyek, most sem írtam volna, de annyi fórum harsogja kétségbeesetten a BKV kérdését, hogy muszáj megvizsgálni mérnöki szempontból.
Kezdjük kicsit távolabbról: szerintem már mindenkinek egyértelmű, hogy a világ valamilyen csúcsesemény, nagy változás előtt áll, mivel jelenlegi struktúrájában széthullóban van. Régen az év eseménye volt mondjuk a sri lankai tsunami, ma viszont minden egyes napra jut valami (legyen az államcsőd, leminősítés, diktatúra bukása, skót függetlenségi népszavazás, és még sorolhatnám). Ebből a lényeg: a világ változik, méghozzá elég gyorsan. Gyorsabban, mint ahogy az emberek ezt követni, megszokni tudnák.
Az a réteg, amelynek a tömegközlekedéssel egyáltalán dolga van (tudom, hogy "közösségi közlekedés", de kifejtettem már, hogy Budapesten ilyen nincs :D), az a jóléti társadalmak lakossága. És most jóléti alatt nem olyan országokra gondolok, mint Svájc, hanem az olyan országokra, ahol érvényesül az "olyan nincs, hogy nincs" elv. Fejtsük ezt ki például Magyarországot nézve: ismeretes ugyebár, hogy az ország a II. világháború után orosz megszállás alá került, és ott is maradt egészen az 1989-es rendszerváltásig. Az ezalatt uralmon lévő vezetés politikájának egyik sarokköve volt a jólét illúziójának megteremtése. Ezért van az, hogy sok idősebb ember manapság is visszasírja az "átkost", még akkor is, ha annak idején hitelből csilingelt a villamos, hitelből lógott a kolbász a hentesnél, hitelből ették a gulyáslevest a Tomi ebédlőasztalon a panelben. Hitelből építettek jóléti (vagy akkor inkább már dzsentri) társadalmat Kádárék. Aztán elmentek, és hátrahagyták a feketelyukként örvénylő államkasszát, amit azóta csak tágítani sikerült az újabb és újabb hitelek felvételével. Mellékesen megjegyezve: a 85 GDP%-os adósság, amit mindenhol emlegetnek, az a tartozásunk KAMATA! Az összeg, amely emögött van... maradjunk annyiban, hogy nagy. Na, de ha sokat beszélek még erről, valamit biztos rosszul mondok, mint a jó mérnökember, én sem értettem soha a gazdasághoz.
Ebből az egészből pedig azt akartam kihozni, hogy a magyar, azon belül is a budapesti nép megszokta, hogy minden van, aminek lennie kell: olyan nincs, hogy nincs! Ezért is sztrájkolunk ennyit: nem látjuk be, hogy van, amikor egyszerűen nincs miből adni. De mivel a világ ennyire széthullóban van, ebbe természetesen beleértve Budapestet is, lassan szembesülnünk kell vele, hogy igenis van. Igenis van olyan, hogy nincs.
Utánagugliztam feltételezésemet alátámasztandó, és mindenhol egy őszi önkormányzati törvénymódosítás bukkant elő, amely kifejezi, hogy a közösségi közlekedés a helyi önkormányzat feladata. Próbáltam azt is kideríteni, hogy kötelező jellegű feladata-e, de azt már nem találtam. Ez fontos ugyanis, mert például a légtéri fordalomirányítás kötelező jellegű állami feladat, tehát annál tényleg olyan nincs, hogy nincs. Viszont ha a városi tömegközlekedés nem kötelező jellegű önkormányzati (és nem is állami) feladat, akkor (bár igaz, összeomlik az ország gazdasága, ha a főváros megbénul) megteheti a polgármesteri hivatal, hogy széttárja a kezét: ez van. Ha a tömegközlekedés biztosítására mondjuk vonatkozna egy olyan passzus, mely szerint (a főváros esetében) ha az önkormányzat nem tud gondoskodni róla, az állam kell biztosítsa, akkor sem lenne messze olyan értékű helyettesítés, mint teljes üzem esetén. Tudom, sok a "gondolom" és a "talán", de most nincs időm rendeleteket túrni, csak a lehetőségeket vázolom.
Valamelyik gazdasági tárgyamon (meg nem mondom már, hogy gimis gazdaságismereten, vagy egyetemi menedzsmenten) hallottam, és azóta is gyakran mondom, hogy "állami vállalat nem mehet csődbe". A BKV téma korábbi fázisaiban ezért legyintettem mindig, mondván eddig sem volt egy aranybánya a cég, de eddig sem hagyták bedőlni. És most is szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, hiszen ha hagyják megbénulni a fővárost, az (ha jól emlékszem) napi 14 milliárd forintnyi kiesést jelentene a magyar gazdaságnak. És most, hogy ilyen jól áll az ország, ez nem lenne szerencsés.
Mindenesetre ha valóban leáll a BKV (csak, hogy a címben említett kérdést is megválaszoljam), két dolgot tudok elképzelni. Vagy a magas prioritású vonalakat (metrók, négyeshatos villamos) megtartják, a külvárosiak pedig jussanak be a nagyobb közlekedési csomópontokig, ahogy tudnak (a gyalázatosan szegényes P+R hálózat mellett ez érdekes lesz), vagy pedig tényleg szó szerint leáll a BKV ahogy van, és akkor a már amúgy is túlterhelt közúti infrastruktúrát elözönlik a munkába igyekvők, és szó szerint beáll a város. Ez utóbbit nem szeretném megélni, úgyhogy reménykedjünk az "állami vállalat nem mehet csődbe" mondat igazában.
Tarlós (bírom a nyilatkozatait) az Info rádiónak adott nyilatkozatában felvázolt mégegy lehetőséget: "Megoldást jelentene még, ha pénzjegynyomdát nyitnánk a városháza alagsorában, de erről a belügyminiszter úr lebeszélt."